A mai nap történelme (október 15.): - - 2.rész. - - 394 éve 1619. október 15.-én ezen a napon Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokába került a pozsonyi várban őrzött Szent Korona. Bethlen Gábor alaposan ismerte a török viszonyokat, alaposabban mint bárki az akkor Konstantinápolyban működött európai diplomaták közül. Fiatal korában sokat időzött a török fővárosban, otthonos volt a szultán és a basák udvarában. Azt mondták róla, hogy félig törökké lett s ebből igaz volt annyi, hogy jól kiismerte magát a török politika titkos útvesztőiben. De különben minden ízében magyar volt ő s magyar maradt haláláig. Ismerte a török szokásokat, használt néha törökös modort beszédében, írásaiban, ismerte az eszközöket is, melyekkel a török hatalmasoknál sikert lehetett elérni. Hogy ezek nem mindig ütötték meg a magasabb politikai morál mértékét, az nem az ő hibája. Úgy vélekedett egyébiránt, hogy a korabeli keresztény politikusok e tekintetben talán még egy fokkal a pogány török alatt állottak. S ebben igaza lehetett, mert a minden képzelhető eszközzel való lélekvásárláson abban az időben megengedett politikai eszközszámba ment. Vásárló és vásárlott akkor nyílt homlokkal nézett szembe a világgal. Példákat lehetne erre fölhozni a legelőkelőbb akkori szereplő egyének köréből. Bethlen Gábor jól tudta, hogy a török az ő idejében már nem volt az a világhatalom, mint száz évvel előbb, Szolimán idejében, de tisztában volt vele, hogy a hanyatlás egyes, már akkor észlelhető tünetei ellenére, még mindig elsőrendű politikai tényező. Tisztában volt azzal is, hogy Erdélyre nézve a török protektorátus hasznos, sőt egyenesen politikai szükségesség. Viszont rendíthetetlen meggyőződése volt s életfogytáig az maradt, hogy Erdély különállása a magyar nemzetnek szükséges és legértékesebb hátvédje. Küzdelmekben gazdag életútján fordultak elő fájdalmas tapasztalatai is a törökkel, de ezek sem ingathatták meg fentebbi meggyőződésében. Látható ez abból, hogy végrendeletében is arra inti az erdélyi rendeket, hogy ne álljanak a német mellé, hanem bízzanak a török nemzetben, kit - mint írja - az Isten a hazának pajzsul való oltalmára rendelt. Nevezetes, hogy ebben a felfogásban ama korszaknak majdnem minden nagyszabású magyarja egyetértett. Ez volt a meggyőződése Bethlen elődjének Bocskay Istvánnak is. Lényegében egyezett vele legnagyobb ellenlábasa, Pázmány Péter kardinális, esztergomi érsek, ki pedig II. Ferdinándnak híve és befolyásos tanácsadója volt s intézője annak a politikának, mely a királyi Magyarország előbb kilenc-tizedrészben protestáns lakosságát egy nemzedék alatt majdnem megfordított számarányban katolikussá tette. (Pázmány Péter mondja vala egykor nála létemkor - írja Kemény János önéletrajzában - átkozott ember volna, ki titeket arra késztetne, hogy a töröktől elszakadjatok, ellene rugoldozzatok, mert noha, im látod kedves öcsém, nekünk elégséges hitelünk, tekéntetünk van mostan az mi kegyelmes keresztény császárunk előtt, de csak addig durál az az német nemzet előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni. Azontúl mingyárt gallérunk alá pökik az német, akár pap, barát, vagy akárki legyen. Bethlen arra nézve sem ringatta magát illúzióban, hogy II. Mátyás kormánya, mely már Báthory Gábort sem akarta megtűrni, még inkább el van tökélve az ő állásának aláaknázására, az erdélyi zavarok állandósítására. Ez az igyekezet nem szorítkozott cselszövényekre, hanem tettekben is nyilvánult, aminő a várak egész sorának önkényes elfoglalása is volt. De Bethlen Gábor nem hamarkodta el a dolgát. Bízott benne, hogy eljön a leszámolás napja. Várt és figyelt. Várta a jogtiprások miatt háborgó magyarországi lakosság elégedetlenségének a kicsordulásig való növekedését, figyelte a külpolitikai viszonyok bonyolódását. A prágai forradalom kitörése (1618. május 23) jelezte, hogy az ő számára is közelget a cselekvés ideje. A csehek kidobták a Hradsin ablakából a császár helytartóit, Martinicot és Slavatát. II. Mátyás ekkor még élt, de már nagy beteg volt. A családi határozattal utódjául kijelölt II. Ferdinánd éppen Pozsonyban volt egy banketten Pázmány Péter prímásnál, mikor a prágai rémhír megérkezett. Mintha egy halálfőt dobtak volna a gyülekezetbe - írja egy egykorú. E halálfő gördülése indította meg a 30 éves háború rettentő lavináját. Az erdélyi fejdelem átértette ennek az eseménynek jelentőségét. De még most sem sietett. Még másfél évig húzódott akcióba lépése. Szándékosan úgy viselkedett, hogy nyugalomba ringassa a bécsi udvart. Úgy tett, mintha kész volna a békéltető szerepére vállalkozni. Bevárta, míg a trónra lépő II. Ferdinánd elismeri fejedelemnek. (Ez csak 1619. április 11-én történt meg.) Rendbe igyekezett hozni a portával egynémely kellemetlen vitás ügyét. Biztos akart lenni abban, hogy a török, ha kell, támogatni fogja. Készült, de nem sietett. A cseh rendek már 1619 első felében ismételve kérték leveleikkel szövetségét, sőt 1619 augusztusában még azzal is kecsegtették, hogy királyukká választják. Bethlen agyában úgy látszik visszhangra találtak efféle vágyak és remények. (A pfalzi választó fejedelem megválasztása cseh királlyá csak jóval később, novemberben következett be). Az 1619-i pozsonyi országgyűlés tárgyalásai arról győzték meg, hogy a forradalom vetése Magyarországban is érik már, csak vezére nincs még s e vezérségre a közvéleménynek ő a jelöltje. Egy ez időtájt megjelent Querela Hungariae című röpirat kimutatta, hogy II. Mátyás, valamint utóda II. Ferdinánd is uralkodása kezdete óta a bécsi békének s az ország szabadságainak megsemmisítésén dolgoztak. Valóban az utolsó évtizedben a jogtiprások tömege oly nagy volt, hogy ezeknek fele is elég lett volna egy országos mozgalom igazolására. Pázmány cáfoló röpiratot írt, de ez nem tett hatást a közvéleményre. Bethlen Gábor a csehek ismételt kérelmeinek és biztatásának, valamint a magyarországi közhangulatnak hatása alatt már 1619 júniusban el volt tökélve a cselekvésre. Követeket küldött Konstantinápolyba, hogy a szultán beleegyezését kikérje hadjáratához s ezenkívül segítségét pénzben, katonában. A porta biztatta, de egyelőre nem segítette, nem is volt abban a helyzetben, hogy ezt tehesse. Bethlen 1619 évi első diadalmas hadjáratát egészen a török anyagi segítsége nélkül harcolta végig. Csapatai szeptember 3-án már Kassa előtt állnak. Ő maga, miután szeptember 12-én proklamációt intézett a nemzethez, szeptember 17-én lépi át a Tiszát s egyenesen Kassának vonul. Ott Felső-Magyarország összegyűlt rendei szeptember 21-én kijelentik, hogy nyomorult és keserves állapotunkban nagy bizalommal fordulunk felséged kegyelmes patrociniumához s kikiáltják az ország fejévé és főgondviselőjévé. Azután Poprádon, Liptón át október 9-én Nagyszombatba ér, honnét Rhédey Ferencet 10 000 lovassal cseh szövetségeseinek segítségére küldi. Október 14-én - miután Tieffenbach seregét megveri - Pozsony meghódol neki. Itt birtokba veszi a pozsonyi várban őrzött szent koronát s már azt írja Szkender basának: ha Isten akarja, rövid nap Bécs is az én kezemben lesz. S valóban kevésen múlt, hogy ez meg nem történt. November második felében már Bécs körül van zárva s a magyarok Bécs külvárosaiban harcolnak. De jobbnak látta felhagyni Bécs ostromával, mikor hírét vette, hogy régi ellensége Homonnay Lengyelországban toborzott sereggel betört Felső-Magyarországba. A vészhír túlzott volt. Abafy kapitány Kis-Szebennél szétveri Homonnay seregét. Bethlen Bécs alól elvonulva elfoglalja a dunántúli részeket s december 2-án Pozsonyba érkezik. A rendek el voltak határozva királlyá választani. Már át is nyújtották neki megválasztása föltételeinek pontozatait. Mikor Ferdinánd békekövetei 1619 december végén Pozsonyba érkeztek, tanúi voltak a koronázási ünnepségekhez való előkészületeknek. Bethlen azonban óvatosabb volt mint a rendek s a lelkesülő közönség. Ő mélyebben belátott a helyzet szövevényeibe. Tudta, hogy még nagy munka áll előtte. Tanácsosabbnak látta megkötni a fegyverszünetet Ferdinánddal. Ezzel időt nyert s alkalmat arra, hogy tájékozódjék, hogyan alakulnak a dolgok Csehországban, milyen támogatást várhat a portától. Ez a támogatás 1620 nyarán bizonyosnak látszott. A Ferdinánd beleegyezésével Besztercebányára összehívott országgyűlésen július 22-én megjelent IV. Murad szultán küldötte, Jusszuf aga, ki magyar nyelvű levelet hozott a szultántól a rendeknek. Mi Ferdinánd kedvéért - így hangzik a szultán levele - az méltóságos magyar nemzetet semmiképpen meg nem vetjük... Ha pedig magatoknak királyt akartok választani, aminthogy szükséges is, az az tennen magatok ti szabadságtok törvénye és rendtartása szerint, válasszatok olyat, ki nektek igazsággal és az mi fényes portánkhoz igaz jóakarattal legyen, és mi azzal a szent békességet megtartjuk és Magyarországot az ő királságával együtt erős becsületben tartjuk. Bethlen Gábort az országgyűlés pár nap múlva nagy lelkesedéssel megválasztotta Magyarország királyává. Most már nagyon sürgették, hogy koronáztassa meg magát. Megtehette volna ezt, mert hisz birtokában volt a szent korona. De még most sem ítélte erre elérkezettnek az időt.
Posted on: Tue, 15 Oct 2013 19:02:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015