Október 6-án történt: 1849-ben ezen a napon kivégzik Batthyány Lajost Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán. (1807). A Batthyány elleni vádakat Hegyesy Péter királyi ügyész állította össze, és a vádpontok igazolására tíz alkalommal hallgatták ki február 12 és március 26 között.[2] Az 1849. augusztus 16-án Olmützben összeült haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte, majd ezt Schwarzenberg és a bécsi udvar nyomására halálra változtatta, de úgy, hogy az elítéltet az uralkodó kegyelmére ajánlotta. Ekkor Batthyányt Pestre szállították, hogy a kegyelmezés joga a császártól Haynauhoz kerüljön, és ő október 3-án jóváhagyta a halálos ítéletet, elrendelte Batthyány felakasztását. Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy tőrt csempészett be neki. Ezzel súlyos sebeket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. Ennek megfelelősen október 6-án a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán kivégezték. Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. A pest-budai katonai kerület parancsnoka, Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, aki később 1863-ban Pest város díszpolgára lett [3] tudta, hogy Batthyány felakasztása ilyen körülmények között lehetetlen, de az ítélet végrehajtását sem akarta elhalasztani. Ezért úgy döntött, hogy agyonlöveti Batthyányt. A magyar miniszterelnököt, aki a súlyos vérveszteségtől tántorgott, ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett. „Éljen a haza! Rajta, vadászok” – kiáltotta. Földi maradványait Pesten a ferencesek belvárosi templomának kriptájába rejtették el. A kiegyezés után 1870-ben ünnepélyesen újratemették a Kerepesi temetőben épített mauzóleumban. 1849-ben Aradon kivégzik a szabadságharc 12 honvéd tábornokát és egy ezredesét, az aradi vértanúkat. Aulich Lajost honvéd tábornok, magyar hadügyminiszter, aradi vértanú (1793). Világosnál letartóztatták. A tárgyaláson – társaihoz hasonlóan – nem kért kegyelmet. Amikor az aradi várbörtönben a kirendelt minorita lelkész október 5-én délután két órakor kivégzése előtt utoljára meglátogatta, gyertyaláng mellett ült, és Horatius költeményeit olvasgatta. A lelkészt szivarral kínálta volna, de látva, hogy abban már csak egy szál szivar van, a következőket mondta: „Sajnálom, ezzel meg nem kínálhatom, kell a reggeli útra.” Október hatodikán, hajnalban végezték ki tizenegyedikként (hetedikként a kötéllel kivégzettek sorában), Leiningen-Westerburg Károly után. Damjanich Jánost honvéd tábornok, hadtestparancsnok, aradi vértanú (1804). Damjanich imája, október 6 hajnalán: Ima kivégeztetésem előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra:Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél. Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen. Damjanich Emíliának vigasztalásul A kivégzést követően a holttestet Csernovics Péter temesi főispán a hóhér lefizetésével szerezte meg, és saját birtokán temette el. Itt nyugodott 1974-ig, amikor is csontjai átkerültek az emlékoszlop kriptájába. Dessewffy Arisztidet honvéd tábornok, hadtestparancsnok, aradi vértanú (1802). Lehetősége lett volna Törökországba menekülni, de volt bajtársa, Franz von Liechtenstein herceg altábornagy biztatására augusztus 19-én Karánsebes mellett a császári csapatok előtt letette a fegyvert. Liechtenstein tábornok utóbb valóban közben is járt bajtársa érdekében, de eredménytelenül: az aradi hadbíróság Dessewffy Arisztidet kötél általi halálra ítélte. Mivel császári csapatok előtt tette le a fegyvert, ítéletét Haynau később „kegyelemből” golyó általi halálra változtatta. A golyó által kivégzettek négyes csoportjában másodikként lépett a kivégző osztag elé. A kivégzetteket az aradi vár árkában földelték el. Holttestét családja később titokban felkutatta és kicsempésztette a várból. A vértanú tábornok teste 1850 óta családjának margonyai birtokán nyugszik. Knezich (Knezić) Károlyt honvéd altábornagy, hadtestparancsnok, aradi vértanú (1808). Világosnál tette le a fegyvert. Amikor bekerült az aradi börtönbe, a felesége eleinte szorgalmasan látogatta, de az egri szüret közeledvén, Knezićné szeptember végén elköszönt férjétől, és hazament szüretelni. Egy valamit mégis köszönhetünk Knezićné sajátosan és sajnálatosan gyors távozásának. A hadbíróság az utolsó kihallgatáson elkobozta a tábornokoktól a kitüntetéseiket. Knezić azonban, aki a szolnoki csatáért megkapta a III. osztályú és az április 26-i komáromi csatáért a nagyon ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendet, nem tudta beszolgáltatni, mert elküldte azokat feleségével Egerbe, a lányainak. Az érmek ma egy-egy dédunokájánál vannak Egerben, illetve Budapesten. Kötél általi halálra ítélték, nyolcadik volt a kivégzettek sorában (negyedik a kötél által kivégzettek közül). Csontjai 1932-ben, az aradi árvíz idején kerültek elő. Jelenleg az emlékoszlop kriptájában nyugszik. Lahner Györgyöt honvéd tábornok, hadfelszerelési főfelügyelő aradi vértanú (1795). Kötél általi halálra ítélték, hetedikként (a kötél által kivégzettek között harmadikként) végezték ki – a születésnapján. Holttestét Csernovics Péter temesi főispán a hóhér lefizetésével szerezte meg és saját birtokán temette el, itt nyugodott 1974-ig, amikor is csontjai átkerültek az emlékoszlop kriptájába. E napon volt 54. születésnapja. Lázár Vilmost honvéd ezredes, hadtestparancsnok, aradi vértanú (1817). Noha csak ezredesi rendfokozatot viselt, mint önálló hadtestparancsnokot a szabadságharc tábornokaival együtt állították az aradi hadbíróság elé. Mivel a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, „kegyelemből” golyó általi halálra ítélték. Az aradi vértanúk között őt végezték ki elsőként. Csontjait csak 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában. Most az emlékoszlop kriptájában nyugszik. Felesége az 1844-ben megözvegyült báró Reviczky Mária volt, akinek első férjétől dévaványai Halasy Józseftől (1784-1844) három gyermeke született: Béla (1833-1899), Magdalaine, Székely Imréné (1834-1899), és Szerencs (1839-?). Özvegye 1873-ban hunyt el Pesten, 62 éves korában, mikor vejét Székely Imrét látogatta meg Leiningen-Westerburg Károly grófot, honvéd tábornok, aradi vértanú (1819). A kivégzése előtti utolsó perceiben a becsületét ért támadásokat verte vissza: "Csak most, későn esett tudomásomra, hogy a hírlapokban felülem azon hír szárnyal, mintha én Buda vára bevételénél az osztrák tiszteket orozva legyilkoltattam volna, nekem most többé lapok útján ezt megcáfolni alkalmam nincs, de itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt, a jelenlevők előtt – midőn mindjárt az Isten ítélőszéke előtt állandok – e felőlem terjesztett hírt ünnepélyesen alacsony rágalomnak nyilvánítom." Kötél általi halálra ítélték, tizedikként végezték ki (hatodik volt a kötél által kivégzettek sorában). Nagysándor Józsefet honvéd tábornok, hadtestparancsnok, aradi vértanú (1804). Nem tartozott a Görgeyt támogató tisztek közé, többször is felhívta Kossuth Lajos figyelmét a szemmel tartására. A hadtanácsban kijelentette: „hogyha valaki diktátorrá akarna lenni, ő Brutusává válnék”. Aradon kötél általi halálra ítélték, kilencedikként végezték ki (ötödik volt a kötél által kivégzettek sorában). Poeltenberg Ernőt honvéd tábornok, hadtestparancsnok, aradi vértanú (1813). Görgey bizalmasaként ő közvetített a tárgyalásokon a cári seregekkel a fegyverletételről. Ezután fogták el az osztrák hatóságok. Kötél általi halálra ítélték, ötödikként végezték ki (elsőként a kötél által kivégzettek között). Az aradi vártól délre, a Maros árterén, reggel 6 és 7 óra között akasztotta fel Franz Bott katonai hóhér. A bitófa alatt így szólt: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!” Schweidel Józsefet honvéd tábornok, Pest várospancsnoka, aradi vértanú (1796). Ő volt az egyetlen, akit az aradi vészbíróság kegyelemre javasolt Haynaunak, ő azonban ezt elutasította, és kötél általi halálra ítélte. Ezt felesége könyörgésére "kegyelemből" golyó általi halálra változtatták, ő volt a negyedik golyó által kivégzett vértanú. Naplója: Halála előtt a fogságról naplót vezetett, felesége számára: "Ezt a három ív papírt, amelyen hűségesen megírtam aradi fogságomat, adják át a feleségemnek, Domicának, ha bele nem pusztul bánatába" Török Ignácot honvéd tábornok, erődparancsnok, aradi vértanú (1795). Török Ignác a hadbíróság előtt magyarságával igazolta a tettét – „Lelkismeretem felment engem”. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte, hatodikként (kötél által kivégzettek között másodikként) végezték ki. 1932-ben találták meg maradványait, az aradi emlékoszlop kriptájában nyugszik. Vécsey Károly grófot, honvéd tábornok, hadtestparancsnok, aradi vértanú (1807). A szabadságharc után az udvar elégtételt kívánt venni mindazokért a sérelmekért, melyeket 1848 tavasza óta a magyaroktól, illetve a magyar szabadságharc következtében el kellett szenvednie. Elégtételt kívánt venni a megaláztatásért, hogy 1849 áprilisában engednie kellett, és a birodalom nemzetközi tekintélyének mélypontra zuhanásáért, mivel Oroszország katonai segítségét kellett kérnie. A szabadságharc elhúzódásának, így az udvar megaláztatásainak okozója elsősorban a magyar honvédség működése volt, ezért természetes, hogy a megtorlás is elsősorban a fegyveres harcok résztvevői, a honvéd hadsereg tagjai ellen irányult. II. Miklós hiába tanácsolta I. Ferenc Józsefnek, hogy Ausztria politikai érdeke a magyarokkal való kiegyezés és ennek érdekében a megtorlás mellőzése, Bécsben a józan politikai érdeken az érzelmi megfontolások, valamint az elrettentés szándéka kerekedett felül. A megtorlás alapelveit először Haynau 1849. július 1-jén Győrben kiadott kiáltványa foglalta össze. Az I. Ferenc József elnökletével tartott augusztus 20-ai bécsi minisztertanácson a megtorlás módozatairól, az érintettek köréről részletes utasítást dolgoztak ki. A felelősségre vonandó személyek körében kiemelten kezelték a honvéd hadsereg önálló seregtest- és csapatparancsnokait. Vécsey Károly pere 1849. szeptember 3-án kezdődött Alois von Howiger hadbíró, a 9. gyalogezred volt ezredese, 1849 őszén vezérőrnagyként az aradi vár parancsnoka elnökletével. A hadbírósági jegyzőkönyvekben az utólagos cenzúrázás ellenére fennmaradtak Vécsey Károly tárgyaláson mondott önérzetes szavai: „az a véleményem, hogy a magyar hadsereg nem felkelő hadsereg volt, mint ezt szájamba akarják adni. Különben is én a hadügyminiszter parancsára, következéskép őfelsége a császár parancsára tettem esküt az alkotmányra”. Vécsey – több tábornoktársához hasonlóan – arra alapozta védekezését, hogy a császár parancsára tette le az esküt a magyar alkotmányra, és a Magyarországon 1848 során kialakult, a politika által teremtett ellentmondásos helyzetért nem tehető felelőssé a parancsokat teljesítő tisztikar. 1437-ben Az apáti csatában újabb vereséget szenvedett nemesek és Budai Nagy Antal győzelmes felkelői megkötik a második kolozsmonostori egyezséget. Az erdélyi parasztfelkelés régibb formában erdélyi parasztháború, a románoknál răscoala de la Bobâlna (bábolnai felkelés) néven ismerik. 1437 kora nyarán kiütött nagyszabású megmozdulás az erdélyi parasztság részéről, melyhez a helyi románság is csatlakozott. A felkelés Észak-Erdély majdnem teljes területét beborította. A harcok egészen az év végéig tartottak, de ténylegesen az ellenállásnak csak 1438 elején sikerült véget vetni Kolozsvár visszafoglalásával. A parasztfelkelők vezére a diósi kisnemes Budai Nagy Antal volt. 1593-ban Szinán török nagyvezír elfoglalja Veszprémet. 1602-ben Rudolf német-római császár, magyar király hadereje Hermann Russwurm tábornagy parancsnoksága alatt elfoglalja Pestet és ostrom alá veszi Buda várát. Az ostrom sikertelen, a császári sereg november 14-én elvonul 1636-ban A nagyszalontai csata: I. Rákóczi György leveri a budai pasa seregét, amely őt akarja megbuktatni. A történelmi jelentőségű szalontai csata során Győri Jakab hadnagy vitéz hajdúival megfutamítja a túlerőben lévő törököket. Ezzel sikerült I. Rákóczi Györgyöt fejedelmi székében megerősíteni az oszmánokkal szövetkező Bethlen Istvánnal szemben. 1666-ban A Wesselényi-összeesküvés kezdete. A 17. század közepén szerveződött főnemesi konspiráció volt I. Lipót király ellen, amelyben a Magyar Királyság legtekintélyesebb, addig udvarhű, németbarát és zömmel katolikus családjainak neves tagjai vettek részt, akik kiábrándultak a Habsburg-kormányzat központosító törekvéseiből és gyengekezű törökellenes politikájából. 1844-ben A Perczel fivérek kezdeményezésére Tolnában megalakul a Védegylet. Wesselényi-összeesküvés 1867-ben A kormány betiltja a honvédegyletek e napra tervezett országos gyűlését. 1872-ben A rendőrség betiltja az Általános Munkásegylet közgyűlését. 1868. február 9-én alakult Budapesten az Üllői út 19. szám alatti egykori asztalosműhelyben, mint a magyarországi munkásság első szocialista szervezete. Ideiglenes elnöke Hrabje János volt. Kiáltványában az egylet hitet tett Ferdinand Lassalle tanításai mellett, legfontosabb feladatának pedig a munkásosztály érdekeinek védelmét jelölte meg. Polgári politikai jogokat, anyagi helyzetük megjavítását követelte a munkások számára, és azt várta, hogy hitellel támogatott termelőtársulatokat hoznak létre. Az egylet alapszabályát 1870. június 11-én hagyta jóvá a Belügyminisztérium. Ennek értelmében az Általános Munkásegylet hivatalos politikai szervezetté vált, és joga volt az ország területén fiókegyleteket létrehozni. Budapesti központi helyisége a Mária utca 9. szám alatt volt. Az egylet kapcsolatot keresett az Országos 1848-as Párt olyan képviselőjével, akik rokonszenveztek a munkások ügyeivel. Ezt a célt szolgálta Táncsics Mihály elnökké választása 1869. június 11-én. Táncsics az egylet számára átengedte lapját, az Arany Trombitát. 1883-ban Istóczy Győző kezdeményezésére megalakul az Országos Antiszemita Párt. Az első antiszemita párt volt Magyarországon, amely a tiszaeszlári per hatására alakult meg, s ideológiája később mintául szolgált több szélsőjobboldali pártnak is. 1926-ban Felavatják Budapesten a Pogány Móric tervezte Batthyány-örökmécsest. 1934-ben Elindul útjára az első hazai építésű Duna-tengerjáró hajó, a „Budapest”. 1941-ben Ifjúmunkások németellenes és antifasiszta tüntetése a Batthyány-örökmécsesnél. 1944-ben A 2. Ukrán Front csapatai hadműveletet indítanak Észak-Erdély és a Tiszántúl elfoglalására. Arad térségében megsemmisítik a 3. magyar hadsereget. 1944-ben Budapesten kommunista vezetésű partizánok (a Marót-csoport) felrobbantják Gömbös Gyula korábbi magyar miniszterelnök szobrát (az Erzsébet híd budai hídfőjénél). 1951-ben A Szabad Európa Rádió megkezdi rendszeres magyar nyelvű adását. 1956-ban Ünnepélyesen újratemetik az 1949-ben kivégzett, 1955-ben rehabilitált Rajk Lászlót és mártír társait. Rajk Lászlót és társait - Pálffy Györgyöt, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást - 1955 őszén jogilag, majd 1956 tavaszán politikailag rehabilitálták. Rákosi júliusi menesztését követően került napirendre újratemetésük. Annak idején a kivégzetteket egyszerűen elásták Budapesttől nem messze a gödöllői országút közelében. Az MDP vezetése eleinte a temetést csupán családi körben kívánta engedélyezni, de a közvélemény (és a jugoszlávok) nyomására az MDP végül engedett: nyilvános temetésre került sor a Kerepesi temetőben 1989-ben Budapesten összeül az MSZMP XIV. – egyben utolsó – kongresszusa. 1997-ben Megindul a földfelszíntéri sugárzása Magyarország eddigi két legnagyobb kereskedelmi televíziójának, az RTL Klub-nak és a TV2-nek. 2007-ben Négyszemközti beszélgetést folytat Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő Bill Clintonnal a Parlamentben. 2008-ban Monorierdőnél két vonat összeütközött. A vasúti balesetben négyen életüket vesztették. Ezen a napon született: 1813-ban Wagner János magyar műépítész († 1904). Apja, id. Wagner János (1813–1904) építész volt. Testvérei közül rajta kívül még három lett építész (ifj. Wagner János, Wagner Ferenc és Wagner Ödön), míg az ötödik fivér, Wagner György Budapest tiszti főorvosa lett.[2] Mesterei édesapja, illetve a bécsi Theophil Hansen voltak. Mivel kora nagy építészeti megbízásaival nem járt szerencsével, ezért speciálizálódott, és az igazságügyi épületek egyik legjelentősebb hazai mesterévé képezte magát. Az első világháborút követően Bécsben élt és dolgozott. 1873-ban Rózsahegyi Kálmán színész, színésztanár († 1961). Rózsahegyi a realista színjátszás egyik legjelentősebb képviselője volt, aki nem a szó művésze volt, hanem az egyszerű, természetes, közvetlen játéké. Skálája meglehetősen széles volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek. A békés megyei Endrődön született 1873. október 6-án. Édesapja, Rózsahegyi Ödön nyomdokaiba lépve ő is a világot jelentő deszkákat választotta, és diplomás színészként végzett a Színiakadémián. Színi pályáját a Dobó Sándor társulatánál kezdte 1892-ben, majd Debrecenben és Kolozsvárott működött. 1898-ban a Magyar Színházhoz szerződött, ahol operettszerepeket játszott. A századforduló évében került a Nemzeti Színházhoz, melyhez hűségesen kötődött, és amelyet az intézmény is viszonzott számára, amikor 1923-ban örökös tagjai sorába választotta. Egyéb fellépései és vendégszereplései során sem vált meg anyaszínházától, melynek 1935-ös nyugdíjazásáig „rendes” tagja volt. Rózsahegyi Kálmán neve és arca az 1910–20-as években kabarészínészként is népszerű lett, melynek köszönhetően a határon túlra is eljutott. 1926-ban az USA-ban vendégszerepelt, 1935 után pedig különböző magánszínházakban lépett fel. Máig híres színiiskoláját 1909-ben alapította feleségével, Hevesi Angélával, melyben később lányával együtt tanított, egészen haláláig. Kiváló színészpedagógus volt, tanítványai sorából sok jeles művész került ki. A vizsgaelőadásokat általában a MOM Kultúrházban tartották. Származása miatt a második világháború alatt nem léphetett színpadra, 1945 után pedig Major Tamás nem engedte, hogy visszatérjen a Nemzeti Színházba. A következő évtizedben alkalmanként játszott a Pesti, a Víg-, a Magyar, a Fővárosi Operett és a Madách Színházban. Minden műfajban otthon volt, legyen az operett, népszínmű, vígjáték, kabaré vagy klasszikus dráma. Shakespeare Hamletjének egyik sírásóját, a Lear király bolondját, A velencei kalmár Gobbóját adta, Szigligeti Liliomfijának Szellemfije, Katona József Bánk bánjának Tiborca, Móricz Zsigmond Rokonokjának Berci bácsija volt. 1932–56 között sok filmben aratott sikert. 1942-ben megjelent Zörög a haraszt… című könyvében vidám vadásztörténeteit mesélte el. A jellegzetes hanghordozású, mosolygós Kálmán bácsit tanítványai éppúgy szerették, mint a közönség. Szülővárosa sem feledte el, díszpolgárává választotta. Kitüntetései: Gyémánt diploma 1957-ben, Pro Arte-díj 1956-ban, Signum Laudis és Farkas–Ratkó-díj 1901-ben. Rózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Színi-iskola alapítója, kiváló művész (1960). 1961. augusztus 27-én halt meg Budapesten. 1891-ben Kalocsay Kálmán orvos, egyetemi tanár, eszperantó író, nyelvész. († 1976). Már életében az eszperantó kultúra élő klasszikusának tartották, halála után halhatatlan klasszikusként tartják számon az eszperantó irodalom történetében. Műveinek gondozását dokumentátori szakértelemmel és gondossággal Csiszár Ada végezte 1966-tól 2007-ben bekövetkezett haláláig. Abaújszántón egy köztéri mellszobor, egy emléktábla és egy emlékszoba és egy újabb mellszobor bent a helytörténeti múzeumban állít méltó emléket a város nagy szülöttének. 1892-ben Rónai Sándor politikus, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az Országgyűlés elnöke († 1965). Építőmunkásként kapcsolódott be a szakszervezeti mozgalomba és az SZDP tagja lett. A Tanácsköztársaság idején a miskolci munkástanács tagja volt. 1922-től a párt miskolci titkára, majd a MÉMOSZ egyik helyi vezetője. 1941 áprilisában büntetőszázadba került, kitelepítették. A második világháború után kereskedelmi és szövetkezetügyi, később külkereskedelmi miniszter lett. Sokat tett az ún. jobboldalnak a szociáldemokrata pártból való kiszorításáért és a kommunista párttal való egyesülésért. Jutalmul 1950. május 8-ától 1952. augusztus 14-éig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke volt, ezt követően 1952 augusztusától az Országgyűlés elnöke. 1948–1956 között – kis megszakítással – tagja volt az MDP Központi Vezetőségének, majd az 1956. évi forradalom leverése után a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak. Az MSZMP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának élete végéig tagja volt. 1960 áprilisától tisztséggyűjteménye a Magyar–Szovjet Baráti Társaság elnöki tisztével bővült. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (első osztály) tüntették ki. Sírhelye a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonában van. (Olcsai-Kiss Zoltán szobrász és Körner József építész alkotása.) 1951-ben Adonyi Nagy Mária romániai magyar költő, újságíró, műfordító. Irodalmi pályáját versekkel, kritikákkal az Utunkban kezdte 1969-ben. Bár első kötetének anyagát 1974-ben leadta a kiadónak, az csak 1978-ban jelenhetett meg a cenzúra többszörös rostálása miatt. Szerepelt a Varázslataink (1974) és a Kimaradt szó (1979) antológiákban, később a Bábel tornyán c. Echinox-antológiában (1983), a Magyar költőnők antológiája (Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1997), az Álmok szállodája: erdélyi magyar költők, 1918–2000 c. antológiában (Kolozsvár, 2002), majd a 111 vers erdélyi költőnőktől c. gyűjteményes kötetben (Kolozsvár, 2006). Képtelennek tetsző, de a valóság áramaiból fölbukkanó képzettársításai kozmikus látást és léttudatot kapcsolnak költészetéhez. A költőnőt a romániai magyar irodalomban a harmadik Forrás-nemzedékhez sorolják. Az 1990-es években bekapcsolódott a romániai magyarság közéletét érintő kérdésekbe, majd közreműködött a Romániai magyar ki kicsoda, 1997 c. kiadvány szerkesztésében (Scripta Kiadó, Nagyvárad, 1997). 1989. december 22–23-án egyedüli magyar újságíróként járt azokon a bukaresti utcákon, ahol lőttek. Tapasztalatairól, a forradalom furfangos ellopásáról később a Terrorizmus[2] című sorozatában számolt be a Valóság hasábjain. 1990–1992 között a bukaresti Romániai Magyar Szó, majd a Valóság szerkesztője, 1992–1995 között a nagyváradi Erdélyi Napló szerkesztője, illetve főszerkesztő-helyettese. 1996-ban az Erdélyi Híradó könyvkiadó részlegének főszerkesztője, majd a Scripta Kiadó szerkesztője. Nagyváradi munkalehetőségeinek végleges megszűnése után Budapestre települt át, a Magyar Nemzet Hétvégi Magazinjának olvasószerkesztője lett. 1973-ban Szekeres Adrien magyar énekesnő. Énekhangja lírai mezzoszoprán, háromoktávos terjedelemmel. Számos szavaló- és énekverseny győzteseként felvételt nyert az ország egyetlen irodalmi-drámai tagozatos gimnáziumába, a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba. 1991-ben a gimnáziumot képviselve részt vett az Erkel Diák Ünnepeken. Magánének kategóriában 1. helyezett lett és neki ítélték a fesztivál nívódíját, valamint egy különdíjat is. Az érettségi vizsgái után 1992-ben elhagyta Szentest. 1992 őszén Budapesten Sík Olga növendéke lett. Az ezt követő néhány évben számos énekversenyen és fesztiválon mérettette meg magát, amiken jelentős sikereket ért el. Egy ilyen alkalommal fedezte fel Bényei Tamás, a Hot Jazz Band vezetője, aki 1995-ben meghívta állandó vendégnek zenekarába. 1996-ban a Magyar Rádió Zenei Osztálya eMeRTon díjjal jutalmazta. 1996-ban még a Tax Free énekesnőjeként is debütált. E napon halt meg: 1936-ban Gömbös Gyula katonatiszt, politikus, 1932-1936 magyar miniszterelnök (1886). Úgy tűnt, hogy Gömbös kísérlete végül sikerrel jár: a parlamentet és a fejlődő hadsereg vezetését is támogatóival, híveivel töltötte fel, és az adminisztrációs rendszer modernizációja is folytatódott. Azonban az átalakítás összességében nem hozta meg a várt eredményt. Hagyományos eszközökkel a magyar politikai rendszerben nem lehetett a totális uralom kialakításának zálogául szolgáló tömegpártot létrehozni a NEP-ből. Ráadásul a tekintélyuralmi állam kialakítását Horthy és a hagyományos vezetőréteg is ellenezte. 1936 elején Gömbös Gyula már bukott politikus volt. Menesztését Horthy csak a miniszterelnök halálos betegségére való tekintettel halogatta.[4] A krónikussá váló vesebaja végül 1936. október 6-án végzett vele, amikor éppen Münchenben tartózkodott kezelésen. Bár Gömbösnek nem sikerült kialakítania a tekintélyuralmi államot, az általa véghezvitt intézkedések nagyban befolyásolták a későbbi eseményeket, így a magyar–német viszony alakulását és a szerepvállalást a második világháborúban. 1937-ben Borostyánkői (Baldauf) Mátyás, vendéglős, a budapesti Mátyás Pince alapítója (1873). Felsőlövőn, Grazban és Bécsben volt mészáros és pincér. 1896-ban a Budapest krisztinavárosi Zöldfa, ezután a régi belvárosi (Sebestyén utcai) Kis Piszkos vendéglőben dolgozott, utóbbit 1900-tól bérelte. Az Eskü téri bérház Kéményseprő utcai oldalán nyitotta meg a Mátyás Pincét (1904. január 30-án), majd 1914-ben hozzácsatolta a szomszédos házban levő sörözőt. Bérelte a MÁV kolónia több száz személyes éttermét (1909–1912), amellyel a Mátyás Pince részére is szerzett vendégeket, pl. az Acélhenger Dalárda tagjait. Tíz évvel a nyitás után avatta fel a Zenetermet. Az alapítás 25. évfordulóján, a Mátyás Pincét új helyiségekkel bővítette: kialakították a Jubileumi és a Halásztermet. 1937-ben egy teljes belsőépítészeti átalakításra került sor. Törzsvendégei javaslatára Baldauf Mátyás egyik legnépszerűbb uralkodónk, Mátyás király életének eseményeit választotta a Dávid Károly építész és Haranghy Jenő festőművész közreműködésével elkészült, gyönyörű freskók és ólomüveg ablakok motívumaként. (Ezek rekonstrukcióját Bozó Gyula vezetésével 1971-ben végezték el.) Híres, ismert személyiségek voltak az elmúlt száz évben vendégei az étteremnek: Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Honthy Hanna, Szent-Györgyi Albert. Járt itt Richard Nixon amerikai elnök, Francois Mitterrand francia miniszterelnök is. A Rákoskeresztúri temetőben nyugszik a szülőhelye nevét felvett híres vendéglős, a budapesti Mátyás Pince alapítója, Borostyánkői (Baldauf) Mátyás. Attraktív síremléke, Pásztor János alkotása, a Kerepesi úti temetőből került át ide. 1941-ben Kabos Gyula színész, komikus (1887). 1887. március 19-én született zsidó családba Budapesten. 1905-ben Solymosi Elek színiiskoláját végezte el. Pályáját még ez évben Szabadkán kezdte. 1906-1907 között Zomborban, 1907-1910 között ismét Szabadkán játszott. Pályája Nagyváradon (1910-1913), majd a Királyi Színházban (1913-1914) és a Royal Sörkabaréban folytatódott. 1916-1918 között a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben, 1917-ben a Magyar Színházban, és az Intim Kabaréban lépett színpadra. Nagyváradon színházalapítással próbálkozott (1918), a következő évben visszatért Budapestre. 1919-ben a Dunaparti Színház tagja lett. Ezután az alábbi budapesti színházakban lépett fel: • Andrássy úti Színház • Magyar Színház • Vígszínház • Belvárosi Színház • Renaissance Színház • Pesti Kabaré • Revü, Scala • Blaha Lujza Színház • Budai Színkör Mindenütt nagy sikert aratott. 1926-1929 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Színi mestersége mellett 1929-től 1930-ig a Fővárosi Művész Színház igazgatója volt. 1935-1937 között a Víg, 1937-1938-ban a Magyar és Andrássy Színházhoz kötötte szerződés. 1939-ben a Horthy rendszer antiszemita légköre miatt az USA-ba települt, ahol alkalmi fellépésekkel szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Filmvállalatok közül egyik sem alkalmazta, teljesen mellőzték és utolsó évei keserűségben teltek. 1941. október 6-án hunyt el New Yorkban, Kobas néven temették el és sírjára csak jóval később akadtak rá. "Pályáját mint táncoskomikus kezdte, majd a pesti kabaré utánozhatatlan egyénisége lett, s maradandót alkotott vígjátékokban, komikus és tragikomikus szerepekben is. Hadaró és dadogó beszéddel, eszköztelen játékkal, félszeg mozdulatokkal, groteszk mimikával teremtett figuráját számos, 1931-1938 között készült film is őrzi." Kabos László az ő tiszteletére vette fel a Kabos nevet, oldalági rokonok voltak 1947-ben Finta Zoltán romániai költő (1893). Erzsébetvároson végezte a középiskolát, katonai szolgálata miatt félbemaradt kolozsvári orvosi tanulmányai után 1921-től újságíró a kolozsvári napilapoknál (Ellenzék, Keleti Újság). 1924-25-ben a kolozsvári Népújság c. "független politikai napilap" felelős szerkesztője; lapjának "Hasznos mulattató" c. rovatában színvonalas irodalmi anyagot közölt. Az 1920-as évek második felében a Temesvári Hírlap, az 1930-as évek közepén a Brassói Lapok belső munkatársa, 1940-ben a Keleti Újság szerkesztője lett Kolozsvárt. Költőként a Napkeletben (1920-22), majd a – Tizenegyek antológiájában jelentkezett 1923-ban. Az Erdélyi Helikon munkatársa, a KZST tagja. Két önálló verskötete: Bort, búzát, békességet (Temesvár, 1926) és Valaki, ismeretlen (Kolozsvár, 1942). Verseit sajátos zeneiség hatja át. A Magyar Nép Könyvtára c. sorozat 36. számaként egy kötetnyi népolvasmánynak szánt elbeszélést (Jancsi és Juliska. Kolozsvár, 1929), a Brassói Lapok Ajándékregénytár sorozatában pedig két regényt jelentetett meg. A Huszár Emillel közösen írt Kőkereszt (Brassó 1934) a gazdasági válság hullámverésében vergődő székely cselédleány sorsát ábrázolja, Minden férfi gazember c. regénye (alcíme: Hangos filmhíradó városunk életéből. Írta az élet. Fényképezte Finta Zoltán. Brassó 1934) ponyvára szánt újságíró-történet. 1973-ban Fábián Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó (1918) 1977-ben Bárány Nándor Kossuth-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár, az MTA tagja (1899). 17 éves korában egy pályázaton díjat nyert a színképelemzéssel foglalkozó munkájával. Érettségi után (1917) katonai szolgálatra hívták be. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után éveken át nem vehetett részt egyetemi képzésben, ekkor fizikai munkásként a Székesfővárosi Gázműveknél dolgozott. 1923-ban a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára nyert felvételt, itt szerezte diplomáját 1928-ban. Később a honvédség állományába került, ahol mint műszaki tiszt, mérnök őrnagyi rangot szerzett. A Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézetben (MOM) végzett optikai kutatómunkát 1945-ig . 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetemen docense, 1956-tól egyetemi tanára, 1957-től a finommechanikai-optikai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, az alkalmazott optika hazai úttörője. 1967-ben vonult nyugdíjba. Az finommechanikai-optikai műszerszerkesztés területén számos új, tudományosan megalapozott tervezési módszer fűződik nevéhez. 1974-től társszerkesztője volt a Finommechanika-Mikrotechnika c. tudományos folyóiratnak. Tehetséges amatőrfényképész volt, több pályázatot nyert. A Fotóművészet című lapba számos népszerű tudományos cikket írt. 1977-ben Kormos István költő, műfordító, szerkesztő (1923). Vallomásai szerint 20 évesen kezdett verset írni. 1943 októberében jelentek meg először versei. A Magyar Út szerkesztőségében megismerkedett Szijgyártó Lászlóval, akihez rendszeresen feljárt magánegyetemi órákra. A háború után dolgozott a Püski Kiadónál. Lektori tevékenységet folytatott a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban Művészeti Tanácsának ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál, majd 1948-ban az Országos Könyvhivatalban. 1949-1950 között a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat dramaturgja, majd 1950-ben a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője lett haláláig. Szerkesztette a Kozmosz-sorozatot, amely számos tehetséges költőt indított el a pályán. 1963-1965 között Párizsban élt, a Seuil és Gallimard kiadóknak lektorált. Baráti viszony fűzte Gara Lászlóhoz. Az 1950-es években elhallgatott. 2 évtizeden át csak gyermekversei és műfordításai jelentek meg. Fordította Geoffrey Chaucer, Burns, Puskin, Molière és André Frénaud műveit. Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Ezután hosszú éveken keresztül csak verses mesék, mindenekelőtt a Vackor-történetek szerzőjeként van jelen az irodalomban, hallgatása mögött politikai és magánéleti okok is meghúzódnak. 1971-ben tért vissza költőként: a Szegény Yorick kötettel. A kevésszavú költőnek még egy könyve készült el: az N. N. bolyongásai (1975). Versei a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban jelentek meg. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. 1995-ben Mándy Iván magyar író (1918). Műveinek világát meghatározta a környezet, amelyben élt: a Teleki és Mátyás tér környéke, a kisemberek, a lecsúszottak, a társadalom elesettjeinek világa. Első önéletrajzi ihletésű regényeiben (Franciakulcs, 1948; A huszonegyedik utca, 1948), a gyermekkori tapasztalatok, emlékek válnak regénnyé: a lődörgők, a kétes egzisztenciák világa egy kamaszfiú tudatán átszűrve impresszionista képekben jelenik meg. Ábrázolásmódja mind merészebben szakadt el a közvetlen realitástól a szürreális illetve az abszurd felé. Az 1950-es és az 1960-as évek regényeiben a jellegzetes figurák új árnyalatokkal gazdagottak, és mítosszá kerekedtek. A régi mozik, presszók, uszodák, tribünök, futballpályák alkotják a "Mándy univerzumot". Az 1950-es években hallgatásra ítélt író rögzítette a félelem és rettegés éveinek nyomasztó hangulatú mindennapjait (Fatulya felesége, 1959; Előadók, társszerzők, 1970). Írásaiban nőtt a fantasztikus, irreális mozzanatok és a képzelet szerepe. Gyakran jelenik meg formateremtőként az álom is (Egy ember álma, 1971; Álom a színházról, 1977). Az 1960-as években az író új tájékozódását jelezték a Vera-novellák, középpontjukban egy fiatal lánnyal, a beatnemzedék jellegzetes képviselőjével (Mi van Verával?, 1970). Az 1970-es évek végétől figyelme a tárgyak, a dolgok felé fordult. Műveiben a modern nagyvárosi ember szorongását, magányát szólaltatta meg. Magányos hőseinek groteszk, mégis hősi küzdelem a valósággal a hűség és a részvét erkölcsi parancsára figyelmeztet. Gyermekkönyvei is klasszikussá váltak (Csutak-sorozat, 1956-1968). A novella megújítója, az idő- és térviszonyokat az elbeszélésben felszabadította a hagyományos ábrázolás kötelmei alól, részben a film módszereit (vágások, áttűnések), részben a lírai ábrázolás eszközeit használta az epikában (képek). 1997-ben Hanák Péter Széchenyi-díjas történész, az MTA tagja (1921). Kutatási területe a dualizmus társadalomtörténete és a századforduló szellemi világa volt. Tudományos pályájának kezdetén az 1848–49-es forradalom és szabadságharccal és annak nemzetközi hatásaival és összefüggéseivel foglalkozott. Az 1950-es évek második felétől figyelme áttért a dualizmus időszakára. Kutatásaival jelentős szerepet vállalt másokkal, hogy a szocialista Magyarország egyértelműen negatív dualizmus-képét megváltoztassa. Fontosak a dualizmus korszakának különböző szaktörténeti kutatásai is, amelyek társadalom- és eszmetörténet, valamint a művelődés- és mentalitástörténet területét ölelték fel. Ilyen típusú munkáiban feldolgozta a egyebek mellett a kor lakáskultúráját, a pamutipar történetét és a kertépítészetét. Emellett foglalkozott a (19–20.) századforduló szellemi világával is (többek között Jászi Oszkár és Ady Endre írásai alapján).
Posted on: Sun, 06 Oct 2013 19:12:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015