A híradások nem értették, hogy a kiszolgáltatott, önhibájukon kívül munkáját elvesztett jövedelem nélküli embereket miért sújtja olyan büntetéssel a parlament által megszavazott törvény, amit egyébként nyilván nem tud kifizetni, tehát akkor miért nem segítenek szociálisan rajtuk, miért ez a kegyetlenség?! Noha a politika itt sem fenékig tejfel, és mégis, vagy helyesebben mégsem! Csak jelzem,hogy 2006-ban a regularizációs törvény egyszeri alkalmazásával 600 000 illegális bevándorló kapott letelepedési engedélyt, munkavállalási engedélyt, és a lakhatáshoz különböző segélyeket. Az állami és magánvállalkozások adó és egyéb kedvezményeket kaptak, ha ezeket az emberek alkalmazzák, munkahelyet teremtenek nekik. A kormány pedig megszervezte az ingyenes szakképzést, nyelvtanulást és a program elindult, ma már látható eredményekkel, ami kecsegtető, de még nem nevezhető sikernek. A spanyolok összefogtak, kimentek az utcára tiltakozni, verték a lábasokat fakanalakkal, szünet nélkül fújták a sípot és a reformokat elítélő transzparensekkel vonultak végig Madrid, Barcelona, Valencia és még 20 város központjában. Mindenki együtt, jobb és baloldaliak, katalánok és anadalúziaiak, közösen. Velük tartottak a szakszervezetek és egyéb érdekvédelmi szervezetek képviselői is. Nem tízen voltak, hanem fél-1 millióan tartották fontosnak, hogy hallassák szavukat. Nem is egyszer! Miközben tavasszal sétáltam velük egy ilyen alkalommal, kérdeztem, hogy mindannyian tanárok-e. Nem, velük voltak az egészségügyben, tudományban dolgozók is, magasan kvalifikált és kisegítő szakképesítésűek egyaránt, és legközelebb is együtt meneteltek, amikor már az egészségügyi reformok kerültek terítékre. Így vállalnak egymás iránt szolidaritást errefelé, mert tudják azt, hogy lehet, a mai rendelkezés csak másokat érint előnytelenül, de holnap talán ők is sorra kerülnek. Ezért addig tiltakoznak, míg a döntéshozók leülnek tárgyalni és valahogy megegyeznek. Nem annyira a példa, mint inkább a gyakorlat miatt jegyzem meg, hogy itt, a spanyoloknál senkit nem érdekel, hogy ki-ki honnan jött, milyen a vallása, politikai irányzata, ki a keresztapja, apja és anyja, mi volt a beosztása korábban otthon. Az érdekli őket, hogy amit vállal, azt tudja-e, és ami így letesz arra a bizonyos asztalra, az értékes és használható-e, azaz eredményes. Ennek persze következményei is vannak, például az egyén és közösség felelőssége. Amit otthon csak az egymásra mutogatásból ismernek. Magyarországon ukázok vannak, amit a parlament automatikusan megszavaz, törvényerőre emel és különböző rendőri és félkatonai szervezetekkel kérlelhetetlenül végrehajtat, mint most a hajléktalanokra vonatkozót. Párbeszéd nincs, még szakmai konzultáció szinten sem, pedig hogy megígérte a kormány a ciklus elején, amikor egy-két helyre mikrobuszával elment érdeklődően a kormányfő! Hol van az már?! Elszoktam ettől. Mi itt másképp élünk, nem jobban talán, de mindenképpen jobban közelítve az emberi léthez. Ami nem lehet állati. És ez fontos az életben. Ez nem anyagi különbségben nyilvánult meg. Hanem emberi magatartásban. Otthon nincs párbeszéd a két oldal között, ahogy az más kultúrákban rendszeresen van, mert ha egy ország bajba került, akkor csakis a közös összefogás segíthet, ehhez szóba kell állni egymással, normális emberi hangon tárgyalni, és akkor lehet eredményt elérni is. Itt ez van. Otthon meg az, amit eddig leírtam.
Posted on: Wed, 23 Oct 2013 22:39:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015