a szülő köteles... a szülő köteles... ...a szülő köteles... a gyermek köteles... a pedagógus köteles... SRÁCOK!!!!!, IDEJE LÉPNI, VAGY VÉGLEG "LELÉPNI".... VALAMENNYIŐTÖKNEK!...MERT ITT NINCS IDŐ TÖKVAKARGATÁSRA!!!! ...az időseket, nyugdíjasokat, betegeket, rokkantakat a politika minden aljas "eszközével" irtják... ...fiataljainkat mi magunk küldjük ki, mert esélyük nincs....lányainkat minél fiatalabb korukban akarják "tenyészetbe vonni"...merthogy már a a szerelmet is központilag akarják vén gatyalovagok "megoldani".... ...kisiskolásainkat eleve megfélemlítéssel szándékoznak saját, aljas céljaikhoz "kitermelni"...gyakorlatilag a családi nevelés "eltörlése(?)" zajlik... Hogy merészelnek már a gyerekekkel (IS!!!!!!) "manipulálni"????? (a válasz minden bizonnyal erre is az agytrösztök múltában keresendő) Semmi kétség az irány tekintetében.... Elég ebből a gyilkos, beteg politizálásból! Normális, tisztességes emberhez méltó jogot, életet MINDENKINEK! nepszava.hu/articles/article.php?id=661279#null 2013. július 14. vasárnap Orbán után a közoktatásban "Államosították" a pedagógusokat. Minden volt önkormányzati intézmény beolvadt egy hivatalba és a munkáltatói jogokat a hivatal elnöke gyakorolja mindenki felett. Csak az maradhat a pályán, aki hivatásához méltó magatartásával kiérdemli azt. Abban a kérdésben, hogy ki a "méltó", az állami minősítő testület dönt. "Államosították" a gyermeket is. Tegnap, 08:44 A szülő köteles három éves korában óvodába adni gyermekét, és ezt követően köteles átengedni az iskolának reggel nyolctól délután tizenhat óráig. Azt viszont nem garantálja az állam, hogy az általános iskola után biztosítja mindenkinek a továbbtanulás lehetőségét. Nincs alanyi joga senkinek ahhoz, hogy érettségi bizonyítványt szerezzen. Nincs alanyi joga senkinek ahhoz sem, hogy bejusson egy szakiskolába, és szakképesítéshez jusson. Az állam a nehezebben haladó, tizenöt éves gyermekeket kiemeli az iskolarendszerből, és a szülő akarata ellenére átirányítja abba a HÍD-programba, amely nem ad a munkaerőpiacon hasznosítható tudást. A felvételiztetés rendszere, az iskolák befogadó képessége meghatározásának állami monopóliuma garantálja azt, hogy csak azok szerezhessenek használható tudást, akikre az állam támaszkodni kíván. A közoktatás rendszerét felváltó köznevelés rendszere a feladatmegoszlás, a rendszer működtetése, a rendszer megszervezése és finanszírozása terén gyökeresen eltér a korábbi megoldásoktól. Míg a közoktatás rendszerében az állam az ágazati irányítás keretébe tartozó feladatokat látta el, és a közoktatás rendszere működtetéséért viselt felelősséget, addig a köznevelés rendszerében az állam az ágazati irányítás feladatai mellett átvette a konkrét oktatásszervezési feladatokat, továbbá magához vonta az intézményfenntartással együtt járó feladatok egy részét, és állami feladattá minősítette a köznevelés szolgáltatás közvetlen végrehajtását is. A szülők többségének határozott elképzelései vannak arról, hogy gyermeküknek milyen nevelést kívánnak biztosítani, melyik az az életút, amelyre fel szeretnék készíteni gyermeküket. Miután egy adott ország társadalmi fejlődésének, gazdasági és kulturális előrehaladásának egyik igen fontos előfeltétele a megfelelő szintű iskolázottsági szint elérése, nem vitathatóan a szülői érdekek mellett meg kell, hogy jelenjen az állam érdeke is. Az állam érdekei és a családi érdekek pedig nem feltétlenül esnek egybe. Konfliktusba kerülhet a család gyermekének nevelésével összefüggő elképzelése az állam célkitűzéseivel, amelyek megvalósítása érdekében megszervezi az adott ország közösségéhez tartozóknak az oktatási rendszerét. A családi érdek és az államérdek összeütközéséhez vezethet, hogy a nevelés és oktatás rendszerének működtetése jelentős közpénzek felhasználásával folyik. Az állam érdekei és a családok érdekei annál inkább egybeesnek, minél szélesebb a támogatottsága azoknak a céloknak, amelyeket az állam megfogalmaz. Fordítva még szemléletesebb ez a kép: annál nagyobb a lehetősége a családi érdekek és az állam által megfogalmazott érdekek összeütközésének, minél szűkebb társadalmi közösség céljainak a megvalósítását tűzi maga elé az állam. A közoktatás rendszerének újraépítésében kiinduló pont lehet az egyéni érdekek és az állam érdekei összhangjának megteremtése. Az Orbán utáni időszak az oktatás terén akkor lehet más, mint a korábbi időszak, ha elismeri az egyénnek azt a jogát, hogy személyiségét a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztassa, az iskolarendszert az egyén, a család szolgálatába állítja, a munkaerőpiac igényei háttérbe szorulnak az egyén érdekei mögött. Az új Országgyűlésnek a lehető legrövidebb időn belül el kell fogadnia azt az új közoktatásról szóló törvényt, amelynek középponti célkitűzése a gyermek mindenekfelett álló érdekének az érvényesítése. Az új közoktatásról szóló törvénynek meg kell valósítania a fenntartói reformot, az intézményi önállóság visszaállítását, helyre kell állítania a tanítás szabadságát és a tanuláshoz való jog szabadságát. Kormányváltás esetén - 2014. szeptemberében - az új közoktatásról szóló törvény alapján kell, hogy meginduljon a tanév. A közoktatás rendszerében a nevelés és oktatás megszervezése helyi önkormányzati közügy volt Az önkormányzati rendszer szétaprózottsága, a jövedelemtermelő képességük közötti hatalmas különbségek döntő módon befolyásolták az oktatás megszervezését. A tehetősebb önkormányzatok jobb minőségű oktatást adhattak a területükön élőknek, a hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok esetenként nem tudtak megbirkózni a közoktatás megszervezésének feladataival. Senki nem vitatta ezért, hogy az 1990-ben felállított önkormányzati rendszernek voltak hiányosságai. Nem az önkormányzatiságot kellett volna azonban megszüntetni, hanem az önkormányzati rendszer hiányosságait kellett volna felszámolni. A jelenlegi hatalom azonban nem ez utóbbit tette, hanem a feladatok elvonásával, államosításával felszámolta a helyi közösségek önkormányzáshoz való jogát. A közoktatás új rendszerében a nevelést és oktatást a településigazgatás középpontjába kell állítani, összekapcsolva a gyermek- és ifjúságvédelemmel, a szociálpolitikával, a közművelődéssel, a sporttal és a munkaerő-gazdálkodással. Vissza kell adni az önkormányzatoknak azt a jogot, hogy - amennyiben biztosítani tudják a feladatellátáshoz szükséges feltételeket - újra intézményfenntartóvá váljanak. Ugyanakkor a közoktatás megszervezésének felelősségét járási szintre kell telepíteni. A települési önkormányzatok kötelező kistérségi társulást hoznak létre, amely ellátja a közoktatás szervezési, finanszírozási, és - ha az önkormányzat azt nem látja el - az intézményfenntartói feladatokat. A járási közoktatási önkormányzati társulásnak tagja minden, az adott járás területén működő települési önkormányzat, függetlenül attól, hogy tart-e fenn közoktatási intézményt. A társulás döntéseinek előkészítésében, végrehajtásában és megszervezésében részt vesznek a szolgáltatásban érdekeltek képviselői. Az önkormányzati intézményrendszer nagyfokú együttműködést tesz lehetővé a különböző szolgáltató rendszerek között. Létrehozható a járási kistérségi közösségi tér, amelynek célja, hogy a közművelődési, a kulturális, a művészeti, a sport, a közoktatás, a médiaszolgáltatások rendszere egymással együttműködve, egymás tevékenységét kiegészítve megteremtse a feltételeket a helyi közösségi élet megszervezéséhez, a szabadidő hasznos eltöltéséhez, az önképzéshez, az információkhoz való hozzáféréshez. Az önkormányzati intézményrendszerek összekapcsolása lehetőséget nyújt az ifjúsági esélyteremtés rendszerének a kialakításához is, amelynek célja, hogy a közoktatás intézményei, a gyerekvédelem, a családvédelem, a pályaválasztási tanácsadás intézményei feltárják azokat az okokat, amelyek hátráltatják a gyermek személyiségének kibontakoztatását, és kidolgozzák azokat a megoldási javaslatokat, amelyek alkalmasak a gyermek veszélyeztetettségének megelőzősére, csökkentésére, megszüntetésére. Az állami intézményfenntartó központ keretei között működő köznevelési intézmények nem rendelkeznek önálló költségvetéssel, elvesztették minden jogosítványaikat a gazdasági élet területén, nincs lehetőségük arra, hogy saját döntésük alapján megszervezzenek egy továbbképzést, egy tanulmányi kirándulást. Valamennyi intézmény elvesztette bérgazdálkodási jogkörét, az intézményvezetők elveszítették munkáltatói jogosultságaikat. Minden intézményi dolgozónak ugyanaz a személy a munkáltatója, az állami intézményfenntartó központ elnöke. Ennek következtében valamennyi köznevelési intézmény egyetlen munkahellyé változott. A pedagógusok a munkáltatón keresztül az állam által közvetlenül utasíthatóvá, irányíthatóvá váltak. Ez a kiszolgáltatottság teremti meg az állami akarat feltétlen keresztülvitelének személyi feltételeit. Az új közoktatásról szóló törvénynek vissza kell adnia a közoktatás intézményeinek szervezeti önállóságát, biztosítani kell, hogy önálló költségvetéssel rendelkezzenek. Az intézmény vezetőjének vissza kell adni a munkáltatói jog gyakorlásának a jogát. A jogi személyiség visszaadásával nyílik lehetőség arra, hogy ismét érvényesülni tudjon a tanítás szabadsága. A közoktatási intézmények szakmai önállóságának visszaállítása az iskolák pedagógiai tevékenységénél bír különösen nagy jelentőséggel. Az iskolák államosításával együtt járt a központilag kiadott dokumentumok teljes felülvizsgálata. Új Nemzeti alaptanterv került kiadásra, új kötelező kerettantervek jelentek meg. Ezeknek a központi dokumentumoknak nemcsak az a sajátossága, hogy az iskolák számára kötelezőek, hanem az is, hogy szinte teljes egészében lefedik a tanításra rendelkezésre álló időkeretet, és nem engedélyeznek eltérést az iskolák részére az előírt tartalom alól. További sajátossága ennek a szabályozásnak, hogy részletes követelményrendszert tartalmaz, amelyet minden iskola, minden osztályának és minden tanulójának azonos időszakra teljesítenie kell. Ez a megoldás alapjaiban tér el attól a trendtől, amely egyre inkább jellemzi az európai oktatási rendszereket: az állam fejlesztési feladatokat, célokat jelöl meg, amelynek elérésében az iskolák nagyfokú szabadságot kapnak. A fejlesztési feladatokhoz az iskola rendel hozzá követelményeket, és a pedagógusok nagyfokú módszertani szabadságot élveznek. Az iskolai önállóság biztosítása teszi lehetővé, hogy ne a tanulónak kelljen igazodni az elvárásokhoz, követelményekhez, hanem az iskola és a pedagógusok alkalmazkodjanak a tanulóhoz. Minden tanulónál egyéni tanulási útvonal kidolgozására van szükség, amely lehetővé teszi annak figyelembe vételét, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik, milyenek a szociális körülményei, és a személyisége legteljesebb kibontakoztatását milyen körülmények segítik vagy gátolják. A közoktatás új rendszerében ezért az intézményeknek vissza kell kapniuk szakmai önállóságukat, a pedagógusoknak vissza kell kapniuk módszertani szabadságukat. A korábban - a szakma által több mint egy évtizeden keresztül - kidolgozott Nemzeti alaptantervet vissza kell hozni. Ez a Nemzeti alaptanterv kompetenciákban "gondolkozik", műveltségi területekben szabályoz, fejlesztési követelményeket és célokat határoz meg. Az iskolák a Nemzeti alaptanterv alapján készítik el a pedagógiai programjukat, és annak részeként fogadják el a helyi tantervüket. Ehhez az állam ajánlott kerettanterveket ad ki, illetve az iskolák vagy iskolafenntartók által kidolgozott kerettanterveket hagy jóvá. Az iskolai szakmai önállóság nem létezhet megfelelő szakmai kontroll nélkül. A szakmai kontrollt azonban nem egy központosított állami szakfelügyeletnek kell garantálnia, hanem egy minőségbiztosítási rendszernek, amely három elemből áll: az intézményi, a fenntartói, és az országos szintű minőségbiztosítás rendszeréből. A közoktatás egész pedagógiai folyamatának a középpontjába a gyermeket, a tanulót kell állítani. Ezért vissza kell állítani a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettséget, megteremtve annak feltételeit, hogy minden tanuló a tanulmányi eredményei alapján, felvételi követelmények teljesítése nélkül a lehető legmesszebbre jusson el a közoktatás rendszerében. Ez a cél megvalósítható olyan többcélú iskolában, amely tizenkét évfolyammal működik és ellátja valamennyi iskolatípus feladatait, vagy olyan, a különböző iskolatípusok közötti szakmai megállapodás alapján működő iskolatársulásban, amelyben biztosított a tizenkét évfolyamon való továbbhaladás lehetősége, és valamennyi iskolatípus igénybe vétele. Nagymértékű tananyagcsökkentésre van szükség. A nevelő és oktató munkának elsősorban a készségek, képességek fejlesztésére kell irányulnia, alkalmassá téve minden gyermeket arra, hogy kibontakoztassa tehetségét. Az új rendszerben meg kell teremteni a jogi feltételeket ahhoz, hogy az állam hatékonyan fel tudjon lépni minden hátrányos megkülönböztetéssel szemben. Az államnak minden lehetséges eszközt igénybe kell vennie ahhoz, hogy megszűnjön a fogyatékos gyermekeknek, vagy valamely nemzetiséghez, kisebbséghez tartozó gyermekeknek az indokolatlan szétválasztása, elkülönítése a többi tanulótól. Vissza kell állítani az intézménylétesítés szabadságát, megteremtve ezzel a választás valóságos lehetőségét a szülő és gyermeke részére A jó pedagógus nem munkát végez, hanem hivatását gyakorolja. Ehhez kell a pedagógus megbecsülés. A pedagógus megbecsülés azonban nem szűkíthető le a "fizetés" megemelésével. A pedagógus megbecsülés két részből áll: az erkölcsi megbecsülésből és az anyagi megbecsülésből. A kettő nem választható szét. A mai hatalom megalázta a pedagógusokat, mivel megfosztotta őket a gondolkodás lehetőségétől, kiszolgáltatta őket a hatalom kényének, kegyének. A pedagógusoknak nem csak vissza kell kapniuk szakmai és módszertani jogosítványaikat, hanem az államnak meg kell teremteni azt az életutat, amely vonzóvá teszi ezt a pályát. Az életpálya-rendszernek ismernie kell a tisztességes illetményhez való jogot, és ehhez kapcsolódóan a speciális szakértelmet kívánó különleges feladatok elismerésének lehetőségét, valamint az átlagosnál nagyobb munkateljesítmény honorálásának a lehetőségét. Az életpályának azonban segítenie kell az új ismeretek megszerzését, a meglévő ismeretek megújítását, a nevelő, oktató munkához kapcsolódó kutatói tevékenységet is. Az életpályának el kell ismernie ennek a hivatásnak a szellemi és fizikai nehézségeit, azt a tényt, hogy a pedagógus munkaterhei az átlagosnál nehezebbek, az átlagosnál jobban megterhelik az érintettet. Ez az elismerés az életpályához kapcsolódó kulturális, egészségügyi szolgáltatásokban, üdülési lehetőségekben, nyugdíj-kedvezményekben kell, hogy megjelenjen. Az iskolázott ember képes dönteni sorsáról, képes megtalálni a boldogulásához szükséges utat, képes váltani és képes a munkaerőpiacon maradni. Az a munkaerő, amely képes váltani, képes ismereteit megújítani, alkalmassá teszi a gazdaságot is a váltásra. Nehéz azonban egy olyan országban új oktatáspolitikáról gondolkozni, ahol oktatásszervezési filozófiává lehetett emelni azt a nézetet, miszerint azért nem jön a külföldi tőke hazánkba, mert kevés a szakmunkás. Nem igaz, hogy a kétkezi munka nem egyeztethető össze a tudással. A modern iparosnak el kell tudnia igazodni a társadalmi folyamatokban, helyt kell állnia a bonyolult gépek világában, meg kell tudni értetnie magát idegen nyelveken. Nem véletlen, hogy az Európai Unió stratégiai célkitűzése az egész életen át tartó tanulás és mobilitás megteremtése. Hiú remény azonban, hogy törvényekkel egycsapásra meg lehet változtatni a közgondolkodást. A közoktatást, és minden, ami előremutató volt a rendszerében, azért lehetett szétverni, mivel nem vált társadalmi igénnyé a szabad iskola, mivel nem vált közkinccsé az önkormányzatiság, mivel a társadalomban meglehetősen széles a támogatottsága a kirekesztő gondolkodásnak. Igaz, törvényekkel egycsapásra nem lehet megváltoztatni a közgondolkodást. Törvényekkel azonban ki lehet jelölni a fenntartható fejlődéshez vezető utat. A teljes szöveg a GALAMUS oldalon olvasható. Szüdi János /
Posted on: Sun, 14 Jul 2013 06:47:39 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015