A Kormány a civil szervezetek képviseletével a CÖF vezetését bízta meg. Miután a CÖF korábban nem foglalkozott a devizahitelesekkel, úgy gondolom, hogy az alapvető problémákról tájékoztatni kell. Ennek érdekében készítettem egy összeállítást, amit 2013. augusztus 24-én megküldtem Csizmadia úrlak. Egyidejűleg megküldtem azt a javaslatot is, amely egy valós, minden fél számára elfogadható, törvényes rendezési mód lehetne. Egyetértés esetén célszerű lenne a CÖF vezetését arra ösztönözni, hogy a jogállamiság alapján készítsen előterjesztést a bankok számára, ami a tárgyalás alapja lehetne. Makkos Albert közgazdász Tisztelt Csizmadia úr! A sajtó szerint a CÖF a civil szervezetek nevében a Bankszövetséggel folytat tárgyalást. Ismeretes, hogy a CÖF korábban nem foglalkozott a devizahitelek problémakörével. Nem tudom ki készítette fel a tárgyaló delegációt a jelenlegi tárgyalásokra. Segítségképen azonban szeretnék néhány jelentős elemet kiemelni, ami a Bankszövetség és a CÖF, illetve a Kormány közötti aszimmetriát csökkentheti. A pénzintézetek jelentős szerződésállománya semmis, vagy legalább a deviza alkalmazása miatt részlegesen semmi. Néhány példa: • Az OTP Bank Nyrt az aktuális árfolyamot a honlapon közli. A honlapon azonban több, eltérő verziószámú árfolyam van. Arra viszont nincs utalás, melyik verzió a mérvadó. A Ptk. „meghatározott” összeget ír elő a kölcsön összegének meghatározására, ami az eltérő árfolyam miatt nem állapítható meg. • A jelzálogbanki törvény szerint jelzálogbankok devizaügyleteket nem folytathatnak. Erre már az UniCredit Bank Hungary Zrt rájött és megszüntette a Jelzálogbankot, amivel természetesen nem oldotta meg a problémát. Az OTP Jelzálogbank Zrt hasonló helyzetben van. Az összes szerződés részlegesen semmis. • Az OTP lízingtársasága, a Merkantil Bank Zrt olyan lízingfeltételt alakított ki, hogy az árfolyam emelkedést a tőketartozáshoz írja hozzá. Ezzel a megoldással a szerződés kifizethetetlenné válik. (25 éves korában vásárolt egy gépkocsit egy fiatalember. 65 éves korában még mindig lesz tartozása, igaz, ekkor már oldtimer a gépkocsija.) A LOMBARD Lízing Zrt szerződése hasonló. Sorozatban ítélik meg a semmiséget. Véletlen, hogy Csányi úr eladta OTP részvényeit, amikor szerződéseinek többsége semmis, vagy részlegesen semmis? • Az AXA Bank aláírásának törvénytelensége miatt sorozatban erénytelenítik szerződéseket. Ez a jobbik. Hiszen a szerződések elemzése azt mutatja, hogy alig van benne olyan pont, ami törvényes. Hasonlóan tele van jogsértéssel az MKB Bank Nyrt szerződése is. • A Porsche Bank Zrt szerződése eltér az általános szerződési feltételektől, és mindkettő eltér a honlap megfogalmazásától. Átvéve a Svájci Nemzeti Bank szerepét maga határozza meg a svájci frank kamatát. Kétséges a törvényessége. • A CIB Lízing Zrt szerződéseiből kimaradt a THM értéke, amely miatt semmisek. • A CIB Bank Zrt tevékenysége erősen kétséges. A szerződések sorozatát kötötte meg kölcsönszerződés nélkül, így alapvető feltételeket nem határozott meg. A pénzintézetek felsorolása nem teljes. De nem csak pénzintézeti oldalról lehet a helyzetet elemezni. • A svájci frank alapú szerződéseket az alacsony kamat miatt kötötték meg a kölcsönfelvevők. A svájci franknak két sajátossága van: az árfolyam és a kamat. Az árfolyam emelkedését minden pénzintézet egységesen alkalmazta. A kamat vonatozásában azonban nem a svájci frank kamatát vették alapul. Ahol utaltak erre, ott sem tartották be. • Egyetlen magyar bank sem tette közzé a svájci frank kamatát (Pl. a Svájci Nemzeti Bank referenciakamat, vagy a LIBOR értékét.), holott a kölcsönfelvételek idején a bankokban osztogatott PSZÁF tájékoztató éppen a svájci kamat változására hívta fel a figyelmet. Ez arra vezethető vissza, hogy egyes pénzintézetek valótlan báziskamatot alkalmaznak, és így jogtalan haszonra tesznek szert. • Súlyosabb hiba, hogy a bankok jelentős része a kamatemelés indokaként általános piaci feltételeket határozott meg. (Pl. a pénzpiac változása) Nincs jelezve az egyes hatások bázisértéke és a változás ügyleti kamatra gyakorolt hatása sem. Tehát eleve semmis a kamatemelés. De ez a kamatemelési mód tagadja a szerződés svájci frank indexálását. Így vagy az árfolyamot is el kell hagyni, vagy a Svájci Nemzeti Bank kamatát alkalmazni. Összefoglalva még nem találkoztam olyan banki gyakorlattal, ahol a kamatemelés törvényes lett volna. • A kamat értékének látszatbeli csökkentése érdekében egyes bankok kitalálták a kezelési költség fogalmát. Kezelési költséget a hitelpiaci törvény nem ismeri. A kölcsönnel kapcsolatos összes költségeket a kamat tartalmazza. A kezelési költség a megtévesztő jellege miatt semmis. • Számos bank alkalmaz olyan költségeket, amelyek a kamat részét képezik. Így ezzel duplán érvényesítenek költséget. Ilyenek például: folyósítási jutalék, szerződéskötési díj, stb. Ezek természetesen a dupla költségérvényesítés miatt érvénytelenek. • Az árfolyamrés csaknem minden szerződés megfogalmazásából kimaradt, ami miatt a szerződés érvénytelenségét a KÚRIA már kimondta. • Az árfolyamrés összegét a pénzintézetek többsége nem vette figyelembe a THM számításánál, amely miatt a szerződések többsége semmis. • Emberek ezreinek házát viszik el elszámolás és a tartozás elismertetése nélkül, holott ezt törvény írja elő. A bankokra, közjegyzőkre nem vonatkoznak a törvények? • A bankok könyvelésébe csak elismert követelést lehetne bejegyezni. Nem vonatkozik a számviteli törvény a bankokra? A felsorolás nem teljes körű. Azt azonban jól bizonyítja, hogy a pénzintézetek komoly bajban vannak, hiszen mind többen perelnek, és a jól megfogalmazott kereset esetében a pénzintézeti elmarasztalás elkerülhetetlen. A sorozatos törvénytelenség miatt a bíróságokra egyre nagyobb nyomás nehezedik. Már ma is érezni, hogy a bírók indokolatlanul elhalasztják a tárgyalásokat, nem mernek ítéletet hozni. Sőt egyre gyakoribb a keresetek törvénytelen elutasítása, illetve az egyes törvények írott értelmétől eltérő ítéletek születnek. Sajnos már most is lehet hallani olyan nyilatkozatokat, hogy a Kormány és a bankok közötti tárgyalások eredményeként a devizaalapú kölcsönök perlését meg akarnák tiltani. Megítélésem szerint egy jogállamban a törvénysértések megszüntetésének nem az a módja, hogy az alapvető emberi jogot korlátozzák. Az emberek számára érthetetlen, hogy ha Csehországban meg tudták a devizakölcsönzést tiltani, nálunk ez miért nem lehetséges? Az emberek azt sem értik, hogy ha Horvátországban bírósági úton ki tudták mondani a devizakölcsönök érvénytelenségét, a fenti tömeges érv mellett Magyarországon miért nem valósítható meg? Hogyan lehetséges, hogy Magyarországon a szakmai érvek teljesen háttérbe szoruljanak? Az is érthetetlen, hogy miért a banki érdekekre hivatkoznak a Kormány emberei, mikor Európában megállapított bankári jövedelmek között 8 magyar bank vezetője tartozik az élvonalba, az évi egymillió eurós jövedelemmel. A bankszakmában pedig a pénzt a teljesítmény alapján fizetik. Megítélésem szerint a bankok rendelkeznek azzal az információval, amivel a Kormány nem rendelkezik. Az aszimmetria pedig csak felkészüléssel kerülhető el. Emiatt készítettem el ez a gondolatébresztő anyagot. Budapest, 2013. augusztus 24. Makkos Albert közgazdász A HIBÁS TERMÉK KORREKT ELSZÁMOLÁSA A 2013. augusztus 8-án Róna Péter tollából a Magyar Nemzetben megjelent, Hibás termék című cikk is egyértelműen bizonyítja, hogy a devizaalapú(nak nevezett) kölcsönök nem felelnek meg sem a Magyar Polgári Törvénykönyv előírásának, sem pedig a nemzetközi jogi normáknak. Jogállamiság esetén a megoldás egyetlen módja, a törvényesség helyreállítása. Egy demokratikus ország alapkövetelménye, hogy a jog ne csak megszülessen a Parlamentben, hanem jelenjen is meg a mindennapi jogalkalmazásban. Kijelenthető: a szerződések megkötésekor érvényben lévő törvényi állapot alkalmazásával a bankok és a kölcsönfelvevők között nemcsak a termék hibás tartalmi elemei szüntethetők meg, hanem megvalósítható a korrekt elszámolás is. A devizaalapú kölcsönszerződésekben ugyanis nem tartották be a hatályos jogszabályok előírásait. A Polgári Törvénykönyv szerint súlyos jogsértés esetén a szerződések semmisek. Az egyik tipikus jogsértés, az árfolyamrés megjelölésének vonatkozásában a szerződés semmiségét már a Kúria is kimondta. Az árfolyamrést azonban a jelenleg élő szerződésekben túlnyomórészt hasonlóan alkalmazták, mint a Kúria által megítélt szerződésnél, azaz kimondható, hogy az árfolyamrés tekintetében csaknem minden jelenleg élő kölcsönszerződés semmis. (A Kúria ezen feltárt semmisségi ok megszüntetésére iránymutatást adott az alsóbb fokú bíróságoknak). A már benyújtott, de még el nem bírált bírósági keresetek között azonban más semmiségi okok is vannak. Nem ritkák például az olyan kölcsönszerződések, amelyekben több, akár 4-6 semmiséget eredményező jogsértés is előfordul. Emiatt a szerződéseket elemző szakértők véleménye szerint várható a már most is százas nagyságrendben kimondott semmis ítéletek számának dinamikus emelkedése. A semmisség olyan, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. Az ilyen helyzetről a jog azt mondja, hogy az eredeti állapotot kell visszaállítani, ennek azonban vonzatai vannak. A banknak elmaradhat a remélt kamatbevétele. Az ügyfélnek viszont egy összegben kellene előteremtenie a felvett kölcsönt, nyilván miután elszámolták az eddigi befizetéseket. Ez az azonnaliság azonban áthidalható, hiszen a kölcsönfelvevő az eredeti szerződésben részletben való fizetésre vállalt kötelezettséget. Nem a kölcsönfelvevő hibázott. Súlyos joghátrányt jelentene, ha a másik hibája miatt számára az eredeti vállalásnál nehezebb, esetleg lehetetlen feltételt írnának elő. A kölcsönfelvevőt az eredeti állapot helyreállításánál is csak a részletre lehetne kötelezni, aminek a megállapítására a bíróságnak joga van. Ha a bíróság a kölcsönfelvevő részére nem ítélné meg a részletfizetés lehetőségét, úgy az egyenlőség elve súlyosan sérülne, hiszen a kölcsönfelvevő kénytelen lenne a bank jogsértését is viselni, és még hátrányosabb helyzetbe is kerülne, ami nem lehet cél. A várhatóan nagyszámú semmiségi ítélet miatt a bankoknak is megoldás lehetne a szerződések forintosítása, hiszen ezzel a semmisséget eredményező elemek javarészt kikerülhetnének a szerződésekből. Ez az első eset, amikor a bankok és a kölcsönfelvevők célja egybeesik. A közös érdek alapján, tehát lenne remény olyan megoldásra, ami megfelel a korrekt elszámolás elveinek. Jelenleg a két tárgyaló fél, a Bankszövetség és a Kormány között jól érzékelhető bankszakmai asszimetria áll fenn. A bankok ugyanis nem csak a már meghozott ítéleteket ismerik, hanem, ügyvédeik révén az ellenük benyújtott kereseteket is. A bankszakma Magyarországon az elmúlt 20–25 évben megszokta, ha valamilyen változtatást akar, azt előterjeszti, és a Parlament megszavazza. Így állhatott elő az elképesztő helyzet, hogy például a Hitelpiaci törvény az Uniós csatlakozás óta mintegy 56 alkalommal változott. A bankszakma igényei szerint kialakított törvényi keretek ellenére, mégis elkövettek alapvető hibákat, amelyek viszont most alapot jelenthetnek a rendezésre. A sajtóból kiolvasható, hallható hírek és érvelések elemzéséből azonban az sejlik fel, hogy a mostani tárgyalásoknál is a Bankszövetség a kezdeményező fél. A nyilatkozatok szerint például a megoldáshoz a Kormánynak egyelőre nincs elegendő pénze. Sugallják, hogy meg kell várni a jövő évi költségvetést, hogy „be lehessen tervezni ezt a kiadást”. Pedig nem a Költségvetés nyakába kellene terhet rakni, hanem a korrekt elszámolást kitűzni célként. A Kormány a jogi és gazdasági helyzet miatt olyan tárgyalási pozícióba került, mint eddig még soha. Ma ugyanis a hazai jegybanki alapkamat 4%. A kölcsönszerződések tisztes banki hasznot kalkulálva már 6%-al finanszírozhatók lehetnének. A bankok a devizalapú kölcsönöknél azonban jelenleg is 9-10% kamatot számítanak fel. Érthetetlen, miért hivatkoznak arra, hogy devizából finanszíroznak, mikor az forinttal sokkal olcsóbban megoldható? Egyébként a jelentős devizák nemzetközi kamatai (LIBOR) is zuhanórepülésben vannak, és úgy néz ki, hogy még maradnak is! Néhány 3 hónapos LIBOR kamat érték: CHF 0,018%, JPY 0,15%, EUR 0,15%, USD 0,26%. Nagy kérdés, hogyan lesz ezekből Magyarországon 9-10%-os kamat? Egy bank egyébként is válogathat a forrásai között. Saját jól felfogott érdeke, és a banki szabályzatok is arra szorítják, hogy mindig a legolcsóbb források alapján valósítsa meg lépéseit. Ha pedig a devizaalapú kölcsönök hátterében forint van, miért hagyja a Kormány, hogy a tisztes 6%-os kamatszint felett a bankok devizakölcsönöknél 9-10%-ot alkalmazzanak és ennek révén akár 50% extraprofitra tegyenek szert, amikor köztudott, hogy egyre kevesebben tudják zökkenőmentesen fizetni a részleteket? Erről az extraprofitról nem akarnak lemondani a bankok! Az érezhető bankszakmai asszimetrián csak úgy lehet változtatni, ha a Kormány szakértői is elmélyednek a szerződések részleteiben. Hiába olvas el azonban valaki akár száz szerződést is, nehezen tudja értelmezni azokat a buktatókat, amelyeket a már évek óta a témával foglakozó gyakorló szakemberek felismertek. A szerződések forintosítására megalapozott jogi és pénzügyi elemzés alapján előterjesztést kellene készíteni, a gyakorlati munkában résztvevő szakembereknél meglévő tapasztalatok felhasználásával! Tárgyalási alap lehet például a már korábban említett szerződési semmisség. A korrekt elszámolás érdekében nem a teljes semmisségre kellene törekedni, hanem a részleges semmisség keretén belül a szerződések deviza jellege kerülhetne a szerződéskötés kori állapottól kezdve törlésre. Ezzel megszűnne a szerződésekre a devizaárfolyam hatása. Természetesen nem csak az árfolyam vonatkozásában kell dönteni, hanem a kamatokat is a forintkölcsön kamataihoz kellene igazítani, például a BUBOR + 2% nagyságrenddel, és a szerződés kezdetétől a kamatokat újra számolni. A túlfizetést pedig tőketörlesztésként betudni. A cél az, hogy megvalósuljon a korrekt elszámolás és egyik fél se a nyerészkedjen a másik rovására. Ennek a következetes végig vitelével semlegesíteni lehetne azt a mantraként emlegetett vádat, hogy „az egész arra megy ki, hogy ne kelljen visszafizetni a tartozást”. A felvett kölcsönt korrekt elszámolás alapján valóban vissza kell fizetni, de a tartozás soha nem lehet egy bizonytalan, ám legtöbbször állandóan növekvő összeg. Egyébként Róna Péter 2013. augusztus 8-i cikkében, az általa a magyar közbeszédben először alkalmazott „hibás termék” tartalmi kifejtéseként úgy jelölte meg a „hibásságot”, hogy Polgári Törvény Könyv Ptk. 523. paragrafusa szerint tőkeként azt kell visszaadni, amit a kölcsönfelvevő eredetileg kapott. Ha forintot, akkor forintot, és annyit kell visszaadni, amennyi forintként a szerződésben leírtatott. Róna Péter azt fejtette ki, hogy a szerződések tőketartozást emelő devizaárfolyam hatása ellentmond a Ptk.-nak, ezért a deviza hatás beépítése a kölcsönadott tőkére, semmisséget eredményez. A részleges semmiséget más oldalról közelítve megalapozza a Hitelpiaci törvény is, amely előírja, hogy szerződések esetén „a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot.” A pénzintézetek jelezték ugyan, hogy ha a svájci frank árfolyama vagy a kamata változik, akkor a törlesztő részlet is módosul, de ez nem elegendő! A pénzintézeteknek a 20 éves árfolyam és annak trendje alapján tudták, tudniuk kellett, de a kölcsönfelvevők elől elhallgatták, hogy svájci frank árfolyama rövid időn belül akár 20-30%-kal is emelkedhet, és akár a 200 HUF/CHF árfolyamot is elérheti. Hogy mennyire tisztában voltak ezzel, bizonyítja, hogy ezt a várható következményt, némelyik bank még a szerződésébe is beleírta, persze olyan szakmai kifejezéseket használva, amit csak egy pénzügyi ismerettel rendelkező ember tud értelmezni. Hosszabb távot szemlélve a pénzintézetek azt is elhallgatták, hogy a svájci frank az eltelt 20 évben átlagosan évi 8%-ot emelkedett. Legalább jelezni kellett volna, hogy a következő időszakban is várható az árfolyam dinamikus emelkedése. Az sem magyarázták el, ami a legtöbb ügyfelet bizonyosan eltántorított volna, nevezetesen, hogy az árfolyam kihatással lesz a tőkére is. Ezt néhány éves törlesztés után kezdték érzékelni az adósok úgy, hogy az egyre növekvő törlesztés ellenére a tőketartozás is egyre emelkedik. Például a felvett 10 millió forintnyi kölcsön helyett ma már, akár 15 millió forintot is elérhet a visszafizetendő tőke. Azért emelkedett a tőketartozás 8-10%-ot, mert a törlesztő részletek a kezdeti időszakban csupán 2-3%-kal csökkentik a tőketartozást, míg az árfolyam emelkedése – 2008-tól évi 12%-kal! – növelte azt. Emiatt a kölcsönfelvevőnek a teljes futamidő alatt akár ötször többet kell fizetni egy forintkölcsönhöz képest. Ha a fenti tényeket a bankok elmondták volna a kölcsönfelvevőknek, aligha kötött volna bárki is deviza alapú kölcsönszerződést! A devizához kötött kölcsönszerződések fenn felsorolt törvénytelenségei egyelőre nem jelennek meg kellő súllyal a kormányzati érvelésekben. Nem érzékeljük a bankok és a Kormány közötti szakmai asszimetria megszüntetésére irányuló törekvéseket sem. Eközben a pénzintézetek vezetői már érzi a jövőt. Példának okáért Csányi Sándor és vezérkara sem véletlenül adta el nagy mennyiségben banki részvényeit! Makkos Albert közgazdász
Posted on: Mon, 26 Aug 2013 11:49:27 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015