Kedves Barátaim! Abban a reményben folytatom az írásaimat, hogy vannak benne tanulságos, adott esetben használható dolgok. Igaz, hogy a történet 94-ben folytatódik, az emlékek elhalványulnak, de attól még igazak. Hajlamosak vagyunk a feledésre, vagy nem is akarunk emlékezni, mert fájdalmas lehetett egy egy döntés. Úgy gondolom, hogy ezeket a fejezeteket nem szabad megvágni. Első munkanap a Községházán 1994. december 16-án reggel fél nyolckor léptem be - most már jogerősen is - esküdt tett polgármesterként a Községházára. Tudtam, hogy a házban mindenki nagyon izgatott, szorongás, sőt több ember arcán a félelem tükröződött. Előzőleg arról tájékoztattak, hogy a munkaidő 8 órakor kezdődik. Biztos voltam abban, tekintettel arra, hogy új polgármestere van a településnek, már minden hivatali dolgozó legkésőbb 3/4 8-kor a hivatalban lesz. Egy kicsit megdöbbentem, nemhogy 3/4 8-ra, de volt, aki 8 óra után 10 perccel érkezett dolgozni. Mathesz Sándorral 8 órára összehívattam az apparátust a volt polgármester irodájába. Amikor mindenki ott volt, kivéve a későn jövőket, a polgármester székét kicseréltem egy másikra, helyet foglaltam és rövid eligazítást tartottam. Elrendeltem, hogy holnaptól kezdve a munkaidő fél nyolckor kezdődik, és mindenkinek fél 8 előtt öt perccel az íróasztalánál kell ülnie, fogadni az ügyfeleket, és végezni a munkát. Közöltem a dolgozókkal, hogy számítok munkájukra, egy hónap próbaidőt adok mindenkinek, ez idő alatt kölcsönösen eldönthetjük, hogy tudunk-e együtt dolgozni vagy nem. Jeleztem azt is, hogy számomra nem a múlt a lényeges, hanem a jelen és a jövő. Az az apparátusi dolgozó, aki a lakosság szolgálatát tartja legfontosabbnak, szakszerűen, gyorsan végzi munkáját, alázattal és tisztelettel intézi a lakosság ügyeit, nem kell attól tartson, hogy elküldöm. Az olvasó most furcsállhatja 12 év távlatából úgy beszélek, mintha rajtam múlott volna, hogy ki marad a hivatalba vagy kinek kell elmennie. Az akkor hatályban lévő törvény szerint a jegyző a hivatalvezető, de mint már említettem, dr. Polner Őrs betegállományban volt, hivatalosan nem is volt jegyzője a településnek. Ebben a helyzetben természetesnek tartottam, hogy minden egyes kérdésben döntök, magam mögött tudva a képviselőtestület támogatását. A székfoglaló rövid eligazításomat mély csend, hallgatás fogadta. Talán, ha jól emlékszem Zakarné Erzsike tett fel egy-két kérdést, és kapott tőlem számára megnyugtató választ. Az első munkanapon megkezdtem a négyszemközti beszélgetést az apparátus dolgozóival, külön-külön is tudatva velük az elvárásaimat, röviden vázolva munkamódszeremet, munkastílusomat. Nem az volt a célom, hogy a teljes apparátust kicseréljem, az sem érdekelt, hogy köztisztviselőként ki kampányolt ellenem nyíltan vagy burkoltan, csak és kizárólag azt tartottam szem előtt, hogy kik azok, akik maximálisan segíthetik a polgármesteri célkitűzéseim megvalósítását, a közigazgatási törvényekben leírtak végrehajtását. Az első napon már kiderült, hogy az önkormányzat pénztárában 76 Ft található a folyószámlán, amelyet akkor még az OTP vezetett. A többi pedig csak és kizárólag kiegyenlítetlen számlák kötege. Keserűség, de nagy elszántság fogalmazódott meg bennem, egy pillanatig sem éreztem azt, hogy ezen a tragikus helyzeten nem tudok a képviselőtestülettel közösen úrrá lenni. Megválasztásom napjától az első egy-két évben napi 14-16 órát dolgoztam. Reggel 5 órakor már a hivatalban voltam, próbáltam minden egyes apró részletet áttekinteni, megismerni az önkormányzat anyagi és más jellegű helyzetét. Segítségemre volt a képviselőtestületi tagok közül Földiné Pósa Ica, aki viszonylag jól eligazodott a pénzügyekben, Kószó Aranka, aki a környező településeken meglévő kapcsolatait kihasználva szerzett információkat az önkormányzatiságról és a nálunk jelentkező problémák megoldásáról. Ezeket sorba szedtük, és rövid 3-4 nap után meghatároztuk a cselekvés irányait. A pénzügyi helyzet áttekintése Mint már említettem, a pénztárban 76 Ft, a folyószámlán egy fillér sem. Összeszámoltuk, hogy a Hódút Kft-nek, több mint 4 millió forinttal tartozunk az októberben és novemberben végzett út aszfaltozásokért. Több százezer forinttal tartoztunk annak a maszek szemétszállító cégnek, aki idehordta Újszegedről Deszkre a szemetet, és azt havonta összedúrta a saját tolólapos traktorával. A Petőfi utcai lakosok, de szerintem sok deszki még emlékszik rá, hogy hogyan nézett ki a szeméttelep, amelynek széle Szabó Bandi bácsi házánál kezdődött. Több szolgáltató cégeknek tartoztunk, köztük a Démásznak, Dégáznak, valamint az iskolai konyha beszállítóinak, és még sorolhatnám. Az önkormányzat konkrét adóssága 1994. december 20-a tájékán meghaladta a 6 millió forintot. Mai mércével mérve ez nem nagy összegnek számít, de akkor, ‘94-ben ez óriási összeget jelentett, és csődhelyzetről is beszélhettünk volna. Kölcsönpénzből történt a szociális segélyek fizetése Első intézkedésem az volt, hogy a több mint 120 jövedelempótló támogatásban és más szociális juttatásokban részesülőknek karácsony előtt ki tudjuk fizetni az ún. segélyt. Az előző képviselőtestület postán keresztül küldte a havi járandóságot. Ezen változtattam, hiszen ha bankon és postán keresztül küldjük a pénzt, akkor a bank először a számláról leemeli az inkasszót benyújtó szolgáltató cégek pénzét, és nem marad egy fillér sem szociális célra. A képviselőtestület tudtával a kábeltelevízió helyi társaságától kértünk kölcsön pénzt, és még karácsony előtt helyben, a pénztárból történt a kifizetés. A jóval 100 fő fölött lévő listán pirossal bejelöltem azoknak a nevét, akikkel a segélyfelvétel előtt szerettem volna személyesen találkozni. Egymás után jöttek be hozzám az érintettek, akiktől általában azt kérdeztem, hogy mi az oka annak, hogy nem dolgoznak. Mindenki elmondta a saját verzióját, és egy-két kivételtől eltekintve munkát ajánlottam nekik. Jeleztem azt is, hogy aki nem fogadja el a munkát, azt kizárjuk a segélyezésből. Az érintettek többsége a felajánlott önkormányzati munkát nem fogadta el, így több esetben megsértve a hatályos törvényt, már a következő hónapban nem kapták a segélyt. A célom nem a támogatás megvonása volt, hanem az, hogy tudatosítsam mindenkiben, hogy van munka az önkormányzatnál, és az nem működik a jövőben, hogy olyanok is pénzhez jussanak, akik arra nem szorulnak rá vagy nem akarnak dolgozni vagy feketén, illegálisan dolgoznak valahol, csak ezt letagadják. Ennek a szigorításnak az lett a vége, hogy 1995. áprilisára a jövedelempótló támogatásban részesülők száma 120-ról 26 főre csökkent. Nagyon sokan kaptak munkát az önkormányzatnál, mert a megyében elsőként szerveztük meg az ún. közhasznú munkások foglalkoztatását. A község egészségügyi helyzetének, struktúrájának átvilágítása Már decemberben megállapítottam azt, hogy nagyon sok olyan plusz kiadás terheli az önkormányzat büdzséjét, amely a jövőben nem finanszírozható. Ezek közül kettőt említek példaként. A háziorvosok külön gépkocsi-használatot számolhattak el az ún. ügyeleti rendszer keretein belül, ami a valóságban nem történt meg. Ez jellemző volt az apparátusra is, hiszen több olyan dolgozó volt, aki úgy vett fel gépkocsi használatot, hogy még a családban sem volt személygépjármű. A másik példa, hogy dr. Rusz Márk a Szakkórházban végzett tüdőszűrést a háziorvos által beutalt betegeken, amiért a munkaidőhöz viszonyítva magas jövedelemhez jutott. Viszonylag magas volt a bérleti díj is, amit a Szakkórház megállapított. A háziorvosok az önkormányzat által még különböző jogcímen kaptak hozzájárulást a rezsiköltséghez és más egyéb kiadásokhoz. Javasoltam a képviselőtestületnek, hogy módosítsuk a háziorvosokkal kötött megállapodásokat, és vagy szüntessük meg a plusz szolgáltatást a Szakkórházban, amelyet dr. Rusz Márk főorvos úr végzett, vagy csökkentsük azt a minimálisra. A képviselőtestületi ülésen a két háziorvos nemtetszésének adott hangot, amelyet azzal zártam le, hogy vagy aláírják az új szerződést, vagy pedig a képviselőtestület felmondja azt, és fél év múlva új háziorvosokat állít munkába a feladat ellátására. A feszült hangulatban zajló testületi ülésen végül a háziorvosok aláírták a módosított szerződést. Ezekkel az intézkedésekkel már az első két hónapban több százezer forint megtakarítása lett az önkormányzatnak, amely nagyban segítette a pénzügyi konszolidációt. Első találkozásom az ÁMK igazgatójával A megválasztásom után sorba kaptam a táviratokat önkormányzatoktól, vállalatoktól, deszki lakosoktól, akik gratuláltak és jó munkát kívántak nekem. Az önkormányzatnál dolgozók közül egyedül az akkori ÁMK igazgató és a betegállományban lévő jegyző nem gratulált. Az 5. napon felhívtam az ÁMK igazgatóját: Dóczi Tamást, bemutatkoztam neki, és kértem, hogy jöjjön át a hivatalba. Dóczi Tamás ’94. szeptember 1-jétől vezette az ÁMK-t, tehát még az előző képviselőtestület nevezte ki öt évre. Az első találkozáskor egyértelművé tettem az elvárásaimat, elmondtam neki, hogy nekem a legfontosabb a deszki gyerekek magas szinten történő oktatása, nevelése, és a település kulturális életének fellendítése, az ÁMK kezelésében lévő objektumok magas szinten történő működtetése. A deszkiek nagyon jól tudják, hogy a mozi-épület használhatatlan volt, nem volt jó a fűtése, a régi Művelődési Ház és környéke le volt robbanva, úgy általában az elhanyagolt környezet, a nemtörődömség volt a jellemző ezekre az intézményekre. Az igazgató úrral azt is közöltem, hogy szeretném, hogy ha az ÁMK keretein belül dolgozó műszakiak, karbantartók ügyelnének arra, hogy nagyobb havazás esetén a járdák, közterületek legyenek megtisztítva. Viccesen, de azért komolyan azt is hozzátettem, hogy az első hó leesése után reggel öt órakor, amikor megállok az autómmal a Községháza előtt, legyen a hó letakarítva a járdákról. Az ominózus beszélgetés után 2-3 nappal, ’94. december 22-e tájékán, több mint 10 cm vastag hó hullott az éjszaka folyamán. A Községháza előtt a hó el volt takarítva, és természetesen az új óvoda előtt is, de az iskola előtt érintetlen volt a villanyfénynél ragyogóan csillogó friss hó. Bementem az Új Iskola kazánházába és ott találtam az ÁMK-nál akkor dolgozó karbantartókat. Balogh Jóskát, Csabai Karcsit, Kószó Ferit és még talán egy-két fiatalembert. Kérdeztem tőlük, hogy miért nem hányták már el a havat. Ők jelezték, hogy most fognak hozzá, de különösebben erre nézve nem kaptak utasítást az ÁMK igazgatójától. Fél nyolckor felhívtam az iskolát telefonon, és legnagyobb meglepetésemre Konczné Irénke kérdésemre, hogy hol az igazgató, azt válaszolta, hogy otthon van, hiszen téli szünet van az iskolában. Enyhén szólva nagyon felháborodtam, és visszaérve a hivatalba, lakásán kerestem Dóczi Tamást. Ő nyugodt hangon jelezte, hogy téli szünet van, és ő jogosan van otthon. Erre azt válaszoltam, hogy a téli szünet a gyerekekre vonatkozik és a pedagógusokra abban az esetben, ha az iskolaigazgató közvetlenül az iskolai feladatokhoz kapcsolódó munkát nem adott nekik. A törvény szerint, a pedagógusok részére bármilyen jellegű tanév közbeni szünidő tanítás nélküli munkanapnak számít. Ebből következik, hogy az ÁMK igazgatójának nem munkaszüneti nap a téli szünet, hanem munkanap. Jeleztem Dóczi Tamásnak, hogy egy órán belül jelentkezzen nálam a Polgármesteri Hivatalban. Ezt ő megtette, de rövid beszélgetés után kiderült, hogy teljesen más az elképzelésünk, felfogásunk a Deszki Iskola jövőjét illetően, tehát nem biztos, hogy sokáig együtt tudunk dolgozni. Ennek folytatása lett, és Dóczi Tamást 1995. tavaszán a képviselőtestület döntése alapján felmentettük igazgatói állásából. A faluban ez elsősorban a szülők körében nagy felháborodást váltott ki, de ezt a konfliktust bátran felvállaltam, mert biztos voltam abban, hogy hosszú távon Dóczi Tamással nem tudjuk elérni azt a célkitűzést, hogy egy magas szinten jól működő iskola legyen a településen. Visszagondolva erre az időszakra, ezen belül az igazgatóváltásra, már nem biztos, hogy most hasonlóan döntenék. De akkor a hetedik érzékem azt súgta, hogy ez a helyes út, vállalni kell a kockázatot a gyerekek érdekében. Úgy gondolom, hogy helyesen cselekedtem, cselekedtünk a testülettel közösen, hiszen a deszki iskolából nagyon sok jó képességű gyerek folytatja tanulmányait a középiskolákban, főiskolákon, egyetemeken.
Posted on: Fri, 16 Aug 2013 15:02:28 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015