New York Utólag 3 A péntek volt a leghosszabb napunk. Reggel 10kor már a Magyar Házban voltunk, 3/4 óra húrozás után feszített tempóban próbálni kezdtünk, 3 körül Csatlakozott hozzánk Gyuri, majd Mara, majd fél5kor Artemisz (Miklós már 1 körül ott volt, és énekelt velünk,de elsősorban rengeteget segített a szervezésben, technikai lebonyolításban, pakolásban, plakátolásban, hostkodásban, pénzgyűjtésben), és szépen sorban fölépítettük a 1,5 órás estünket. Egy vízkereszt jelenet (Orsino-Bohóc), 13 vers (Ady: Szajna partján, Szeretném ha szeretnének; Kormos István: Szegény Yorick; Petőfi Sándor: Ivás közben, Weöres Sándor: Túl túl, Ha a világ rigó volna, Talp ország, Kocsi és vonat, Részeg ördög, Kacsaúsztató, Éren-nádon, Mi volnék?), 14 változatosan hangszerelt dal (Shakespeare: Come away, O Misstress mine; népdalok: Túl a vízen, Kecskés, Szeret vize martján, Szennyes ingem...; Babíts Mozgófényképének utolsó versszaka: Ah, Amerikában...; Csinibaba: Imádok élni, Pogues: Dirty Old Town, Sister!(Jazz-standard gitárkísérettel); Paul Simon: Homeward Bound; Cseh Tamás: Budapest valamint Páger Antal dala a Hattyúdal c. filmben: Ránk vár a Föld minden tája), 2 zászló (1 amerikai, egy magyar), egy zongora, egy szószék, rengeteg hangszer, bábok, Weöres-RAP. A darab egésze arról szólt, hogy mi ketten kimegyünk Amerikába, ott körbetekintünk, majd vitát kezdünk arról, hogy kint vagy bent jobb-e, végül rádöbbenünk: Ránk vár a Föld minden tája, de nem kell erőltetni, nem ciki otthon maradni. Nagy élmény volt látni, hogy a teljesen kétkedő közönség hogyan oldódott föl fokozatosan, és hogyan engedte magát át nekünk, látni, hogy egyes művek hogyan ütnek be egyeseknek (Szegény Yoric, Szeret vize Martján, Budapest), és hogy hogyan alakul rögtön egy nagyon erős kis közösség a sorstársakból. Az előadás után ugyanis együtt maradtunk, egy darabig a helyszínen folyt a beszélgetés (belépőjegy nem volt, csak adományokat gyűjtöttünk, de közel 400 dollár gyűlt így össze, amit igaz, hogy utána szétosztottunk minden fellépő és segítő között és külön-külön nyomtalanul lefogyasztottunk az afterpartyn, de akkor is jól esett, hogy volt. Az afterparty sajnos nem sikerült jól, túl sokan voltunk, nehezen mozogtunk, nem volt fix helyünk, így egy egész éjszakát bolyongtunk New Yorkban. De azért volt egy nagy nótázás itt is. Érdekes élmény, hogy New Yorkban vagyunk, de pl. a nyomtatószalonban, ahol egy kottát kellett kinyomtatnom az előadáshoz, olyan lassú volt a gép, amit szerencsére otthon már rég tapasztaltam. De a Magyarházban és a HHRF irodában (ahol Robi dolgozik) még ennél is meglepőbb állapotban lévő ~10 éves gépekkel találkoztam. Persze ez speciális környezet, de valahogy mégis megnyugtató: nem vagyunk lemaradva. Még akkor sem, ha itt az informatikai cikkek ára elképesztően alacsony: mielőtt elindultunk, vettem egy 16 GB-os ScanDisc pendrive-ot 10 dollárért.
Posted on: Mon, 05 Aug 2013 09:39:28 +0000