jegyzőkönyvében van említve. Egy régi szótár címszavai közt megjelenik Dékány, s., der Dekant, der Almosenpfleger, der Meßner, és Dékányság, s., A dékány a jelentésű latin szóból származik a Magyar etymologiai szótár szerint (Gombocz Z. – Melich J. MTA 1914.), továbbá esperes, alesperes, amely egyházi megnevezés már a 4. században is előfordult. Salisburyben 1210 évi zsolozsmáskönyv szerzője dékány és püspök. Kasán az 1601. évi dézsmautasításban: „…Jász György Dékány uramnak, elismervényt őkegyelmeségétől vévén.” Sajópálfalvi jegyzőkönyvben áll 1717-ben:. Orbai szék 1732. évi vizitációs das Dekanat, das Meßneramt, tehát a jelentése visszafordítva: sekrestyés, egyházfi, ill. annak hivatala. (A. F. Richter 1847.) Egy szerző az idegenszerű -an szóvég –ány ejtésmódját jellegzetesen magyar fejlődésnek tekinti - a sáfrány, és fácány, módjára dékány (Ferenc Gregor: Die alte ungarische und slowakische Bergbauterminologie mit ihren deutschen Bezügen – Böhlau 1985.) Bizarrnak tűnik egy felsorolásban: (Magyar történelmi emlékek MTA 1870.,44.o.) .A katolikus és evangélikus német területen ma is él a mint a szomszédos plébániák szervezeti egysége a magyar esperesi kerület értelmében .A magyar kultúrtörténetben céhmester, határbíró, hegybíró, tizedes mint városrész elöljáró, kurátor, gondnok, esperes, egyházfi tisztséget jelent. Az 1300-as évektől Dekan, Decan írásmód fordul elő szerte az akkori Magyarországon, majd a 1500-as évek végén megjelenik Erdélyben a Dekanÿ, és Dekany írásmód. Az ékezetek: Dékán, Dékány, Dékany, Dekány az 1600-as évektől változatosan fordulnak elő, még Dékánỳ és Dekanyi is. A Régi magyar családnevek szótára XIV-XVII század (Kázmér Miklós, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1993.) féloldalas hasábon sorol okleveles előfordulásokat. A nagy kezdőbetű, és a családnév magyar vezetékneves rendje ebben a korban alakul ki.
Posted on: Thu, 11 Jul 2013 22:46:46 +0000