TIGRIS ÉS SÁRKÁNY (WO HU CANG LONG, 2000, R.: ANG LEE) Magával ragadó élmény a Tigris és sárkány című film: műfaja a nyugati világ filmes közízlésétől olyan távol áll, amennyire gondolatisága közeli minden szépre fogékony emberi szívhez. A harcművészeti balettbe ágyazott történet minden emberi történet egyik legszomorúbbika: a felnőtté válás talajvesztett állapota, az önazonosság felé vezető út kálváriája, a következményekkel teli életbe való belépés tragikus allegóriája. A film fő-hőse, Jen Yu fékezhetetlen és tehetséges kamasz, időzített bomba, aki az ezredéves tradíció súlya alatt fejleszti magát titokban legyőzhetetlen harcossá, évekig ál-tapintatból titkolva el a tudást frusztrált feminista társalkodónőjétől, ki inkognitóban kegyetlen és bosszúszomjas gyilkos; Jen Yu-ra elemi erővel tör a legmélyebb ösztönökből táplálkozó szerelem a sivatagi karavánokat fosztogató barbár rablóvezér iránt. Karaktere és viselkedése a mindenkori teenager tökéletes mintapéldánya: motiváló erői a dac, a maximalizmus és az érzelmi alapon történő sodródás. Rossz irányba tapintatos, lop, csal, hazudik, verekszik, kigúnyol, megbántja azokat, akik szeretik, arcon köpi valódi tanítómesterét, öntelt és gátlástalan. Bonyolult kapcsolatrendszernek az a központja ő, ahová minden szál vezet: ő a tanítvány, aki túlszárnyalja mesterét, a szerető, aki rabszolgává teheti azt a vezért, ki önmagát úgy értelmezi, mint akinek senki sem parancsolhat; a legbölcsebb mester áhított tanítványa, és a fogadott húg, akire nővére olyannyira irigy, mint amennyire aggodalommal szívén viseli sorsát. Ang Lee a lelkek nagy ismerője. Jen Yu végső döntése tökéletesen előkészített, hiteles és szerves lezárása a történetnek. A film annyira szép, amennyire csak igaz dogok lehetnek szépek, és annyira szomorú, amennyire minden, amiben szépség rejtőzik. A kamaszlány felnőtté válását pusztulás és virágzás paradoxonja kíséri: beteljesült bosszú és szerelem éppoly tiszavirág életű; de mit sem számít az időbe vetettség az egyensúly filozófiájában. A film képi világa lenyűgöző, a dialógusok amennyire szokatlanok, annyira üdítőek; a meseszerűség és a humor pedig valami olyan kevercset alkot, ami a keleti világ sajátja; olyan, mintha a nyugati kultúra nagy találmánya, a groteszk egyfajta gyermeki derűbe lenne oltva. A szereplők érzelmi motivációi ugyanolyan pontosan kidolgozottak, mint a nagy gonddal levezényelt harci jelenetek, sőt, talán ez utóbbiak az előbbihez eszközök csupán. Varázslatos élmény fegyelmezett harcosok túlcsorduló szerelmének tanúivá válni. Ang Lee máig tartó diadalútjának első és legfontosabb állomása a Tigris és sárkány. A rendezőnek köszönhetjük a filmet, a filmnek pedig, hogy megismertette a világgal rendezőjét. Végső soron mindkettőjüknek hálásak lehetünk, mert bizonyítják, hogy lehet klasszikus történeteket elmesélni a 21. században sallangmentesen és üdén.
Posted on: Tue, 10 Sep 2013 20:53:27 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015