"Mong tisztességes könyvet írt. Nem akart napi aktuálpolitikai kérdéseket beleszőni, ezért ezeknél a történeteknél soha nem csapja le az ordító párhuzamokat. A könyv előszavában utal egyébként a dilemmára: dermesztő volt számára az az érzés, hogy „kulturális értelemben, a döntéshozók és az emberek fejében majdnem ugyanott tartunk, mint 1985-ben. Több minden visszaköszön a jelenben a nyolcvanas évek pártvitáiból, az IMF-fel való ellentmondásos viszonyból”. Apropó IMF. A könyv egyik kuriózuma, hogy az IMF washingtoni archívumát is használta a szerző. Az azért sokat elmond a jelenlegi magyar viszonyokról, hogy – legalábbis Mong szerint – könnyebben megismerhetők az IMF titkai, mint a magyar állambiztonság ez irányú iratai. Ennek ellenére hiánypótló részletekre is fény derül a Kádár hitele című könyvből. Például hogy a már emlegetett Fekete János vélhetően először Sötét, majd Lektor néven hálózati személy lehetett. Az idézett jelentésekből viszont az derül ki, hogy mindezt Fekete arra használta fel, hogy a saját koncepciója szerint manipulálja a felső vezetést. Azt is megtudhatjuk, hogy egy sor döntéshozói helyen, nemzetközi bankok vezetőinek a közelében ott voltak a magyar hírszerzők. Egy Claude fedőnevű titkos munkatárs az egyik nagy francia bank igazgatójával beszélgetett rendszeresen, míg a Jéger Egon fedőnéven nyilvántartott operatív társadalmi kapcsolat vélhetően André Kostolany világhírű tőzsdeguru volt. Mong szerint lehet, hogy ő nem is tudott arról, hogy nyilvántartják, és akivel rendszeresen beszélget, az az állambiztonság embere. Még a híres, de teljesen zárt Bilderberg-csoport üléseiről is szereztek információt a kommunista vezetők. Az IMF-et egyébként végül átvágták. Az 1982-es csatlakozás után (amivel együtt négyszer vettünk fel hitelt) végig hamis adatokkal látták el a szervezetet, ami nem volt egyszerű, mert ehhez „művészi” színvonalon, pontos összefüggésben kellett hazudni és hamisítani. Hosszasan lehetne még sorolni azt a sok és érdekes kérdést, amit Mong végigvett a könyvében. Milyen társadalmi közegből érkeztek az ötvenes évek ifjú közgazdászai, és miért akarták a Horthy-rendszert „meghaladni”? Minek köszönhetően lehetett a Rákosi-érában alig harmincévesen nagyon komoly pozíciókba bekerülni? Miként okozott a hetvenes évekbeli olajárrobbanás elképesztő hitelbőséget? Két kérdésre azonban nagyon nem talált megfejtést a szerző. Egyfelől, hogy Nagy Imre kivégzése összefüggésben volt-e az orosz és a kínai pénzügyi segítséggel. Magyarán: a pénzért cserébe kérték-e a nemzetközi kommunista mozgalom vezetői, hogy öljék meg a renegát miniszterelnököt? Két középvezetővel készített interjúra hivatkozva a szerző szóba hozza a titokzatos „kínai aranyat”, amely által Peking állítólag az elvbaráti segítséget nyújtotta, az azonban nem derült ki, hogy valóban ez volt-e a „cserealap”. De ami még ennél is talányosabb, az az, hogy Fekete János bankárt miért hordozta a tenyerén az amerikai sajtó. A könyv bemutatja ugyanis, hogy az Egyesült Államokban hányszor is szerepelt vezető lapokban pozitív összefüggésben a magyar pénzügyi guru. A Wall Street Journal egyenesen „Mr. Kelet-Európaként” méltatta, egy másik befolyásos lap, az Institutional Investor „a kommunisták legjobb bankárjának” minősítette, a tekintélyes Time pedig portrét közölt róla. Nehéz elhinni, hogy csak az volt mindennek az oka, hogy kapcsolatépítési, kommunikációs és nyelvzseni volt Fekete. Kis újságírói túlzással állítható, hogy legalább ezer dolog megérthető a könyvből, talán még az is, hogy miért tart ott 2012-ben Magyarország, ahol tart, sőt, akár Matolcsy György „lélektana” is megfejthető, de az nem, hogy egy „szarvasi fiú” – hiszen Fekete János onnan származott – miként tudta meghódítani Amerikát. Ráadásul mindezt akképp, hogy a nyilatkozataiban büszkén állította: „olyannyira marxista és kommunista, mint amennyire vörös a vér az ereiben”. "
Posted on: Thu, 11 Jul 2013 10:13:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015