Valóság-illúzió! Az agy szintetizálja az érzékszerveink által szolgáltatott információkat és összeállít egy képet a valóságról. Ha az érzékszerveink egyike sérült, például nem látunk, akkor a "valóságkép" teljesen más lesz. Egy vak ember másképpen képzeli el a szivárványt, mint egy látó. Az agyban a valóságról kialakult kép nem a valóság, csupán egy róla alkotott "vélemény". Az agyunk olyan mint egy tükör, amiben visszatükröződnek a tárgyak. A tükörben megjelent tárgyak nem valósak, hanem illuzórikusak. A valóság illúziója tükrözik benne. Ez nem azt jelenti, hogy nincsen valóság, hanem azt, hogy a használt érzékeinkkel nem tudunk róla teljes képet alkotni, csupán valami hamisítványt. Sajnos be kell látnunk, hogy agyunk hazudik, úgy ahogyan a visszatükröződő kép is belehazudja magába a harmadik dimenziót. Vagy legalábbis letagadja a teljességet. A hangok, képek, szagok, tapintások alapján kialakult képhez hiányzik még valami, amitől nem lesz illúzió. Ezt az űrt érzékeljük, és ki szeretnénk tölteni. Vágyunk megtapasztalni a teljes igazságot. A tudomány által elérhető tudás ehhez nem elegendő. Van-e olyan tudás, ami nem a tudomány útján jut az agyunkba? Igen, és ez a megtapasztalás útján történik. Ilyen például a sport, amit nem lehet könyvből megtanulni. Vagy még erősebb példa a szerelem. Elolvashatjuk a világ legszebb költeményeit, drámáit a szerelemről, de ettől még nem fogjuk tudni mi a szerelem. Elérkeztünk a kérdés velejéig. A valóság képünket úgy lehet kiegészíteni, hogy megpróbálunk tapasztalatot szerezni róla, azaz gyakoroljuk a valóságot. Ez azt jelenti, hogy nem elég csupán nézni, hallgatni, szagolni, tapintani, hanem meg kell tapasztalni. Ha vízről van szó, akkor vízzé kell válni, ha tűzről, akkor tűzzé. Ezt nem fizikai értelemben kell érteni, hanem spirituálisan. El kell képzelni, hogy folyó vagy, hogy láng vagy. Ha az érzékeink a valóság képzetéhez vezetnek, akkor a képzet elvezet a valósághoz. Ez paradoxonnak tűnik, de nem az. Ha meditálsz és a kutacs csontod felett minden érzékedet egymásba olvasztod ( ne legyen külön látás, hallás, szaglás, tapintás), akkor megtapasztalod, hogy a valóság nem más, mint a mindent elárasztó szeretet. Erre a szőttesre rakodik rá minden megnyilvánulás. A kő, a fa, a fa ágai, levelei, gyümölcse, mind, mind szeretet. Ezt hazudja el tőlünk az agy, amivel azonosítjuk objektivitásunkat. Azért fontos megérteni, hogy a világmindenség nem több mint szeretett, mert ha ezt belátjuk, akkor elfogadjuk mindenfelettinek, mindenhatónak. És ha ez így van akkor azt is elfogadjuk, hogy akaratunkat alávessük a szeretet akaratának,és egyszerűen mindent amit teszünk szeretetből tegyük. Ezért az összes erények közül a legerősebb a szeretet. Murter 2013.08.21
Posted on: Fri, 20 Sep 2013 22:06:49 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015