Nekik már megvan Írta: Mezei István Még a téglával kezdődött, vagy talán már korábban, az új magyar eredeti tőkefelhalmozódás és a kilencvenes évek elején, mikor az újgazdagok az olcsó téglából annyit vásároltak fel, amennyi három nemzedékre is elég lenne palotaépítésre. Aztán, amikor nekik megvolt hirtelen felemelték az árát, az építőipar azóta is válságban vergődik. A tőkés piaci viszonyok belengedező, hűvös szellőcskéi jeges viharokká erősödtek az évtizedek alatt. Aztán beépültek a telkek, amelyeken korábban szakszervezeti, megyei gyermektáborok voltak a Balaton partján, vagy más idegenforgalmi övezetekben.” Egy forintért képletesen”, volt a jelszó. Felépültek a villák, a nyaralók és mindenütt csak feléjük kezdett kanyarodni a járda, az út, a szennyvíz- és gázvezeték. Csak a lakosság kilencvenöt százaléka valahogy mindebből kimaradt. Aztán jöttek az újabb státusz szimbólumok, amelyre karvaly módon vetette rá magát az „elit”. Előbb a nyugatról beözönlő új és használt gépkocsik kellettek, aztán parabola antennák, plazmatévék. Majd törvény hoztak a vámra, mikor az megszűnt, jöttek a regisztrációs illetékek. Honosodtak Pegautok, Renautok, Citroenek, a japán és német autócsodák. Sok újgazdagnak nehezebb volt e márkanevek kimondása, mint a hozzávaló pénzösszeg előteremtése. Mikor a nagyjából megteremtették maguk körül a pompát, váltottak, földet, lerobban gyárakat és ipartelepeket vettek potom áron, nem termeltek, nem üzemeltettek semmit. Ingatlanokat halmoztak és halmoznak fel tartalékolva és gondolva a jobb időkre, és az úgynevezett lobbi csoportok csápjai a törvényhozásig elérnek. A politikai folyamatoktól és kormányoktól függetlenül is, vagy azokkal csak némileg érintkezve, mint az óceánok mély áramlati önálló életet élnek ezek a körök, sőt már-már ők határozzák meg az ország arculatát. Emlékezzünk csak az olajbotrányokra, a gázvezeték építő lobbi erőszakosságára, a sztrádaépítésekre, a látvány- és fürdőberuházásokra, a víz- és szennyvíztisztító művek privatizációjára, feldarabolására. Nem véletlen a dohány monopólium és a földtörvény körüli botrányos vita és törvénykezés napjainkban. Senkit sem érdekel, hogy az államnak ezáltal kevesebb pénz folyik be, és hogy politikailag, ökológiailag, társadalmilag milyen károkat okoznak. Az a fontos, hogy nekik meglegyen minden, és minél olcsóbban Mi maradt még, ami nem az övék.? Talán a levegő, a napfény, a virágok és asszonyaink szépsége. Talán még erre is sor kerül, és regisztrálva adóznunk kell ezek után is. Az önzés logikáját követve az „elit” még „elitebbnek” akarja magát feltüntetni, belső, humán értékek híján a gazdagságát szimbolizáló luxuscikkekbe, privilégiumokba kapaszkodva. Lehet, hogy most majd szagos tévé, néger bejárónő, helikopter, tengerjáró vitorlás, villasorok az Adrián, szigetek az Égei-tengeren vagy világító szőrű kutya kell majd nekik, de már hallottunk az ebül szerzett jószágról, meg annak a sorsáról. Valamikor talán egy téglával kezdődött, de lehet egyszer egy fél téglával fog befejeződni az egész. 2013. 06. 22.
Posted on: Tue, 25 Jun 2013 15:42:00 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015