Mit ér egy beszéd.... Mit ér egy beszéd, ha szenvedélycsírákkal teli, Miközben beszélsz, lelked az Egeket veri. Legbelsőbb félelmeid illannak el végleg, Tiszta, őszinte szavakká válnak a tények. Remeg mindened, de ömlenek belőled a gondolatok, Érzed, a másik lelkében nyílnak a pici ablakok. Egyre könnyebb a mondat, áthatol mindenen a szó, Belső Erőd megvillan, és tudod, Neki csak ez a JÓ! Már nincs időkorlát, most minden felszínre tör belőled, A örömgömbök halmaza nem menekülhet előled. Az együttlét első pillanata megnyitott egy kaput, Bőrcsizmára cserélheted már az elkopott sarut. Szükséged lesz a csizmára, taposva a múlt magjait, Fékezned kell még lelked vad Musztángjait. Türelemmel, alázattal nyitható lesz Kedvesed lelke, Bátor szavad az utat így szabaddá tette. De, vigyázz, még göröngyös , nehéz léptű a pálya, Most csírázik még csak szerelmetek aranylombú fája. Óvatosnak kell lenned, de főleg türelmesnek, Mindenedet oda kell majd adni az Égieknek. Lelki társad mindent megérzett, és tudott, Ez így jó, minden igaz amit neked mondott. Az „átgondolatok” ideje érkezett el most, Lelkedről lemostál végleg minden koszt! Szükség van a mámorító kéjre, Ahogy csodás hajnal feszül rá az Éjre. Tegnap óta csillognak Sas szárnyai, Elkerülik már a kétség sötét árnyai. Látta, akinek kellett, hogy mégis van ereje, Egyetlen éjszakától felemelkedett belső szelleme. Agya tiszta, elmaradnak végleg a felesleges szavak, Lelkében Óceánná duzzadtak a picike tavak, Szívéről lehullott minden mérgező salak! 2013. július 4. 17:01
Posted on: Fri, 05 Jul 2013 03:24:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015