elkészült a KILENNCEDIK rész is! Olvashatod itt is,vagy a Facebook-n a Lalirodalom oldalon. Írd meg, mi legyen a folytatás? MOBILISSZIMÓ avagy: Krízis a ruhatárban novellaszerűség 1,2,3,4,5,6,7,8 1. rész, melyben megcsörren egy pár mobil Az előadás elkezdődött. A ruhatárban a kabátok némán lógnak egymás mellett. Feri a műsorfüzetet lapozgatja. A mai közönség kicsit igényesebb, mint tegnap. Az első mobil a negyedik percben csörren meg. A megszokott Nokia csengőhang. Még kettő szólal meg. Az egyik a "Final countdown", a másik pedig a tengeralattjáró szonárja.(Das Boat) Feriben megpattan valami. Odarohan a szonárhangúhoz. A hang a belső zsebben. Ájfón. Ferif felveszi. - … és még annyit ... - mondja egy síró női hang - és még annyit... - Feri mély levegőt vesz, de a nő nem hagyja megszólalni. - Ne szólj közbe! „Azt” én eddig senki másnak a kedvéért nem tettem meg! Neked lenyeltem! Soha ne hívj! Érted? Soha többet ne hívj! – zokog, de nem teszi le. - De asszonyom! Ez téves! Ezt a mobiltelefont fél órája vettem... - Menj már ezzel a „nem én vagyok” trükkel… Te gyáva! Te rohadt kaméleon! - Asszonyom, én tényleg nem az vagyok… - Akkor pedig ki maga? Hogy meri kihallgatni a legbelső titkainkat!? Hé!!! Azonnal adja Zoltánt! - Zoltán… úr… momentán szinházban van. - Azzal a ribanccal? Persze! Igen! Azzal a ribanccal! - Én kérem... ezt csak onnan tudom, hogy a trolibuszmegállóban eladta nekem a mobilját az úr… a Zoltán úr, aztán bement a szinházba... - Bassza meg! Kattanás. Letette. Feri csendben visszadugja a mobilt a belső zsebbe. Remeg a lába. Pedig elég jó alakítás volt… 2.rész, melyben az egyikről kiderűl, hogy rendőr A felvonás utáni szünetben a tömeg megtámadja a büfét. Aranyárban vásárolnak narancslét. Feri a ruhatár sarkában böngészi Freudot, hétfőre ki kell olvasnia. Magas, ideges férfi kopogtat a pulton a bilétájával. - Ideadná a kabátomat? Azt hiszem benne felejtettem a mobilomat. Feri megnézi a bilétán a számot. Ismerős… lassan lépked a kabátok között. Úristen! A hisztis szakítós csaj pasija! Ha megnézi a fogadott hívásokat... Feri enyhén remegő kézzel nyújtja át a kabátot. A férfi a belső zsebbe nyúl. Tévedésből rendőrigazolványt vesz ki. Majd az Ájfónt. - Bocs, drágám, de ezt elfelejtettem! – mondja, és rutinos mozdulattal teljesen kikapcsolja a készüléket, visszaadja Ferinek egy ötszázas kíséretében, majd karonfogja a fekete csipkébe öltözött tündért, és eltünik a tömegben. Második felvonás. Feri odaszól Kató néninek, hogy húzza be teljesen az ajtót, mert néha megszólalnak a telefonok. - Én ki szoktam kapcsolni őket! - Belenyúl a kabátzsebbe? - Bele hát! Ha ő bunkó, én is az vagyok! Bolgár női kórus harsan fel a kabátok felől. Feri rohan. Megtalálja a hegymászókabátot, és a tizenötödik zsebben a Samsungot. Hogy kell ezt kikapcsolni? Talán ezzel... - Halló! - puff neki, nem kikapcsolta, felvette. - Te…Te… Tessék! – nyögi Feri - Főnök, most nem beszélhetek, de mission accomplished! A gyanú bevált, a cuccot elhelyeztem, most sika kasza léc! Leteszi. 2. rész melyben Feri rájön, hogy pácban van Feri a homlokát masszírozza. Nagy erőfeszítéssel megkísérel valamiféle rendet teremteni a gondolatai között. Ez itt egy szinház. Ez a ruhatár. A ruhatárban kabátok. A kabátok zsebében mobiltelefonok. A mobiltelefonok tovább lökik a megkezdett cselekményeket. Van egy rendőr a színház nézőterén, aki kirúgta a nőjét,és most egy másik nővel van. Feltehetőleg fegyver is van nála. Vagy a kabátjában, vagy a zakó alatt. A kirúgott nő hisztérikus állapotban van, és ráadásul pontosan tudja, hogy a férfi, kinek neve Zoltán, foglalkozása rendőr, most éppen színházban van. Abban a színházban, amelyik előtt trolibusz jár. Nem túl sok ilyen van Budapesten. Tanulság? Bármikor felbukanhatt a bekattant nő! Aki tudja, hogy a férfinél fegyver van. Vagy fegyverrel érkezik, vagy csapattal. - Huh. Mibe nyúltam! – ijesztgeti magát Feri. Aztán itt van ez a sokzsebes kabát, benne a bolgár női kórusos csengőhangú Samsung. A kabát gazdájának jelentették, hogy valami cucc el van helyezve, mert a „gyanú bevált”. A sika-kasza-léc a Száz Folk Celsius country együttes jelszava. Azt jelenti, hogy koncert (sika), pénzfelvétel (kasza), tünés(léc). Vagyis az üzenő érzelem nélküli végrehajtó. Azaz a „sika” meg volt, mert a cuccot elhelyezte, most jön a „kasza”, azaz jelentkezik a pénzért. Ha megkapta a pénzt, akkor „léc”, azaz eltűnik. Mi a veszély? Megjelenik itt a pénzért? Most mi lesz? Mi legyen? Beleavatkozni? Vagy hagyni, hogy történjen, aminek történnie kell? Melyik Isten effektus lépjen működésbe? A flegma Isten, aki hagyja a dolgokat megtörténni, vagy a cselekvő Isten, aki közbelép? Megint három telefon csörren meg, szinte egyszerre. Kettő sablon, alapértelmezett csengőhang. Egy pedig a bolgár női kórusos. Feri ott áll a kabát előtt. A sokzsebes cápaemblémás Paul and Shark kabát előtt. - Halló! - Kis gáz van, Főnök! - Kérem… - Nem hallak Főnök, mert elkaptak, és bezártak valami mosókonyhába… a melegvizes vezetékhez kötöttek valami derékszíjjal… nagyon zúgnak azok a kurva centrifúgák! Küldjél értem egy csapatot Főnök, különben köpök… - Hé! - A cucc nemsokára működésbe lép. Most le kell tennem! - Hééé! Legalább a város nevét mondja! - Ferikém ne kiabáljon, behallatszik! Ha nem tudná, itt színházi előadás van! - Bocs, Kató néni! - Vegye fel a másik kettőt is, mondja meg nekik, hogy két óra múlva… vagy vegyem fel én? - Intézem, Kató néni! Kattanás. A másik két telefon még mindig jelez. - Halló, kérem én csak véletlenül találtam rá erre a mobiltelefonra… - Nincs idő bájcsevegni! Add a Szürkét! - Mondom hogy most nincs telefonközelben, de azt üzeni, hogy hívja két óra múlva. - Ezt üzeni? Nekem? A Szürke? - Igen. - Hát idefigyeljen… - Bocsánat… Feri leteszi, rohan a másik telefonhoz. Menet közben elhatározza, ő lesz az agresszív. - Hányszor mondtam, hogy ilyenkor ne hívj! – mondja majdnem kiabáló fojtott hangon - Sokszor! – mondja az ijedt férfi hang. - Akkor ne hívj! - de muszáj… - olyan nincs, hogy muszáj! Bírj ki még két órát! - de megtaláltam azt az anyagot… - visszahívlak! Feri homlokán verítékbogyók. Ilyet nem tanult pszichológiából. Ez a multitaszking neki nem megy. Ráadásul a memóriája olyan, mint Al Bandi lányának… ha megjegyez egy új dolgot, elfelejt két régit. 4. rész, melyben felbukkan Csácsumi - Csácsumicsá! – Feri felnéz. Overállos karbantartó ezermester haverja áll vele szemben széles rágógumis vigyorral. – Kató nénivel dumcsiztam, és mondta a szitut. Gondterhelődünk? Feri megkönnyebbül. - Vaze, Csácsumi, nem hiszed el, mibe másztam bele! - Vaze, nem „hiszem”, hanem TUDOM! Állati! Baromi! Fenomenális! Orális! Klitorális! Kulináris! Kulturális! Olyan büszke vagyok rád! Ki se néztem volna belőled! Szóval beszélgettél a kabátokkal? Feri élete leghülyébb nézését produkálja. – Hánnyal? - érdeklődik tovább Csácsumi - Vagy hattal! – mondja Feri elhaló hangon Csácsumi az a tipus, aki mellett az élet azonnal élvezhetővé válik. Hiperaktívan pakolászni kezd. - Figyu! Előszőr is az első három hívót összekapcsoljuk. - Minek? - For Fun. Ahogy az angol monna. Örömből. Cinema verité. Vagy veri ki. - Mi??? - Na, milyen tenyók voltak a szereplők? – veszi elő a műszeres táskából a pákát, az aljzatokat, meg a csatlakozókat. - Nokia… egy Samsung… és egy Ájfón! - Pontosabban? - Fingom sincs! - Na, gyorsan hozd ide őket! Feri nem mozdul. Értetlenül néz. Csácsumi megáll a drótmakramézásban, Ferire néz szigorúan. - Moccanás! Már szeretnék röhögni! Basszus, a konnnektor elé pakoltál minden szar poggyászt? - Nyögve a pult alá mászik, onnan kiabál ki. – Indulj már! Hidd el, megéri! - Feri elindul a mobilokért. Megtorpan. - Kicsit sem érdekel, hogy baj lehet belőle? - Csácsumi leteszi a drótnyúzófogót, és felemeli göcsörtös mutatóujját. - Előbb a röhögés, aztán a problémamegoldás! Nekem a röhögés akkutöltés. Tedd a cuccot a pultra! Csácsumi kimászik a pult alól, hümmög. - Hogy basznák meg ezek a mobilgyártók egymást, hogy mindegyik más szabványt használ a töltésre! Most ki kell csöngetnem minden aljzaton a mikrofonbemenetet, a fülhallgatókimenetet, közben kicsit erősíteni… na, lássunk neki! – drótot csupaszít, pákát kapcsol be, ellenőrzi, hogy olvad-e az ón, fel se nézve Ferihez beszél – A Drót kolléga, emlékszel rá? - Hogyne emlékeznék, a Telefongyár műszerellenőrzési főosztályán volt a Nemecsek. Valami médiafőnök lett! - Balfasz volt az mindig! Az is maradt. De egyszer kikúrtunk vele. Emlékszel? Ja nem, mert te akkortájt születtél. Volt egy kis munkaasztala. Minden reggel azzal a szertartással kezdte, hogy feszültség alá helyezte a pákáját, aztán lefőzte a kávéját… Az egyik reggel korábban mentem be. Már nem tudom miért. Volt egy csomó időm. Mit csináljak? Ahogy ott nézelődtem, megálltam a munkaasztala mellett. A Drótnak. Gondoltam egyet, és lefűrészeltem a páka végét. Aztán felfűtöttem a pákát, és foraasztóónnal, a legolvadékonyabbal, a gyantással visszaforrasztottam. Lehűtöttem egy pohár vízben. Mindjárt kiverte a reve. Megcsiszoltam. Jobb lett, mint újkorában. A pákatartó olyan volt, mint egy ágyútalp. A páka nyele az asztalra támaszkodott, az ágyúcső volt a réz forrasztófej… Ez kész volt. Leültem, és kitakartam az arcom a Népszabadsággal. Na, bejött Drót kolléga, besunnyogott, ahogy szokott. Morgott valami köszönésfélét, bekapcsolta a pákát. Leült az asztalhoz, feltette a kávéját. Kiszedegette a műbőrtáskájából az uzsiját. Valahogy ott tetvészkedtünk körülötte, hogy nehogy lemaradjunk az eksönről. Egyszercsak a páka vége megrezzent. Drót kolléga odanézett, de nem hitte el, amit látott. A páka vége, mint egy elefántormány, szépen kezdett lehajolni. Drót kolléga megdörzsölte a szemét. A páka vége kicsit himbálózott, és aztán totty, leesett! Mi visszafojtottuk a röhögést, Drót kolléga meg, mint egy hülye amatőr, odakapott, és önkéntelenül felvette a tüzes rezet. Kicsit sistergett a tenyere, mire felfogta, hogy a saját tenyerét grillezi. A hülye! Hátradobta a forró pákavéget. Az beleesett a hátsó falon Bíró Ica félmeztelen fotóján Icuka mellei közé. Ami valami műanyaggal volt impregnálva, merthogy házilagos dombornyomás volt. Icuka melle lassan lekókadt, majd a páka végével együtt a földre esett. Na, akkor már úgy röhögtünk, ahogy most mindjárt röhögni fogunk, ha összekapcsoljuk a három új barátunkat. Legalábbis a mobiljukat. 5.rész, melyben Csácsumi röhög - Kérem az Ájfónt! Feri átnyújtja az Ájfónt. Csácsumi beledugja a csatlakozót, felnyitja a laptopját, gépel valamit. Kis csend, tárcsázás hangja. Valaki felveszi. Zene. Tipikus station voice hang. „Üdvözlöm önt a Telenor és a Vodafon egyesítésével létrejött Telefon társaság nevében! Beszélgetésünket az Ön érdekében rögzítjük!” - Rögzítged ám a kurva anyádat! Anyósüléshez ácskapoccsal! - sikoltja egy feldúlt női hang, és már csak a foglaltság jelzése hallatszik. Feri a kezébe harap, Csácsumi gyomrára szorított ököllel nyüszítve röhög. - Jaj, meghalok, ez milyen jó! Állati jó volt. Szeretnéd mégegyszer? - Feri ki se veszi a kezét a szájából, csak a fejével integet. - Oké, akkor most felhívom egyszerre a három mobilt, és csak hagyjuk őket barátkozni, ismerkedni! Nyugi, nem hallanak minket! 6.rész, melyben hárman egyszerre… Csácsumi dugaszol, gépel, megböki a Contol Alt Del-t, és hátradől. Kis csend. Majd furcsa, hármas csöngetés. - Mi van már megint?! - sikoltja egy női hang. - A mosókonyhában vagyok! – mondja panaszos, fojtott hangon egy férfi - Ki nem szarja le, hogy hol vagy? - Sikerült kiszabadítani az egyik kezem! – folytatja a fojtott hang. - Szürke ott van? - kérdi egy kimért férfi - Ki nem szarja le, hogy hol a szürke?! - mondja cseppet sem nyugodtabban a hölgy - Maga kicsoda? - kérdi az, aki a Szürkét keresi - Küldjetek valakit, mert vasajtó van. Az Állatkert közelében vagyok, felismertem a zsiráfot! - Maga kicsoda? - kérdi újra az, aki a Szürkét keresi - Ki nem szarja le, hogy ki vagyok, és milyen a zsiráfod! ! De mindjárt odamegyek a vadászpuskával, mert tudom, hogy hol tartod, és azt is tudom, hogy hol vagy! - mondja a nő, akit az idegesség kreatívvá tett. - Én? Én a mosókonyhában vagyok! Az Állatkert közelében.. mert felismertem a… de nemsokára jönnek… - Ki nem szarja le, hogy kik jönnek, és mikor, a te segged is szétlövöm! - Hé! Hé! Hölgyem! Higgadjon le, így nem megyünk semmire! Halló Szürke, ha ez tréfa, hát… - Ki nem szarja le, hogy ha nem megyünk semmire? És ki az a Szürke? - Főnök! Már hallom a lépteket. Ezek nem tökölnek,. Ezek letépik a körmömet. Na én az első előtt úgy el kezdek énekelni, mint Rúzsa Magdi az IKSZ FAktorban! - Esetleg nincs önök között egy Szürke nevezetű? - Ki nem szarja le a Szürkét! Most én elővettem a puskát, és lehiggadtam. Töltény van bőven. (lövés zaja) Upsz! Ez működik! Hiába, a viszki az a konfliktusból visz ki! Jé, itt már alig van belőle, hukk, ezt mind én ittam meg? Hehehe! A szavak már elvesztették jelentésüket, beszéljenek a fegyverek! – mondja az idegroncs csaj nagyon merev hidegen. (Kicsit idegen) Csácsumi a földön fetreng a röhögéstől, egy zsebkendőt töm a szájába, hogy ki ne hallatszódjon, pedig kiiktatta a mikrofonokat. . Feri is fel-felnyerít. Az összekapcsolt három telefonáló mintha lassan konstruktív irányba terelné a beszélgetést. - A magam részéről Szürke letagadása vagy hallgatása azt a tanulságot hozza magával, hogy kizárásos alapon az erőszakhoz való folyamodás ad megoldást. Ultima rációként… Ahogy a félművelt szinházbajáró mondja. - Kuss már! – mondja az elszánt hölgy. – Két célpontunk van, a Thália és az Állatkert. Miért nem fogunk össze? - Jajdejó! Kiszabadítanának? Cserébe elmondom, hogy mit rejtettem el és hova. Héj! A körmömet ne… - Bármit rejt a véka alá, osztozunk. - Mindenben. - Örülök, hogy megismerkedtünk… Egyeztessük az óráinkat! Egész van öt-négy-három-kettő-egy! Találkozunk húszkor a Gundel előtt. Onnan a zsiráf 150 méter… - Hé! Halló! Itt vagytok még? Csak egy kis körömfényt kaptam… Most elmentek lemosóért… Csend. Csácsumi sápadtan áll a computere előtt. - Bazmeg! Ez mit jelent? Nem bántották a mosókonyhásat? Mi lesz? Előszőr kinyírják a zsiráfot, aztán jönnek ide vérfürdőzni? - Az erősen lehetséges. Összekapcsoltuk az alvilágot egy féltékenységi drámával… - Mi lesz? - Mi lenne? Azt mondjuk,hogy most teszteltünk egy biztonsági rendszert… - igen. És? - …és véletlenül rögzítettünk egy beszélgetést… - …és? - …és átjátszom a beszélgetést a rendőrségi üzenetrögzítőre… - Nem vagy normális, Csácsumi! Évekig vegzálnak. Én nem vagy kíváncsi az alvilágra sem… - Ők nem látják a mi számukat… - Ja… ! Aha! Na, akkor csináld! 7. rész, melyben a tréfa veszélyforrássá forrja ki magát Csácsumi varázsujjai szántják a notebook billentyűit. - Na! - dől hátra a székben Csácsumi - mostmár a rendőr urak döntik el, hol nyomják a kapanyelet a küllők közé! - Ezt hogy érted? - Gondold magad a helyükbe. Megkapod az elmbeteg beszélgetést… - Megkapom… Meghallgatom… - Megérted… - Nem értem elsőre. Még kétszer meghallgatom, meghallgattatom szakértőkkel. - Első kérdés: mi a legsürgősebb? - A Zsiráf project! - Tehát már ott szirénázik a csapa a Gundel környékén. - Kérdés: körömletépés folytatódik, vagy durvul, vagy… - vagy vaklárma. - Vaklárma. - Jóestét uraim! Colombo hadnagy vagyok, nyugodtan nevessenek! Megszoktam. Az esőkabátos, egyik szemével hunyorgó nyomozó a ruhatár pultjára könyököl. Megvárja, míg a két srác elrendezi az oxigénellátás arányosítását a tüdőben. - Igen, uraim, Kálámbó vagyok. Szüleim elintézték a Tudományos Akadémiánál. Kálámbó, ahogy mondom, kával és „á”-val. - Húdegyorsan ideért! - Mennyi szép kabát! - Igen, ma úri közönségünk van! - Néhány rutinkérdést tennék fel Önöknek. Észleltek mostanában valami szokatlant? - Itt? A ruhatárban? - Például… - Nem, nem… semmi különöset… - Volt már itt a színházban valamiféle riadó? - Színdarabon belűl? - Vagy kívűl… - Nem…. nem… - Bocsásson meg, Ön kicsoda? - Én a technikai igazgató vagyok… - mondja félszegen Csácsumi - Volt egy kis áramkimaradás, azért hívtam… - És maga kicsoda? - A ruhatáros vagyok. Félállásban. - Ő a Feri! – szorgoskodik Csácsumi. - Köszönöm! Akkor ezt mind felírjuk. Mert abból lesznek a jegyzetek. – Kálámbó jegyzetel, ők ketten nézik. Megszólal egy mobil. Csácsumi a Samsungot veszi fel, Feri pedig az Ájfónt. Kálámbó is előhúz egy brutál muzeális Nokiát. - Nyugalom, uraim, ez nekem szól! Itt Kálámbó! Hogy? Rálőttek egy zsiráfra? Honnan? Egy mosókonyhaablakból? Hányan? Hm.. Megszökött? Értem, főnök! Jövök! A zsiráfot ne lélegeztessék szájból-szájba! Borzalmasan hosszú nyelve van! - Az egyszer biztos! – bólogat Csácsumi - Uraim, köszönöm az együttműködést. A viszontlátásra. - Viszlát! - mondják kórusban. Kálámbó kimegy a forgóajtón. A két cinkos egymásra néz. - Nyugi, visszajön! - Mikor? - Bocsánat uraim, de ittfelejtettem a noteszem. - Itt van, tegye el! - No. Teszem! Viszlát uraim! Mostmár tényleg… - két kört megy a forgóajtón, de aztán tényleg elmegy. 8.rész, melyben megint kiderül valami a zsiráfról A színháztemből kiszűrődő zajok sikeres előadásról árulkodnak. Taps, nevetés. Taps. Taps. Csácsumi csomagol. Ez akár egy dal címe is lehet: Csácsumi csomagol. Vagy a refrénje,. Vagy mindkettő. Na, akármi is lesz belőle, egyelőre azt jelenti, hogy a kábelek, csatlakozók és a notebook eltünnek a vállra akasztható táskában. Valahonnan bolgár női kórus hallatszik. Pirin hegyiek. Nagyon tudnak énekelni. Feri gyönyörködve hallgatja. - ez melyik? A mosókonyhás? - Igen, Csácsumi, a mosókonyhás. - Vedd fel, kihangosítom. - Tessék! Itt van. - Te beszélsz, vagy én? - Na majd én! - mondja Csácsumi. Miközben füléhez emeli a kagylót, már nyomja is bele a csatlakozót. – Hm? – mondja rutinosan. - Főnök! - Igen? - A helyzet bonyolódik! - Igen? - Igen. - Mennyire? - Nos… nem biztos, hogy értelmesnek tűnik majd, amit mesélek… - nem lesz szokatlan.. mondd már! - …szóval…ha jól értem a helyzetet, három csapat csapott össze itt. - Igen? Hol? - Hát… itt, ahol vagyok! - Hol is vagy? - A izé… az a kurvadrága étterem, amihez nincs köze annak a basszusgitárosnak… - A Gundelra gondolsz.. - Igenigen! - Mi közünk hozzájuk? - Nagyjából szerintem semmi, hiszen a gyanú ugye bevált, a cuccot elhelyeztem, most sika kasza léc! - nade mi történt? - Akik elkaptak, azok egy nemzetközi banda voltak, zsiráfnyakért jöttek egy exkluzív étterem megrendelésére… Pont az én ablakomat pécézték ki a távcsöves puskásnak….engem konkurenciának néztek a cucc miatt. - És? - …és akkor jöttek a rendőrök. Volt egy kis lövöldözés… - és a zsiráf? - a zsiráf? Az nem tudott lőni… - Hülye! - Pontosan! - Mit pontosan? - Ahogy a Főnök mondja! - Mit? - Hogy a zsiráf hülye! - Már miért hülye a zsiráf? - Ahogy a Főnök mondta, nem tud lőni! Hülye! Talán célbanyalni… - És? - Mit és? - Meglőtték a zsiráfot? - Hááát… lőttek rá … - és? - nem tiltakozott… - és a rendőrség? - és a rendőrség is megjött. Előszőr azt hittem, a zsiráf lő, de nem, az a Kálámbo terrorelhárítócsoport vadőrző részlege volt. - nem vadorzó? - … huhh, Főnök ne hozz zavarba… - jó. És? - Nem találtak el, főnök! De, ahogy már az előbb is említettem: A gyanú bevált, a cuccot elhelyeztem, most sika kasza léc! Szóval jövök a pénzért! - Ide, a színházba? - Milyen színházba főnök? - Hát amelyik előtt a hetvenes troli megáll! - Te állat! - Kiáltja Zoli, és kitépi Csácsumi kezéből a telefont, és már kapcsolja is ki. – Te hülye! Iderendeled a legnagyobb szarkeverőt, akit a rendőrök is, meg a zsiráfnyak kereskedők is üldöznek? - Mekkora állat vagyok… - szontyolodik el Csácsumi. – Na, bocsika, akkor én mentem is! - Mész ám a tudod hova! Itt maradsz, és elém veted magad, ha lőnek! Vaze! 9. rész, melyben újabb telefonok jönnek, amikből újabb bonyodalmak keletkeznek - Jó… jó… Bocsika mégegyszer! – mondja Csácsumi, - de legalább megtudjuk, hogy milyen gyanú vált be… - Te egy komplett hülye vagy! - Mégegyszer bocsika… - mondja Csácsumi a fejét lehorgasztva, és úgy tűnik, tényleg megbánta, hogy a lángot önmaga felé terelte. Értve ezalatt, hogy ami valami kitalált valóság síkján zajlott,arról kiderült, hogy egyszercsak hús-vér-ólom fenyegetéssé vált a pontos cím megadásával. Jön a bérelhelyező a szinház felé, utána meg jön a zsiráfbérgyilkos csapat. Csácsumi főleg azt bánja, hogy ráadásul nem is biztos röhögnivaló poén van készülődőben. Mert egy jó röhögés megér egy kis életveszélyt. - Tudom, mit csinálunk, Csácsumi! - Mit? - Tudom, hogy te mit csinálsz mindjárt! - Mit? - Felhívod a faszit, és megmondod neki, hogy már eljöttél a színházból… - Ez jó. Ez jó. Bocs, hogy ekkora szart kavartam! - Na, most akkor … - Feri nyújtja felé a telefont. Csácsumi tárcsáz. - Igen? - Eljöttél? - Igen, Főnök! Tíz perc múlva ott vagyok… - Nem követnek? - Pillanat… - Mit csinálsz? - Megfordulok, és ellenkező irányba futok. - Fut valaki feléd? - Ketten. - Rázd le őket! - Hova? - Van ott valami metró, vagy valami? - Kismetró? - Remek! Fuss le, ugorj át a sínen, és a másik oldalon fel a lépcsőn… - Okké… pillanat… ezek jönnek! - Utánad? - Utánam! - Átmentél a sínen? - Át… (liheg) - Nem jön az egyes busz? - De… - Pattanj! - Huhh. Ezt megúsztam. - Dehogy úsztad meg! Következő megállónál leszállsz, és megint le a kismetróba… Most le kell tennem! – Csácsumi megszakítja a mobilt, megint tárcsáz. – Halló! Rendőrség? Valami rablófélét látok az ablakomból a kismetrómegállóból jött fel! A Hősök tere felé fut! Hogy én ki vagyok? Hát teljesen! - Te feladtad az elhelyezős embert? - Ki ő nekem? Rokonom?
Posted on: Mon, 05 Aug 2013 09:40:37 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015