Nem hittem volna, hogy egyszer majd, de akkor mégis, Ismét volt kit szeressek, kinek kezét fogjam, Ki fülembe súgta szeret, valami gyönyörű volt a dallam. Szemébe nézve tudtam, többé nem vagyok már gyenge, Erőt adott egy álom, velem marad mindörökre. Mikor az álom valósnak látszott, nem számított semmi, Olyankor úgy éreztem bármit megtudnék tenni. Az életem kifestőkönyve lassan megtelt színekkel, Úgy éreztem szét durranok, nem bírtam a szívemmel. Elmúltak a szép idők, most a magány, ami fertőz, Beköszönt a nyár, eljött az idő, hogy ejtőzz. Vesd magad az életbe, talán megtalálod mit kerestél, De gondolj rám, mikor a nagy sietségedben elestél.
Posted on: Fri, 29 Nov 2013 22:12:19 +0000