Komplexusok fogságában Gyakran valamilyen komplexus játszik közre az eseményekben. Kisebbrendűségi, anyai, önértékelési. Mindenképpen olyan, amivel az illető nem tudott megbirkózni, ami folyamatosan frusztrálta. Általában ezek az emberek elégedetlenek saját életükkel, személyiségükkel, de azt a világért sem vallanák be, pláne nem maguknak, ehelyett inkább a könnyebb meg- és feloldást választják: és ügyeletes bűnbakot keresve a közvetlen hozzátartozójukra zúdítják lelkük összes hordalékát. A Mindent elviselő társ: Sokszor választanak olyan társat, persze öntudatlanul, akivel ezt a kegyetlen játékot akadálymentesen űzhetik. Akaratlan, védtelen, befolyásolható egyedeket, mert velük sokkal gördülékenyebben játszhatják le a partit, mint egy folyamatosan ellenálló, önálló akarattal rendelkező kellemetlenkedővel. Egy tőlük lelkileg, szellemileg vagy fizikailag erősebb természetesen szóba sem jöhet. De aki gyengébb, azt kisebb erőfeszítéssel lehet zsarolni, csúfolni, fricskázni. Minden bizonnyal az ő játszmáiknak is megvan a maga előzménye. A magatartás- és lelki zavarokkal küzdők nagy része otthonról, a gyermekkorából hurcol determináló terheket. Az anyai szeretet hiánya például annyi defektet okozhat, amit magunk sem hinnénk el. Egy amerikai orvos állítólag a sípcsont röntgenfelvételeiről megállapítja, hogy kit szerettek gyermekkorában és kit nem. Sorvadások hagynak nyomot a „szeretetnélkülin”. A lelki terror elkövetőinek csontja dugig lehet az ilyesfajta sorvadásokkal.
Posted on: Wed, 24 Jul 2013 07:39:26 +0000