6. Adófék. A túlságosan vagy indokolatlanul magasra emelt adót nevezzük adóféknek, ami a gazdaság élénkülését fékezi, ezzel a lakosság életminőségét rontja. Az egyetlen előnye, hogy az államháztartás hiányát csökkenti. Járulékos előnyként említhető, hogy a megtakarítási hajlandóságot növeli. Ezt az ezközt tehát arra való, hogy a meglendült iparosodást fékezze, a túltermelést csökkentse, a fogyasztás visszaesését megelőzze. Ezzel szemben Magyarországon a költségvetési hiány csökkentésére használják, közben pedig teljesen leáll a gazdaságunk. Itt most ki kell térnünk annak definiálására, hogy mi számít növekedésnek. A teremelt áru mennyiségének vagy árának emelkedése nem, ezek ugyanis hiába emelkednek - ha használhatatlan vagy hamar elromlik - a nettó bevételt nemhogy nem növeli, de még a nyereség újbóli beszedésével csökkenteni is fogja. Papíron jól mutat (lásd mostani politikai híreket), de a valóságban nem hoz növekedést. A fogyasztóknak újra kell vásárolniuk, pénzbe és időbe kerül, újra és újra. A gazdaság teljesítményének számításakor tehát a tartós, jó minőségű ételt, árut, terméket szabad csak figyelembe venni, ellenkező esetben magunkat csapjuk be. A háborúk után érdekes módon a bankok pár % kamattal talpon tudtak maradni. Tudtunk építeni vasúthálózatot, lakásokat, metrót, gyárakat. Volt technológia, ezköz, terület, szakember. A XXI. sz.-ra eljutottunk odáig, hogy van technológia, de nincs gyakorlott technológus, a terület drága, zsúfoltságban kell élnünk és dolgoznunk, az ezközökben pedig a számítástechnikán kívül más nem fejlődött. A gépek, ezközök nagy része még mindig vasból van, csak épp rosszabb minőségben. Az a tény, hogy számítógép vezérel valamit, még nem jelent fejlődést, csak kényelmet. Fél évszázad alatt tehát csak az élet részleteibe tudtunk elmélyedni, atomfizikával, űrkutatással, stb., de az életünk ugyanolyan maradt, két kezünk van, táplálkozunk, stb. Ahhoz, hogy az évtizedek nyújtotta ismereteket fel tudjuk használni életünk megkönnyítésére, el kell fogadnunk, hogy csodák nincsenek, még mindig tennünk kell a fennmaradásért, a megélhetésért. A postagalambot felváltotta a mobiltelefon, a mosóteknőt a mosógép, az éléskamrát az éjjel-nappali hipermarket. Ami maradt az a döntés, hogy mire használjuk az új lehetőségeinket. Ha pénzbeszedés a célja a telefontársaságnak vagy a hipermarketeknek, akkor csökkenni fog az igény rájuk, és az emberek visszatérnek a régebbi módszerekhez. Ezzel munkahelyek szűnnek meg, és megosztottságot eredményez. Az emberek azt fogják tapasztalni (már most is), hogy nincs értelme ezeknek a vívmányoknak. Egyszerűen azért, mert rosszul használjuk őket, mintha kalapáccsal mosnánk ablakot, vagy fazék nélkül főznénk a főzőlapon. A helyes használat lehetne például a támogatott logisztika, szervezett áruszállítás, ingyenes statisztikai kimutatások a kereskedőknek, ingyenes kommunikáció mindenkinek, és olyan termékek gyártása amit megelégedéssel vásárolnának. Ezzel a látszólagos befektetéssel jelentősen csökkennének kiadásaink, és javulna közérzetünk. Hátránya ennek is akad: egy természeti csapás esetén sokan maradnának munka és étel nélkül. Ennek tudatában nem egy nagy, hanem sok kis összetevőt kell használni. Sok kis bevásárlóközpont, sok kis árutermelő vállalkozás. Élhető élettérben a költségvetési hiányt nem adóemeléssel, hanem minőségi áruk termelésével és export, bányászat növelésével pótolnák ki. Ezek valódi bevételt termelnek. Az adófék pedig megmaradna arra amire való: a gazdaság szabályzására.
Posted on: Sun, 03 Nov 2013 10:23:50 +0000