62.rész, Október 20. (vasárnap) Húú de régen nem írtam.. Több mint egy hónapja. Na megpróbálom összefoglalni tömören, mi volt velem ebben a jó pár hétben. Dórival szobafogságban voltunk, két hétig ugye. Már untam a nővérem arcát kicsit, mivel a szobafogság minden egyes percét együtt töltöttük. A második hétben már hiszti rohamai voltak. Dávid annyira hiányzott neki, mivel csak suliban láthatták egymást. Idézem: -Ez nem igaz! Látni akarom! Hiányzik! Imádom! Kiszökök!-hisztizett Dóri Anyáék nagyjából megnyugodtak, de nem mondanám , hogy "hiper szuper kapcsolatom" van velük. Bella most a jó kislány, apuci és anyuci kedvence. Mindig is ez volt, amióta Bella megszületett, csak most sokkal feltűnőbben "a kedvenc." A matematika tanárnő még most sem szeret. Szerinte én "a szemtelen tizedikes lány" vagyok. Őszintén én sem vagyok oda érte. Máté lenyugodott, nem provokál senkit. Márkkal ugyan úgy vagyunk ahogy eddig. Magyarul: SEHOGY. Haverok vagyunk, elvagyunk de semmi több. Itt van a probléma. Pedig milyen szép is volna. Na de mindegy , hisz ő nem érez többet, mint szimpla barátság sajnos.. Mai nap elég unalmasan telt, inkább csak tanultam matekra. Ja tényleg nem is mondtam! A matek tanár szinte minden egyes órán engem feleltet. Már azon gondolkozok, hogy óra előtt kifogok állni a táblához, hogy ne kelljen szegénynek szólítania.
Posted on: Thu, 08 Aug 2013 21:39:30 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015