Petőfi az unióban Tegnap, 06:10 [A+ A-] [Nyomtatás] [Küldés e-mailben] Ossza meg! Elegünk van a kettős beszédből. Orbán Viktornak tudomásul kell vennie, hogy Brüsszelben nem "kispályások" ülnek, akik szó nélkül eltűrik a "nagyok" játszadozásait - mondták a napokban e sorok írójának Strasbourgban európai parlamenti képviselők. Voltak köztük néppártiak is, történetesen lengyelek. Igaz, nem a Kaczynski-féle őskonzervatívok - akiknek a szemében OV a messiás -, hanem a nyugatias jobboldaliság képviselői, a miniszterelnök, Donald Tusk Polgári Platform nevű pártjának hívei. Már akkor sejteni lehetett, hogy a Rui Tavares portugál zöldpárti képviselő gondjaira bízott Magyarország-jelentés nem fog elbukni a szakbizottság előtt. Pedig az Orbán-kormány - szép számú EP-képviselőin, kormányhivatalnokain és külföldön akkreditált diplomatáin keresztül - olyan nyomást gyakorolt az EU különböző intézményeire és néppárti képviselőire, amilyet Brüsszel még nem látott. De talán éppen ebből lett elegük az érintetteknek. A 31 igen, 19 nem és 8 tartózkodás mellett elfogadott Tavares-jelentés - az ötszáznál is több módosító javaslat révén - némileg felpuhult ugyan, de nem annyira, hogy ne nevezhetnénk minden idők legkeményebb Orbán-ellenes kritikájának. S noha a Fidesz rendkívüli képességekkel szokta győzelmi jelentéssé maszkírozni a bírálatokat, a most kapott brüsszeli pofont még ő sem meri simogatásnak álcázni. Nehéz is lenne a néppárti szavazatok, illetve tartózkodások révén megszavazott dokumentumot a baloldali összeesküvés eredményének tekinteni. Az Orbán-kormány azzal okozná a legkisebb kárt magának - és az országnak -, ha a történteket annak tekintené, ami: markáns európai álláspontnak. Balázs Péter volt EU-biztos és külügyminiszter - aki elég jól ért a diplomácia nyelvén -, lapunknak adott nyilatkozatában elismerte: noha jogi kötőerővel valóban nem bír az EP-határozat, viszont az uniós szervek legnagyobb ereje a nyilvánosságban van, hiszen 27 tagállam gazdasági szereplői értesülnek arról, hogy Magyarországon nincs jogbiztonság. Ráadásul - mint fogalmazott - a Tavares-jelentés által javasolt megfigyelési eljárások egy uniós ország esetében ahhoz hasonlíthatók, mint amikor egy érettségiző diákot visszaültetnek az alsó tagozatba, magyarán egyértelmű, hogy az Orbán-kormány által létrehozott rendszer visszavitt minket valahova Törökország és Bosznia közé. Balázs Péter meggyőződése, hogy ezzel az alaptörvénnyel, az új jogrenddel, s közjogi berendezkedéssel nem vennék fel Magyarországot az európai közösségbe, ha most jelentkezne. Mi történhet most, a brüsszeli szakbizottság szavazása után? Az unió nyilván megvárja a magyar kormány reakcióját, s elvileg az sem kizárt, hogy újabb módosító indítványok szülessenek. Ám a jelentés szövege érdemben már aligha módosul, s várhatóan meg is lesz hozzá a többség a strasbourgi parlamentben. A július 3-i plenáris vita egy nyílt politikai összecsapás lesz, Orbán pedig - miután egyre közelednek a választások - nyilván hazabeszél majd. Már ha egyáltalán elmegy a strasbourgi vitanapra. Van ugyanis egy másik opció is, amelynek jelei máris körvonalazódnak. A jól bevált elterelő hadmozdulaté. Szépen fejlett összeesküvés-elméletet tár napok óta olvasói elé a Magyar Nemzet. Névtelen "olasz" forrásra hivatkozva arról ír, hogy Viviane Reding, az EU Bizottságának elnökhelyettese és az alapjogokért felelős biztosa egy zártkörű konferencián a jövő évi magyar választások legitimitásának meggyengítéséről beszélt volna. S Reding hiába cáfol, hogy a fórumon semmi ilyen nem hangzott el, a hazugságot sulykolni kell, hogy a közvélemény ezt rágja, ne a Tavares-jelentést. Szánalmas, nem? Bármilyen kellemetlen is most Európa szégyenpadján ülnünk, azt el kell ismerni, Magyarország történelmet írt az EU-ban. A Tavares-jelentés nélkül ugyanis aligha érlelődött volna meg Brüsszelben az a gondolat, hogy mielőbb létre kell hozni az úgynevezett Koppenhágai Magas Szintű Csoportot. Egy olyan fórumot, amely az alapvető jogok érvényesülését vizsgálná a közösség minden tagállamában, s most elsőként Magyarországon. Ezt a fórumot az unió fővárosában már most is Petőfi-bizottságnak nevezik, merthogy a Tavares-jelentés egy Petőfi-idézettel kezdődik: "Haza csak ott van, hol jog is van." Nagyon is kétséges persze az a büszkeség, amely most keblünket feszíti, hogy ilyen mód "bejátszottuk Brüsszelbe" nagy költőnk nevét. Szívesen vettük volna, ha Martin Schultz EP-elnök nem Magyarországra célzott volna, amikor a Tavares-jelentés bizottsági szavazása után kijelentette: az uniónak szüksége van olyan eszközökre, amelyekkel függetlenül képes vizsgálni az alapjogi deficiteket, ahogy a költségvetési deficiteket is figyelemmel kíséri. Nem kívánjuk, hogy világgá bujdokoljon szégyenében az, aki ilyen helyzetbe hozta Magyarországot abban az európai közösségben, ahová a második világháború óta mindig is hőn áhítozva vágyott. Az viszont elvárható lenne, hogy kormányunk elfogadja az európai intelmet, s ne úgy tekintsen rá, mint valami baloldali pártdiktátumra. Mert ha ezt teszi, a Jobbikos Morvai Krisztina színvonalára süllyed, aki a szakbizottság szavazása ellen az EU Dictatorship (Az EU Diktatúra) transzparens kifeszítésével tiltakozott. Vagy ha tényleg ez a véleménye, nem kötelező sorban állni az EU-támogatásokért sem. Hát ennyit Petőfiről. Seres Attila / Népszava
Posted on: Sat, 22 Jun 2013 03:51:30 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015