A like természetén is gondolkodtam ma este.Ez járt a fejemben. Eszembe jutott, hol láthattam először, hol olvastam róla. A rómaiaknál dívott ez a mozdulat, legalábbis borzalmasan rossz emlékezetemben mindenképpen. Mindegy. Olyan ez a közösségi oldal, mint egy virtuális küzdőtér, véres aréna. A like hüvelykujja életet jelent. Szöges ellentéte pedig a teljes megsemmisülést, mindenképpen valamiféle halált. Virtuálisan, csakis, nyilván. És nincsenek állatok, mint akkor, régen. Hanem valahol, valamilyen lakásban, egy vidéki ház teraszán, mondjuk a Balaton partján, angolul előtte sosincs névelő, villamoson, aluljáróban, egy ócska mulatóban, egy vitorlás fedélzetén, ül, ülnek valakik, a képernyőt nézegetik. Néha, persze, mivel nyár van, nyitva az balak, ajtó, rászáll a monitorra egy-egy furcsa bogár. Váltogatjuk az üzeneteket, megnézzük, tudomásul vesszük, hogy a többiek, mások is éppúgy a gép előtt vannak. És álmodoznak, tervezgetnek közben, mi lesz, mi van. A lehetőségek tárháza végtelen. Folyik a kukucskaparti, a magamutogatás, vagy hogy is kell írni ezt helyesen...? Mindenesetre nem futottam teljesen végig a gondolatsoron. Amúgy ma délután jutott ez az eszembe, mikozben a kertet rendeztem, zsákoltam, kivágtam egy tüskés bokrot. Több helyen döftem át kezemet, lábamat, csurgott a vér. Közben este lett. Kimentem a teraszra. Többnyire most is ott vagyok. Töltök magamnak egy pohár bort, cigarettára gyújtok, majd elnyomom. Bejövök ide, ezt írom. Ha valakinek jobb jár a fejében, jobban meg tudja írni, kommenteljen. Meglehet, holnap elolvasom. Ha tetszik, nyomok rá egy like-ot.
Posted on: Fri, 09 Aug 2013 22:55:32 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015