Merre tartunk? Modern korunk művészete sokszínű. Vannak akik ezt önkifejezésnek tekintik. Elismerem, lehet benne pozitívumot találni, de nekem csak akkor sikerül, ha valamilyen adott művészeti ághoz tartozó színvonalat üt meg. Ilyet képvisel pl.: Salvador Dali. Voltak, akik már régen átléptek a környezet alkotta korlátokon (Hieronimus Bosh) értéket teremtve. Az István a Király egy emblématikus mű volt a rendszerváltás "hajnalán". Ezt újították fel Szegeden, "modern" stílusban. index.hu/kultur/2013/08/22/megfenyegettek_alfoldit_az_istvan_a_kiraly_miatt/ Sajnos én megrekedtem a barokk és a rokokó táján, amikor egy embert szépen ábrázoltak, a környezetet szintén. Ezért örülök, hogy nem kellett - a recenziók alapján is nagyon gyengén sikerült - darabot megszemlélni. index.hu/kultur/2013/08/21/istvan_az_allamtitkar/ Szerintem egy darab akkor élvezetes, ha korhű, díszletben, jelmezben, nincsenek benne tévedések (X.sz-i eseményeket ábrázoló darabban NE LEGYEN XV. sz-i pallos!), van benne színészi teljesítmény. Nemzeti darabok esetén alapkövetelmény a patrióta hozzáállás. (Lásd Mel Gibson: a Hazafi) Nem célszerű közpénzen obszcén módon ábrázolni a történelmi szereplőket, ha valaki ilyesmire vágyik, az piaci alapon szerveződő rétegízlést kielégítő produkcióban találja meg ezt, de nem a közízlést formálni akaró széles publikum számára előadott darabban. Összegezve : alapvetően felesleges, és hibás volt a patinás Szegedi Szabadtéri Játékoknak felvállalni egy ennyire vitatható módon kivitelezett és a kritika által is színvonaltalannak ítélt produkciót! További észrevételek: Az István a Király óta, az Egri Csillagok-on kívül, miért nem született hasonló színvonalú zenés-történelmi darab? Ha már Szeged, akkor Csanád vezérről is lehetett volna egy kellemes és színvonalas rockoperát összerakni! Csakhát ez munka!
Posted on: Thu, 22 Aug 2013 09:08:43 +0000