Viták Ezt is leírtam sokszor: vita és ezmecsere között legalább akkora a távolság, mint Makó vitéz és Jeruzsálem között volt. A vita érzelmi alapú, az eszmecsere értelmi. Egy vitában az "nyer", aki jobban tudja kifejezni magát, több ellenérvet tud felvonultatni, jobb napja van, jobb passzban van, dominánsabb, hadd ne soroljam. Ha lemegyünk kutyába, aki magasabbra kunkorítja a farkincáját. (Apropó, elgondolkodott már valaki, mit ért a népnyelv azon, hogy "neked áll feljebb"?). Volt nekem egy matematikus barátnőm. Ironikus és okos lány volt, kötögetés közben sajátított el mindent még az előadásokon. Versenyszerűen bridzsezett és táncolt, bár utóbbi nem tartozik de. Azt mondta, szinte bárkit meg tud cáfolni, és igazolni. Ezért aztán a vitákban mindig a gyengébb oldalára állt. Ő már tudta, hogy nincs "igazság", legfeljebb valami olyasmi, amire azt tudjuk mondani, hogy "ez így működik". A többi játék, ha komolyan veszik, akkor komolyan vett játék. De végülis pszichológia, úgy is, mint ok, és úgy is, mint módszer. Az eszmecsere, az valami egészen más. Közös útkeresés, vagy valami hasonló. De itt ilyet elvétve is ritkán látok, különösen a politikában. MInd szilárdabb lesz az a meggyőződésem, hogy az megy politikusnak, aki minden másra alkalmatlan. Mint annak idején (?) rendőrnek. Nade én is, kap most rajta a kedves Olvasó. Nem, én nem. Hogy is írta a Defensor? "Kocsit hajtok, de nem vagyok kocsihajtó." De sok minden más sem vagyok, ha ez megvigasztal. Akkor mi vagyok? - lehet nekem szegezni a kérdést. Hát, affenetudja. Én olyasféle vagyok, mint én, de hogy melyik? Sajnos, még nem MINDEGYIK. És hát, ha így megy tovább...de még az is előfordulhat, hogy jó irányba megy. Nem tisztem eldönteni. Épp elég a tapasztalás. Noshát, azok a viták - mert csak viták, ez kétségtelen -, amik jogászok és nem jogászok, politikusok, civilek, tisztviselők és nem tisztviselők között itt ma folynak, nagyobbrészt - nagyon nagyobbrészt - süketek párbeszédei. Egymással semmi összefüggésben nem lévő monológok. Rögeszmék futása párhuzamosok mentén. Amelyeket csak a vele pontosan azonos egyenesen futó másik rögeszme tud utolérni, és akkor már ketten futnak, kettőzött lendülettel. Mit futnak? Rohannak. Adva van egy pont, amiben - teszem azt - egyetérthetnének. (Most egészen konkrét dologra gondolok, de nem írhatom le. Vagyis leírhatnám, de nem célszerű leírnom. És a mondandóm szempontjából különben is mellékes.) Sőt: egyetérthetnénk. Csak annyit kellene elfogadni egy hulláról, hogy hulla. Hgy miért hulla, most mellékes. Félre lehet tenni. Majd foglalkozunk vele, ha már sokan látják, amit mi látunk. Pardon: NÉHÁNYAN látják, majd azok, akik ezt a néhány embert látják, respekt alapján úgy fognak tenni, mintha ők is látnának. Ha pedig a respektálók tábora nyilvánvalóan és letagadhatatlanul növekedni látszik, akkor csatlakoznak hozzá csak igazán sokan. Egészen addig persze, ameddig fogyni nem látszik. Ez a...mi is? Divat, felebarátaim. Nem népszerűség, hanem divat. Jó, lehet divatos népszerűség, de az első tagon van a hangsúly. De pont az a néhány ember, akinek respektje van, nem fogadja el. Farkinca az égben, minden más a béka segge alatt. Turáni átok, mondja a magyar történelem meséskönyve. Lófaszt turáni átok. Színtiszta rövidlátással párosult pszichés zavar. És eszem ágában sincs pszichológust játszani. Nem értek, és kedvem sincs hozzá. De nincs ám. Evégből alighanem visszakerül a labda az Istenke ütője elé.
Posted on: Tue, 06 Aug 2013 23:06:26 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015