A konfliktus... Ha egy "döntésünk " vagy éppen mert " nem döntünk " miatt kialakul egy konfliktushelyzet egy adott kapcsolatban , vajon tudok-e tenni valamit? Elég-e az, hogy majd kialakul, vagy elegendő-e az, hogy úgysem tudok mit tenni, hiszen Ő nem érti meg s már annyiszor jót akartam. Tényleg így lenne? Talán megnézve a konfliktust felismerhetjük,hogy a kapcsolatban résztvevő két ember egy vitában eltávolodik egymástól és sokszor nincs is belátható időn belül lehetőség a megoldásra a düh a harag a sértettség miatt , annyira távolinak tűnik az , hogy megkönnyebbülve tüskék nélkül szabadon magunk mögött hagyhassuk ezeket. Sokszor belemegyünk fél megoldásba ami persze megint nem működik. Talán ismerős " hát jó megpróbálom, legyen úgy ahogyan Te szeretnéd" ,mondatok amik nem is őszinték s nem is vesszük észre. Amikor egy ilyen több hónapon keresztül kísér minket s felismerjük " hogy már megint a régi lemez" , már megint ugyanarról beszélünk , megszületik bennünk, hogy Én ezt nem akarom ez nekem nem jó. Talán a második ilyen helyzetben már bezárjuk azon kaput amelyen keresztül fel tudnám oldani a konfliktus tárgyát eltemetem, hogy ne okozzon fájdalmat a harmadiknál és sokadiknál csak számos lakatot rakunk a kapura ezzel még elérhetetlenebbé téve a lényeget. Amikor bezárunk egy ilyen kaput s betemetjük az érzéseket mélyen a szívünkbe, az tovább dolgozik sokszor nem is olyan észrevétlenül... lassan oda jutunk, hogy már minden baj körülöttünk,az is baj ha süt a nap és az is ha nem. Mindegy mi történik, erős elégedetlenséget vált ki belőlünk, pusztán csak azért mert jelezne, hogy ezzel még nem végeztél. Vajon el kell -e jutni oda, hogy bezáródjon a kapu,lehet könnyebb út is ? Ha úgy döntünk, hogy a fél megoldás nem megoldás számunkra talán rácsodálkozhatunk arra, hogy minden konfliktushelyzet azért alakul ki, mert hiányérzet lép fel , egyik s másik oldalon,mindkét emberben ugyanúgy jelen van a hiány érzése csak sokszor nem tudjuk megfogalmazni. Talán sok esetben éveket tudunk spórolni magunknak , ha nem zárjuk be a kaput, hanem eldöntjük megnézzük mi a konfliktus forrása Önmagunkban. Lehet, hogy csak elismerés hiányzik a másik féltől, lehet, hogy csak a beszélgetés hiányzik, lehet ,hogy a figyelem hiányzik ,talán a siker élménye vagy éppen a bizalom.Az , hogy mindegy csak "Jó legyen végre "mondatok sehová nem vezetnek, mert a jót nem tudjuk megfogalmazni... Abban az esetben , ha nem fogalmazzuk meg a bennünk rejlő hiányt nem is tudja azt a másik fél kiegyenlíteni. Ahogyan mi sem tudjuk kiegyenlíteni az övét. Jó mondás : néma gyereknek anyja sem érti szavát. (Nem tudja megadni a jót, ha éppen a figyelem az amire szükségünk van, figyelmet csak figyelemmel tudnak adni,ezért fontos, hogy megfogalmazzuk ,mert a Jó az sajnos nem figyelem..) Ha megpróbáljuk a másik szemén át nézni a helyzetet s kitalálni azt ami neki hiányzik nem biztos ,hogy előrébb jutunk, sokszor nem valós megoldásra bukkanhatunk ami a másiknak megint nem jó,hiszen neki más az élethelyzete s értetlenül állunk, hogy már annyi mindent megpróbáltam s mégsem jó ,elmarad a változás. Minden változás Önmagunkból ered , ha a saját hiányérzetet fel tudom ismerni s meg tudom fogalmazni, talán akkor születik meg a lehetőség az Őszinte feloldásra a konfliktusnak.Ezt már meg tudom fogalmazni, s el tudom mondani , nem ráncigálok elő felesleges ,mert Te így vagy Úgy-okat. Tüskék , fájdalmak nélkül a lényeget tudom elmondani így talán többé már nem is jelentkezik az a" régi lemez". Talán a konfliktus arra jó, hogy megismerjük igényeinket ,vágyainkat , Önmagunkat. Talán , ha megismertük ( felismertük) megkaphatjuk azt amire sokszor mi magunk sem gondoltunk,hogy ez bújik meg egy vita mögött?? Talán a konfliktusért is mi Önmagunk vagyunk a felelősek? Talán , ha a változást szeretnénk valamely életterületen, Önmagunk megismerésénél kellene kezdeni? Sokszor elvárásokat támasztunk, hogy majd ha " Ő "megváltozik akkor majd Én is így vagy úgy ,mert Ő a hibás én nem.. majd akkor jó lesz nekem is,így sokszor tovább rontunk a saját helyzetünkön, hiszen MI magunk is nagyon sokat szenvedünk emiatt akár egyetlen nap alatt is,talán minket sokkal jobban bosszant ez a helyzet. Ha ezek tükrében nézem az eddigi élethelyzeteim,teljesen másképp látom. Talán beismerem, hogy az elvárásaimmal semmire nem mentem,sokszor vártam el konfliktushelyzetben , hogy így vagy úgy kellett volna viselkedni a másiknak, ezt vagy azt kellett volna mondania és akkor talán... Döntöttem , MA már elfogadom, hogy a konfliktus is értem van, hogy megismerjem Önmagam és az elvárások nélküli beszélgetésben csak kaphatok :) Itt az ideje másképp dönteni mint Tegnap :)
Posted on: Fri, 30 Aug 2013 13:19:53 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015