Néha tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk ugyanolyan fontosak másoknak, mint ők nekünk. Csak ígérgetik: a "majd jövök", meg "majd találkozunk", meg "elmegyünk ide-oda", meg "majd kereslek", vagy egyáltalán "számítasz valamit". Mert ha valaki azt akarja, hogy jelen legyek az életében, akkor helyet csinál benne. Nem kellene megküzdenem a helyért. Ha olykor megbánt, ne indokot, kifogást keress a tettére, hanem bocsánatot. Nem fogom ráerőltetni magamat olyasvalakire, aki nem ismer el!!! Sajnos néha a legjobbakban is csalódik az ember, akikről semmi oka nem volt azt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást fognak okozni… Talán jóhiszeműen vagy tudaton kívül? Meglehet! Vagy talán poénkodva akar ráébreszteni a valóságra?.... De ez nem változtat semmit a kínos megdöbbenésen. Már nem foglalkozom olyanokkal, akik nem becsülnek meg, miért vesztegessem az időmet olyanra aki a sajátjából nem szán rám!!?? Mondhatnak akármilyen kifogást, magyarázkodást, nem érdekel, nem hiszem el, mert nem a szavak, hanem a tettek beszélnek! Mert ugye ha valaki meg akar tenni valamit, akkor talál rá módot, ha nem, akkor talál rá kifogást!!
Posted on: Mon, 02 Sep 2013 13:31:15 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015