A hunok nevének jelentése: királyi nép Ami a kínai forrásokat illeti, a hunok neve az i.e. 11. század előtt „zsong” (dzsong) volt. A zsongok a ti törzzsel együtt elfoglalták a Csou királyság fővárosát. A Csou-kor (i. e. 1028– i. e. 221) végén ez az elnevezés kikopott a divatból, és a hsziungnu név váltotta fel (FitzGerald, 1989, 156.). Sima Qian 130 kötetes művének 110. kötete foglalkozik a hunok legkorábbi történelmével. „A xiongnuk őse, a Xia fejedelmi család leszármazottja, Chunwei volt (úgy is értelmezhető, hogy a xiongnu szokások nemcsak az ő idejében éltek, hanem már ezekben a korai időkben is). Már a Yao és a Shun császárok ideje előtt is (Huang Di, Yao és Shun alkotják a három legendás bölcset – G. A.) voltak shanrong (hegyi rong [más átírásban: hegyi dzsong vagy hegyi zsong – G. A.]), xianyun és xunyu népek, akik az északi vadonokat lakták, és állataikat követve vonultak egyik területről a másikra. Többnyire lovakat, teheneket és juhokat tenyésztenek” (Sima Qian, 1997, 17.). A hagyomány szerint Huang Di i. e. 2698–2599 között élt. A kínaiak a magyarban ’x’ betűvel jelzett hangot ’s’-szerű hangként ejtik. Ezért a xianyun és xunyu népek neve „sanyo, sunyu” volt, s ha ez a „sanyon, sunyu” rokonságban áll a hun „senyő” fogalmával, ami pedig „főkirály”-t jelentett, akkor az ősi hun nép kínai „xianyun, xunyu” nevének jelentése: királyi nép. Ezt alátámasztja, hogy a hun eredetű Xia-dinasztia adta Kína első királyait; valamint azis, hogy egyetlen királyi népet ismer a történelem: a királyi szkíták népet. A hunok, a királyok népe, tehát a királyi szkíták népe. És ezt egyre több régészeti, tárgyi emlék támasztja alá a kínai kutatók vizsgálatai szerint. Ha a „xianyun, xunyu” népek a mai Kína északi részén laktak, xiongnuknak (hiung-nu-knak, azaz hunoknak) hívták őket, és ezek a „hun” nevű népek lovakat és juhokat tenyésztettek, illetve a hegyi zsongok a hunok korábbi neve, akkor hunoknak kellett élniük a mai Kína északi részén legalábbis 5000 évvel ezelőttig. A hunok történelmi szerepe eszerint legalább az i. e. III. évezredig nyúlik vissza. A királyi jogarhordozók népe 2004-ben jelent meg Blagoje Govedarica, a hamburgi egyetem régész professzornője hatalmas monográfiája (Govedarica, 2004) Zeptertrager – Herrscher der Steppen címmel, 436 oldalon, 56 ábrával és 8 fényképpel. A cím magyarul: Jogarhordozók – a puszták urai. A jogar szó jelentése: királyi kormánypálca. Vagyis ismét királyi népről van szó. A Govedarica által bemutatott régészeti feltárások arra utalnak, hogy a jogarhordozók kultúrája Erdélyből indult i. e. 5100 körül, és több mint 2000 éven át állt fenn, legalábbis a bronzkorig. A zsugorított, guggoló testhelyzetben temetkezés megegyezik a Polgár-Csőszhalomnál i. e. 4800 körül talált temetkezési móddal. Öt kulturális központ állt szoros kapcsolatban több mint háromezer éven át: a Kárpát-medence, a Duna torkolatvidéke, Etelköz, a Volga–Kaszpi körzet és Észak-Kaukázus. A jogarok eleinte kőből készültek, és csúcsukon gyakran lófej vagy más állatfej található. A jogarhordozók népének fő jellegzetessége a királyi jogar viselete. Egy nép, amely királyokból áll! Megdöbbentő, de a régészeti bizonyítékok alapján nem mondhatunk mást. A temetkezés első számú jellemzője az okkerfesték: a sírokban rendre okkerfestéket szórtak a halottra. A vörös okkerrel befestés szokása több mint 400 000 éve jelképes szerepet tölt be (Spineto, 2003, 26.). Az okkerfesték különösen gyakran szerepel a halottakon, amiből arra következtethetünk, hogy az okkerre jellemző barnás, vörösessárga festék a halott lelkének tovább élésére irányuló szándékot jelezte. Az ukrajnai Szevero-Novgorod közelében talált mamutcsontot is vörös okkerrel festették meg több mint 30 000 éve (Spineto, i. m. 26.). A vörös okkerfesték temetkezéssel való szoros kapcsolata a lélek túlélésének ősi, rendkívül mély múltba vezető hitét jelzi. Ennek jelentőségét pedig akkor tudjuk igazán felmérni, ha figyelembe vesszük, hogy az ókori Görögországban a lélek halhatatlanságának eszméje „idegen vércseppnek”, az ókori szkíta „samanizmusból” (helyesebben, korhű kifejezéssel: mágikus felfogásból) eredő eszmének számított a görög kultúrában (Rohde Psyche című könyvéből idézi Dodds, 2002, 120.).
Posted on: Fri, 09 Aug 2013 17:13:35 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015