A bélférgesség nem (csak) állat-egészségügyi, hanem közegészségügyi kérdés! Az emlősállatokban élő bélparazitáknak az összességét nevezi az egyszerű kutyás gazdi, a köznyelv "bélférgeknek", vagy csupán "férgeknek". A pontosítás kedvéért a kutyákban előforduló bélférgek döntő többsége két csoportba tartozik: - fonálférgek; - galandférgek. A fonálférgeknek hét faja létezik, ebből a kutyákban az orsóféreg (Toxocara canis) a legelterjedtebb. A galandférgek négy fajából kettő a kutyák esetében régóta elterjedt és közismert (Dipylidium caninum és Echinococcus granulosus). Az úgynevezett rókaféreg (Echinococcus multilucularis), mint nevéből is kiderül, főleg a rókákban élősködő faj, de az utóbbi években terjedőben van a kutyák körében is. A bélférgeknek ideális életteret biztosít a kutya szervezete, mert táplálkozásuk és szaporodásuk a kutya élete végéig biztosított. Megfelelő immunrendszerrel rendelkező állat esetében ennek többnyire még csak látható tünetei sem jelentkeznek. Maga a folyamat a következőképpen játszódik le: - a bélféreg petéit a kutya lenyeli; - a vékonybélben a petéből kikelnek a lárvák, és megkezdik vándorlásukat; - a lárvák átfúrják magukat a bél nyálkahártyáján, s a vérereken és a gyomorfalon keresztül eljuthatnak az állat májába; - a májból a véráramlattal eljuthatnak a kutya szöveteibe és izomzatába, de akármelyik belső szervbe is vezethet az út, így akár a tüdőbe vagy a szívbe; - általában a lárvák mozgása és fejlődése megáll ebben a stádiumban; - az egészséges, kifejlett kutya bélrendszere rendelkezik olyan védelmi rendszerrel, amely meg tudja akadályozni a kifejlett bélférgeknek olyan mennyiségben történő csoportosulását a belekben, hogy azok ott komolyabb károsodást tudnának okozni. Bizonyos esetekben azonban a bélférgek komoly egészségkárosodást, vagy szélsőséges esetben a gazdaállat pusztulását is okozhatják. Ilyen esetek a következők: - a kutya immunrendszere valamilyen oknál fogva meggyengül (öregedés, betegség, stressz stb.); - a férgek túlzottan elszaporodnak, és túl sok tápanyagot vonnak el a kutya szervezetéből; - kölyökkutyák esetében; - kistestű kutyák esetében; - vemhes vagy szoptató anyaállatoknál. Az igazi veszélyt azonban nem az jelenti, hogy a kifejlett férgek vagy azok petéi és lárvái kis mennyiségben a kutyában vannak, hanem az, hogy a kutya aktív részesévé, elősegítőjévé válik a paraziták nagyfokú elterjesztésének. Ez pedig már emberre és állatra (nemcsak kutyára!) egyaránt nagy veszélyt jelent. Az alábbiakban néhány, félreértésen alapuló kérdésre adott válasszal a bélparaziták elterjedésének csökkentéséhez kívánunk hozzájárulni. "Az én kutyám biztosan nem férges! Mindig nézem a székletét, de nem látok benne semmit! A legutóbbi féreghajtáskor sem jött ki belőle semmi." Ha egy kutya bélsarában nem lát a gazdi bélférget, az még nem jelenti azt, hogy nincs az állatban! A fonálférgek (orsóféreg és kampósféreg) nem hagyják el a kutya testét a bélsárral. Az egyetlen lehetőség arra, hogy ezeket a férgeket a kutya szervezetéből távozni lássuk, ha a kölyökkutyában nagyon elszaporodnak, és hányadékkal kiböfögi őket. Ezeknek a férgeknek a petéi (csak mikroszkóppal láthatók!) vagy ritkán a lárvái (0,5-2 mm nagyságúak) időszakonként a bélsárral eltávozhatnak. Sok esetben a bélsárral a kutyából eltávozott féregpeték vagy féreglárvák száma olyan csekély, hogy felületes, ránézéses vizsgálattal nem állapítható meg, hogy van benne vagy nincs, ráadásul az ürülésük szakaszos. Biztonságos eredményt adó vizsgálat csak a kutya három napon keresztül kibocsátott bélsarából vett minták mikroszkópos vizsgálatával érhető el. Ez egy eléggé idő-, munka- és költségigényes eljárás, amely nem várható el a kutyatartóktól. (Egy közelmúltban végzett vizsgálat szerint a kutyák ürülékének 16% -ában találhatók meg az orsóféreg petéi.) A féreghajtó beadása után is előfordulhat, hogy az elpusztult férgek megemésztődnek a kutya belében, illetve ürülhetnek az emberi szem számára nem látható mérettartományba tartozó parazitaalakok is. Ezért nemcsak akkor kell egy kutyát féregteleníteni, ha a gazdi látja a bélsárban a férgek valamelyikét, hanem rendszeresen, egész életén keresztül. "Szánkázik a kutya a fenekén. Biztos férges!" Bár a "szánkázás" gyakori kísérő tünet, de nem biztos, hogy bélférgességre utal! Okozhatja például a kutya bűzmirigyének gyulladása is. Ugyanígy igaz, hogy ha nem látunk semmi különös tünetet, az még nem jelenti azt, hogy kutyánk nem fertőzött. Az esetek döntő többségében sajnos semmiféle felismerhető tünet nem jelentkezik. "Milyen alternatív módszer létezik a kémiai hatóanyagú gyógyszerkészítményeken kívül a féregtelenítésre? Szoktam a kutyának hetente egy gerezd fokhagymát adni, biztosan nem férges!" Sajnos nincs természetes alapanyagú gyógyszer vagy más alternatív módszer a bélparaziták elpusztítására. Elterjedt ugyan a fokhagymának és egyéb gyógynövényeknek a használata, ám ezek inkább a külső paraziták ellen mutatnak hatékonyságot. A kutya testsúlyához való viszonyítás is nehézkes, mert bár egy 3-6 kg testsúllyú ölebbel talán meg lehet etetni 1-2 gerezd fokhagymát (ez a féregtelenítés témában a legközismertebb és a háttéripar által is leginkább szorgalmazott gyógynövény), ám ez egy 60-70 kg nagyságú kutyafajtánál már hetente több kilónyi fokhagyma elfogyasztását kívánná, ami szinte lehetetlen. Tehát az esetleges természetes gyógyanyag megfelelő adagolása szintén akadályt jelent. Elképzelhető, hogy a megelőzéshez hozzájárulhat egy megfelelő "bio" táplálék-kiegészítő, de a rendszeres, tablettával vagy pasztával történő gyógyszeres féregtelenítést semmiképpen nem pótolja! Azokban az esetekben viszont, ha a bélférgesség igazolódik, gyógyhatású természetes készítmények és módszerek állnak rendelkezésre a szervezet gyógyulásának (így például a májműködés helyreállításának) támogatására. "Inkább nem féregtelenítem a kutyámat, mert a féregtelenítő szerek tönkreteszik a beleit! Igaz, hogy a féregtelenítő gyógyszer többet árt, mint használ?" A jelenleg forgalmazott és használt féregtelenítő szerek biztonságosak. A hatóanyagok speciálisan a férgek sejtjeire és idegszálaira hatnak, magára a bélre és az ott lévő hasznos bélbaktériumokra hatástalanok (enyhén fokozhatják a kutya bélperisztaltikáját, a könnyebb kiürülés érdekében). Ritka esetekben allergiás mellékhatások jelentkezhetnek, főként a helytelen adagolás következtében. Ilyenkor célszerű másik hatóanyag vagy például a tablettás módszerről az injekciós használatára áttérni. "Maradt a gyerektől gyógyszertári féreghajtó. Beadhatom a kutyának?" Kutyák féreghajtására nem ajánlott humán készítmény használata. Az állatgyógyászati készítmények biztonságosak, hatékonyak. ugyanez természetesen fordítva is igaz: az ember se vegye be a kutya gyógyszerét! "A kutyámnak adott féregtelenítő mindenfajta féreg ellen hat?" Vannak speciális készítmények egy-egy féregfajra, de a leginkább elterjedtek az úgynevezett kombinált (szélesspektrumú) szerek, amelyek szinte minden bélféregfajt elpusztítanak. A lakásban vagy kertben, udvaron tartott kutyáknak ezek a készítmények teljes mértékben megfelelnek. Ezek az állatorvosnál vagy állatpatikákban beszerezhetőek. Vannak speciális készítmények is, amelyekkel lehetőség van egy-egy kutya esetében az életkörülményeiből adódó rizikónak megfelelően egy-egy féregfaj ellen kezelni. A vidéken élő, mezőn vagy réten rendszeresen egeret, patkányt vadászó kotorékebet érdemes fonálférgek ellen ható gyógyszerrel az átlagosnál gyakrabban féregteleníteni. A vadászathoz használt vagy erdős vidéken élő kutyát, amely gyakran találkozhat rókával, tanácsos 4-6 hetente galandférgek ellen ható készítménnyel féregteleníteni, mert például a rókaféreg 30-40 nap alatt válik ivaréretté és kezdi el a petéit lerakni. "Hogyan kaphatták el a kölyökkutyák a bélférgeket, hiszen még nem is vittük ki őket a kertből?" A néhány hetes kölyökkutyák között leginkább elterjedt bélparazita az orsóféreg. A tapasztalatok szerint ennek az az oka, hogy az anyaállatnak az előzetes és a vemhesség ideje alatti féregtelenítésére nem fordítottak elég figyelmet. Az anyaállat három különböző módon jelenthet veszélyt a kölykeire: - a vemhesség ideje alatt a megváltozott immunrendszer miatt már az anyaméhben történik a fertőzés; - a szülés után a férgek az anyatejen keresztül a kölykök szervezetébe jutnak; - az anyaállatból eltávozó orsóféreg-peték visszakerülnek a kölykökbe. A szukát a vemhesség előtt és alatt, a kiskutyákat kéthetes kortól kéthetente féregtelenítsük! "Miért mondja az egyik állatorvos, hogy évente kell féregteleníteni a kutyámat, egy másik meg azt, hogy háromhónaponként?" A tárgyilagos helyzet gyakorlatilag még ezeknél a javasolt időintervallumoknál is rosszabb. A kutya szervezetébe bármilyen módon bejuttatott féregtelenítő szer csakis azokat a férgeket pusztítja el, amelyek abban az időpontban, kifejlett alakban a kutyában vannak. A szerek azonban nem nyújtanak hosszú távú védelmet vagy megelőzést. A gyártmányok között igen nagy az eltérés: némelyik használata utána 3-5 nap, másoknak 4-5 hét elteltével a kutya gyakorlatilag ismételten valamilyen féregfertőzést szedhet össze, ha pl. megeszik vagy megnyal valamit, amiben valamilyen bélparazita petéi vagy lárvái vannak. A helyesen tanácsolt 3-6 hónaponkénti rendszeres féregtelenítés jó kompromisszum az elmélet és a gyakorlat között, aminek betartása a férgek túlzott elszaporodását, elterjedését nagyon hatékonyan megelőzheti. Fontos tudni, hogy jogszabály írja elő a kutyák éves kötelező veszettség elleni oltása mellett az oltással egyidőben végzett, szélesspektrumú szerrel történő féreghajtást is. "A kutyánk nagyon férges volt. Elképzelhető, hogy ránk, emberekre is átterjedt, és most a mi beleinkben is férgek vannak?" A kifejlett bélférgek közvetlenül nem terjednek át az emberre. A terjedés mindig csak a férgek petéinek vagy lárváinak egy közbeeső terjesztő általi átadásával történhet. Ez a közbeeső terjesztő éppen úgy lehet az ember által elfogyasztott növény, mint állati hústermék, de nem az emberrel egy élettérben élő kutya. Természetesen a bélféreg minden emberben előfordulhat, függetlenül attól, hogy férges volt a kutyája vagy nem, illetve van kutyája, vagy nincs. Ilyen esetekben célszerű a családtagoknak gyógyszertárban kapható (humán) belsőparazita-ellenes szerrel történő kezelése. "Valóban életveszélyesek a kutyában élősködő férgek az emberekre?" Amennyiben a bélférgek petéi valamilyen úton-módon az ember szervezetébe kerülnek (pl. a kisgyermek a szájába veszi a kezét, amellyel előtte kutyát simogatott, s annak szőrzetén bélféreg-peték voltak), akkor ott megindul a lárvává való átalakulásuk, majd kifejlődésük. Attól függően, hogy vándorlásuk, mozgásuk után melyik emberi belső szervben találhatók, különböző betegségeknek lehetnek okozói. Nagy az affinitásuk az idegszövethez, ezért nagy hányaduk juthat az agyvelőbe, de esetenként a szembe is. Súlyos tüneteket okozhatnak, elsősorban nagyobb mennyiségű fertőzőképes pete felvétele után. Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőződés veszélyének, hiszen a kutyával érintkezve kevésbé ügyelnek a személyi higiéniára. Kedvenceink a bélparaziták különböző fajainak fő hordozói lehetnek, ezáltal erősen megnövelhetik a fertőzés elterjedésének veszélyét, ami már a kutyával érintkező felnőttre és gyerekre is potenciális veszélyt jelenthet. Ám ha a kutya rendszeres féregtelenítésben részesül, étrendjében a nyers hústermékek, vágóhídi és konyhai hulladékok nem szerepelnek, és az emberi családtagok betartják az alapvető higiéniai szabályokat, akkor a fertőzés terjedésének veszélye minimálisra csökkenthető. A kutya ürülékének a közterületről történő összeszedése szintén nagyban hozzájárulhat a bélféreg-fertőzés terjedésének megakadályozásához.
Posted on: Mon, 15 Jul 2013 15:50:16 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015