Nézd csak-mondta Ohvie Biano (a pueblo törzsfőnök)-, milyen förtelmesek a fehérek. Vékony az ajkuk, az orruk hegyes, arcuk torz és ráncok barázdálják, a szemük pillantása merev, örökké keresnek valamit. Mit keresnek? A fehérek örökké akarnak valamit, örökké nyugtalanok és nyugtalanok. Nem tudjuk, mit akarnak. Nem értjük őket. Úgy véljük, bolondok. Megkérdeztem, miért gondolja, hogy a fehérek bolondok. - Azt állítják, hogy a fejükkel gondolkoznak-válaszolta. - Természetesen. Miért, te hol gondolkodol? –kérdeztem. - Mi itt gondolkozunk-felelte, és a szívére mutatott. Hosszan eltűnődtem. Úgy éreztem, életemben most először rajzolta meg nekem valaki, a fehér ember valódi képét. Mintha addig csupa szentimentálisan megszépítő színes nyomatot láttam volna. Ez az indián eltalálta a sebezhető pontunkat, és olyasmit érintett, amihez nekünk nincs szemünk. /C.G.Jung: Gondolatok az értelemről és a tébolyról/
Posted on: Wed, 06 Nov 2013 22:15:15 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015