14.rész Szerelmi bánat ---Január 16.(szerda)--- A telefonkobozás miatt apa régi telefonját,egy Nokia készüléket kaptam,hogy legalább hívhassanak. A legenda szerint ha ez a teló leesik,betörik a padló. Ezen a viccen mindig sokat nevetek.:) Ádi is kapott a lógása miatt,de az ő telefonját el se vették. Nem igazságos.:( Amikor átléptem az osztályunk küszöbét,éreztem,hogy minden pillantás rám szegeződik. Most nem olyan "deja vú" érzésben,hanem hogy mindenki tud a tegnapi lógásomról. Vagyis nem igazán lógás,mert anya a "családi okok miatt" okkal igazolta. Leültem a székemre és a táskám ledobtam magam mellé. Az előttem ülő Marcsi (mellettem Tani ül a nyitott ülésrend miatt) nemcsak lelkileg,de testileg is változott. Az egyébként szőke haja fekete volt és a válláig levágva. Egy szemét lehetett látni a másik szemébe fésült hajzuhatagtól. Fekete pulcsit hordott rózsaszín halálfejes sállal,egy fekete kopott farmerrel (szinte a térde is látszott) és egy bakanccsal. Kétségtelen,emó lett. Természetesen Tani megemlítette a "lógásom". - Mi volt tegnap? - Bálint. - válaszoltam suttogva. - Nála aludtam. - De jó! Szóval kedvel? - lelkendezett. - Biztos. - vontam vállat és kábé eddig tartott a "miértlógtáltegnap" téma. Suli után elindultunk a park felé és kivel futottunk össze? A válasz egyértelmű,Bálinttal. - Sziasztok. - köszönt. - Szia. - mosolyodtam el. - Légyszi újra add meg a számod,"bűntimobilt" kaptam. - mutattam fel az ultrabéna Nokiám. - Persze. - lediktálta. - Otthon vannak a szüleid? - Nem. - Oké,akkor gyere msn-re titokban. - De szerintem lekódolták. - szomorodtam el hirtelen,bár a "gyere msn-re" szuper boldoggá tett. - Próbáld meg feltörni,ha nem megy hagyjuk. Sziasztok. Elköszöntünk egymástól. - Ugye tudod,hogy beköplek apánál,mert beszéltél vele. - fenyegetett Ádám. - Ugye tudod,hogy beköplek anyánál,mert emós barátnőd van. - láttam,ahogy elpirosodik. - Jó,kvittek vagyunk. - ráztunk kezet. Nyilván azonnal kezet mostam,amint beléptem. Mivel senki nem volt otthon,megpróbálkoztam a laptoppal. Jesszus,szülők nem értenek a technikához,nem kért jelszót a gépem.:) Felmentem msn-re,ahol vettem magamon egy kis bátorságot és ráírtam: Fruzsina: Itt vagy? Pár perc múlva válaszolt. Bálint: Igen. Feltörted a géped? Fruzsina: Le se volt kódolva.:D Bálint: LOL xDD szerencsés. Tetszek? Na,ezen a kérdésen besokkoltam. Ennyire észrevehető,vagy érdeklődik? Jesszus. Fruzsina: Miért kérdezed? Amúgy én neked? Bálint: Talán,de van barátnőm. Te barát vagy. Fruzsina: Értem,ugyanígy vagyok azzal a különbséggel,hogy nem járok senkivel. De most megyek,hallottam,ahogy apa leparkol a ház előtt. Szia. Egy darab tört le a szívemből. A fiúnak,aki tetszik nekem,van barátnője. Csalódottan kullogtam fel a szobámba és arra gondoltam,nincs esélyem a világon. Beletemettem a párnámba a fejem. Nemsokára anya lépteit hallottam. - Szia,kicsim. Mi a baj? - kérdezte. Persze,az anyák álmodoznak,hogy a tini lányuk pont nekik fogják elmondani legelső szerelmi bánatukat. - Semmi. - akartam elintézni az ügyet,de anyát nem ilyen könnyű meggyőzni. - Na,kicsim! Nekem elmondhatod! - ez az egyik legszörnyűbb mondat a "nem érdekelnek a többiek!" és a "megmondam!" után. - Tudom anya,neked mindent elmondhatok. - feleltem unottan. - de tényleg nincs semmi. - Fruzsina,mondd el,mi történt amitől szomorú vagy! - Na jó. Megszegtem a bűntit és bekapcsoltam a laptopom. Mellesleg meg le lehet kódolni,csak mondom. Msn-en beszéltem Bálinttal és kiderült,hogy van barátnője. Ezt akartad hallani? - ahogy így hallom,tényleg hülyén hangzik,hogy ezért bőgtem MAJDNEM. - Szóval szerelmi bánat? Kicsim,nem kell titkolnod! - ölelt meg és ismét jön a mondat,amit "imádok". - Nekem elmondhatod! Na,kábé itt lett vége a beszélgetésnek,vagyis anya beszélt az "őisvoltszerelmes" esetről. Teljesen más az enyém.:)
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 17:02:21 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015