Némi késéssel és áthallással... :-) A még ma is ortodox (azaz szociáldemokrata) Huber Matos Benitez, a Forradalom egykori parancsnoka (az egykori képen jobbra, Fidel Castróval és Camilo Cienfuegossal, illetve a Független és Demokratikus Kuba - CID - irodájában ma, José Martí mellszobrával), aki szinte azonnal a Forradalom győzelme után a demokrácia megőrzése kérdésében összeütközésbe került Fidel Castróval, és ezért 20 évet ült börtönben a castrista Kuba börtöneiben (1959-79) 60 évvel a Moncada laktanya (első képen) megtámadása után azt állítja, hogy “bár leküzdendő problémákkal, (de) az 1959 előtti Kuba sokkal jobb volt, mint a mai. Függetlenebb, szabadabb, egyenlőbb, igazságosabb és fejlettebb volt. Létezett a jövőbe vetett hitt és remény. A fiatalok nem azért kockáztatták az életüket, hogy elhagyhassák az országot.” De ennek ellenére nem kívánja, hogy Kuba visszatérjen a tegnaphoz, mivel az történelmileg lehetetlen. “Nem azért hoztunk áldozatokat több mint 50 évig a kommunista castroizmus ellen harcolva, hogy a kapitalizmust restauráljuk az országunkban.„ „A kapitalizmus nem megoldás egy nép szociális problémáira. A kapitalizmus a gazdaság létrehozásának, és nem a szétosztásának vagy az egyenlőség elérésének egy formája. A szabadság és demokrácia felé út sem. Nem lett az se Kína, se Oroszország vagy Vietnam részére és nem lesz az Kuba számára sem. Egy demokratikus alkotmány (mint pl. az 1940-es) nélkül a kapitalizmus csak oxigént biztosítana a castrista diktatúrának, ahogy az más helyeken is történt. „Nekünk, demokratáknak az a célja, hogy a nép érdekében megteremtsük a társadalmi igazságosságot és felszámoljuk a korrupciót és e gyalázatot, elérjük a szabadságot és egy kasztok és leszakadó csoportok nélküli igaz demokráciát alkossunk meg, … a többpárti demokráciáért harcolunk, ahol tisztelik az emberi jogokat, a tulajdont és a magánvállalkozást. Egy korruptak és kizsákmányolók nélküli nemzetet.” „1959. január 1.-én a forradalmárok átvették a hatalmat. Fidel Castro, a Július 26. Mozgalom és a Felkelő Hadsereg kötelezettsége volt, hogy a kubai néppel egy, a szabadságot és a demokráciát tisztelő változásokat hozó időszakot indítson el. Olyat, amilyet José Figueres csinált Costa Ricában. Fidel Castrónak (azonban) más tervei voltak, egész életére hatalomba szeretett volna maradni és egy demokratikus rendszerben ezt nem érhette volna el.” „Az Egyesült Államok válaszai mindig (csak) részlegesek, gyengék és rosszul szervezettek voltak. Ez megerősítette és konszolidálta az ő (Fidel) hatalmát Kubában. Az Egyesült Államok embargóját fent kellett tartani a Kongresszus kubai-amerikai politikusainak állandó nyomása miatt, (pedig) ez az eszköz sohase vált eredményessé az említett (szovjet, majd venezuelai) támogatások miatt, és mert Európát semlegesítette. De mindennek ellenére az embargó a tárgyalások sarokövévé vált, amellyel a castroizmus örököseit egy demokratikus átalakításra lehet kötelezni Kubában.” „A Haza(ért), a Nép(ért) és a Szabadság(ért), Kuba népe ellenáll és győzni fog!” “Aun con los problemas que había que superar, la Cuba anterior a 1959 era muy superior a la Cuba de hoy. Era más independiente (!?), libre, igualitaria, justa y próspera. Había fe y esperanza en el futuro. Los cubanos jóvenes no arriesgaban su vida para huir de su país. (...) no es pretender volver a la Cuba de ayer, eso es una imposibilidad histórica. Ni tampoco los cubanos nos hemos sacrificado por más de cincuenta años luchando contra el castrismo comunista para restaurar el capitalismo en nuestro país.” “El capitalismo no es la solución de los problemas sociales de un pueblo. El capitalismo es una forma de crear riqueza, no de distribuirla o de hacerlo con equidad. Ni es el camino hacia la libertad y la democracia. No lo ha sido para China, Rusia o Vietnam, tampoco lo será para Cuba. El capitalismo sin una constitución democrática daría oxigeno a la dictadura castrista como ha sucedido en otros lugares. (...) Nuestras metas ... de los ... demócratas ...: alcanzar justicia social para el pueblo y dar fin a la corrupción y el atropello ... lograr la libertad y construir una democracia verdadera, sin castas ni grupos marginados. ... luchamos por una democracia pluripartidista donde se respetaran los derechos humanos, la propiedad y la empresa privada. Una nación sin corruptos ni explotadores.” “El 1o de enero de 1959 los revolucionarios llegamos al poder. Fidel Castro, el Movimiento 26 de Julio y el Ejército Rebelde, tenían el compromiso público con el pueblo cubano de iniciar una época de transformaciones respetando la libertad y la democracia. Una revolución como la que José Figueres había hecho en Costa Rica. Fidel Castro tenía otros planes, quería mantenerse en el poder de por vida y en un sistema democrático no habría podido lograrlo.” (...) Las repuestas de los Estados Unidos siempre fueron parciales, débiles y mal organizadas. Esto fortaleció y consolidó su poder en Cuba.” (...) El embargo de los Estados Unidos se ha podido mantener por la insistente presión de los políticos cubanoamericanos en el Congreso; esta medida nunca pudo ser efectiva por las subvenciones mencionadas y porque Europa la neutralizó, ... A pesar de todo esto, el embargo se ha convertido en la pieza de negociación que puede obligar a los herederos del castrismo a una transición democrática en Cuba. (...) ¡Patria, Pueblo y Libertad, el pueblo de Cuba resiste y vencerá!
Posted on: Sun, 04 Aug 2013 18:49:55 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015