A marosvásárhelyi Magyar Királyi „Csaba királyfi” Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola története A „Hadak útján” Németországban December 4-6. Rumból a gépkocsizó lövészeknek Vasvárra kellett átköltözni, mert a honi parancsnokság 17-én átvette az épületet. Megjött a parancs a németországi kitelepülésre. December 16. A Németországba kitelepítő vasúti szerelvény megérkezik. December 19. Vonatra szállás, berendezkedés a kályhával, ágyakkal ellátott tehervagonokba. Indulás Németországba este fél 7 órakor. December 20. Szentgotthárd. Légiriadó, fedezék a temetőben. Itt láttuk az előző napi légitámadásnál meghalt 54 fiatal hunyadista sírját. Tovább Ausztriába, Fehringbe. December 21-23. Fehring, délelőtt gyakorlati kiképzés, eskütétel. Tovább Bruck ad. Mur, Semmering. Hó, nagy hegyek, 20 alagút, 5 viadukt, Bécs. December 24. Csehország: Morava-Ostrava, majd Németország: Ratibor, Oppeln, Heydebreck, ahol karácsonyi ünneplés. A Gazdasági Hivataltól ajándék: századonként pálinka, krumplicukor, vegyesíz, alma és egy darab cigaretta. December 25. Neu Bentschen. Délelőtt a sínek mellett Szkladányi tábori főlelkész karácsonyi szentmisét mond. Tovább Frankfurt am Oderen át Messeritz-Wandernbe. Itt kiszállás, a tábor elfoglalása előtt fertőtlenítés. December 26. Érkezés Schermeisel vasútállomásra. Kirakodás, tehergépkocsin és gyalogmenetben Grosskirschbaumba (8 kilométer). Húsz-huszonöt méter magas homokdombok, négy-öt méteres fenyőerdők között van a barakktábor. Dermesztő a hideg, fagyos a szél. A napi fűtőanyag 5 darab hosszú, préselt szén. Rossz az élelmezés, csak hideg kosztot kapunk. Kevés meleg kávé. A kantinban rádler (sör málnaszörppel) kapható. December 27-31. Schermeiselben a vonatról kirakodás, berendezkedés, őrszolgálat. Párszor alaki kiképzés. 1945. január 1. Éjféli mise, tartja Szkladányi római katolikus tábori főlelkész. Január 2. Visszarakodás a Schermeiselben álló vonatra. Távolról nagy tüzérségi torkolattűz villanásai látszódnak, és szinte egybefolyó ágyúdörgés hallatszik. Feltételeztük a szovjet offenzíva megindulását. Január 3. Az iskola véglegesen szétválik: az 1., 2. és 3. gépkocsizó-lövész- és páncélos század (az I. évfolyam kivételével) nyugatra, Berlinen át Bergen bei Cellébe települ, a szerelvény még aznap útnak indul. Január 4. Az egész I. évfolyam elutazik Égerbe (Cheb) a Szudéta-vidékre. Január 6. A 4. huszár század (az I. évesek kivételével) elindul Brombergbe (Bydgoszcz). Minden elvonuló részleget német kiképzésre vezényeltek. Grosskirschbaumból a bergeni kiképzőtáborba 1945. január 2. Egész nap a Schermeisel állomáson álló vasúti szerelvénybe rakodunk, és elindulunk nyugati irányba. Frankfurton és Berlinen keresztül folytatjuk utunkat és január 3-án délután Cellén keresztül megérkeztünk a bergeni vasútállomásra. Másnap szinte egész nap a kirakodás folyt. Estére gépkocsikon érkeztünk meg a fabarakkokból álló winseni katonai táborba. A kirakodás közben láttuk, hogy tehervagonokban nők érkeztek a rawensbrücki koncentrációs táborból. Szörnyű állapotban voltak, próbáltak velünk beszélni, mert mint kiderült, magyarok voltak, de a német őrség hermetikusan elzárta őket. 6-án még mindig tart a kirakodás a vagonokból, és éjjelre őrséget kell adnunk. A winseni barakkszállásunkat rendbehoztuk, a fűtés is helyreállt, az ellátás jó volt, sorsunkkal megbékéltünk. Lassan kialakult a napirend, illetve a heti foglalkozási rend. Két nap elméleti oktatás, két nap gyakorlati foglalkozás, két nap pedig fagyűjtés a hét-nyolc kilométer távolságban levő erdőből, mert fűtőanyagot nem kaptunk, arról nekünk kellett gondoskodnunk. Az egyik nap gyalog bementünk a bergeni fogolytábor területére, ahol mindnyájunkat fertőtlenítettek. Esténként Winsenben kimenőt kaptunk, moziba járhattunk, és néha még egy-egy sörözés is belefért a programba. Január közepén az egyesített – összevont – III. B és C osztály növendékeiből 6 főt páncélvadász kiképzésre Geiselhöringbe, 21 főt pedig Panther harckocsi kiképzésre Erlangenbe vezényeltek. Február 9-én a III. A lövészosztály egy részét Bábolnay főhadnagy vezetésével Jénába, másik részét Meiningenbe vezényelték német kiképzésre. A páncélvadászcsoport III. B, III. C páncélos növendékek Geiselhöring (Bayern) 1945. január 15-től május 10-ig Január közepén a csoport vonaton elindult Straubingba. Az utazás sokáig tartott a sűrűn ismétlődő légitámadások miatt. Január 25. körül érkezett a csoport Straubingba, parancsnokunk, Batár Zoltán százados vezetésével, aki a kiképzés alatt végig velünk volt. Innen mentek a közelben fekvő geiselhöringi páncélvadász kiképzőiskolába. A kiképző alakulathoz tartozott még a Ludovika Akadémia I. páncélos évfolyama, valamint karpaszományosok. A páncélos kiképzés korlátozva volt, a rohamlövegek kis száma és az üzemanyaghiány miatt. A gyakorlat célja: rohamlövegbe való be- és kiszállás, a löveg kezelése, géppuska és rádió kezelése és a fegyverakadályok, hibák elhárítása. A kiképzés nagyobb részt gyalogsági volt német kézi fegyverekkel. A gyakorlati kiképzés mellett kis részben elméleti képzés is volt: fegyvertan, rohamlöveg-ismeret, tereptan, gépjárműszerkezet-tan, szolgálati szabályzat stb. A kiképzés április végéig tartott. A rendelkezésre álló kiképző rohamlöveg típusa német: Le. Jagdpanzer „Hetzer” P38 (t). Az alakulat április végén gyalogmenetben elindult Landshuton és Traunsteinen keresztül Salzburg közelébe és május 10-én találkoztak az amerikaiakkal. Fogságuk négy napig tartott, utána szabadon engedték őket, és mindenki döntött saját sorsa felől. Az alakulat jó része együtt maradt, és vasúti szerelvényen lakva járt be a pályaudvarra romeltakarítási munkára. A növendékek névsora, Bugár Attila, Gömöry György, Rada István, Tamási Kálmán, Schmidt Béla, Szabó Attila. (Gömöry György feljegyzése, 1997.) A páncéloscsoport III. B, III.C Erlangen (Thür.) A csoport 1945. január 17-én indult el Winsenből a karpaszományosokkal együtt Helberstadt-Halle-Leipzigen át Erlangenbe, ahová január 21-én érkezett meg. A létszám 49 fő, ebből 19 hadapródnövendék, a többi karpaszományos. A német iskolaparancsnok: Frank őrnagy (Lovagkereszt). A német szakaszparancsnok: Zanek hadnagy (I. és II. osztály vaskereszt, Silbernen Stern). A magyar hadapródszakasz parancsnok: Szabó József főhadnagy. A magyar karpaszományos szakasz parancsnoka: Molnár hadnagy. Több német kiképző altiszt is szolgált a csoportnál. Névsor: A csoport: Fábry Tibor, Márky Imre, Puskás Péter, Simigh Gábor, Stuhl Imre, Szentgyörgyi Géza, Gacsályi Zoltán, Jálics Ferenc, Jóláthy Attila, Matina László, Örményi Zoltán, Pálosi József. B csoport: Kapusy György, Kucsera Béla, Várkonyi József, Virányi Károly, Varga Iván, Besenyői József, Horváth János, Bérces István, Gyárfás László. A B csoportot 2 hét után áthelyezték Jénába páncélgránátos kiképzésre, ahová február 13-án megérkeztek. A kiképzés általános katonai ismeretek és kézifegyverek oktatásával, valamint nyeles és tojás kézigránát, páncélököl (három típus) és páncélrém kezelésével kezdődött. A kiképzés súlypontja a harckocsi kezelésén volt. Először a P II., majd a P III. harckocsit ismertették, azután a P V. Panthert (Párduc), de ezt már teljes részletességgel. Az oktatás felváltva irányzó, töltő, harckocsi parancsnok (rádió, géppuska) beosztásban történt, a harckocsiba való beszállást és elhagyást is beleértve. A harckocsiban: lövegműködtetést, géppuska ki- és beszerelését, toronyforgatást, irányzást, az 52,5 centiméter hosszú páncélgránát betöltését gyakorolták. A lövegzár csere a rendkívül szűk helyen nehéz és balesetveszélyes volt. Gyakorolták az alvázon a sérült lánc leszerelését, a láncpótlást, a lánc visszaszerelését. A művelet a nagy súly miatt is nagyon balesetveszélyes volt, előfordulhatott a kéz becsípődése. Elsajátítottuk a rádió kezelését. Lőgyakorlat: teremlőtéren a Panther-toronyból, a löveg helyén 6 milliméteres kispuskával terepasztalra. 500 és 1000 méteres kicsinyítésnek megfelelő álló és mozgó célra lövészet. A torony- és puskakezelés hasonló mozgással történt, mint a valóságos harckocsiban. A Panther sima csövű, 75 milliméteres űrméretével, a lövedék 1100 m/s kezdősebességgel, a németek szerint a Tigris 8,8-as lövegénél jobb volt. Egy Panther harckocsin éjjeli irányzókészülék is volt, amellyel sötétben való célzást lehetett gyakorolni. A kiképzés tárgya volt még a főellenállási vonal mögött a bevetésre kész harckocsi tartózkodási helyének a kialakítása. Az úgynevezett „Bunkerlager”-ből egyet a hadapródoknak is kellett építeni. Több éjszakai menetgyakorlat is volt Erlangen környékén. Február 13-án hét növendéket (B csoport) átvezényeltek Jénába páncélgránátosnak, akik még aznap elfoglalták új állomáshelyüket. Éjjelente rendszeresen légiriadó volt, a körülbelül 10 kilométerre fekvő Nürnberget bombázták. Ide gyalogmenetben kellett bemenni romeltakarításra. Március 28-án Fulda térségében angol ejtőernyősök ellen a német tiszti iskolásokat vasúton bevetésre szállították el. A magyarok bevetésére vonatkozó parancsot Szabó főhadnagy megtagadta, akit ezért a németek főbelövéssel megfenyegettek. A szakasz április 2-án vonattal Bambergen át Lichtenfelsig, majd onnan vissza az Orla menti Neustadtba jutott, önálló ellátással. Pár napig itt álltak, a légi taxiként közlekedő amerikai vadászgépeknek integetve, akik khaki egyenruhájuk miatt sajátjuknak nézték, szárnyukat billegtették. Gyalogmenet az Autobahn felé, majd vonattal Hofból Ingolstadton át Kemptenbe jutottak. A napi élelem vízben főtt krumpli volt cukorral. Három nap után Füssenen, Garmisch-Partenkirchenen át (a Zugspitze alatt) Mittenwaldba értek, és itt amerikai fogságba kerültek. Innen visszakerültek Garmisch-Partenkirchenbe, majd Göppingenbe (repülőtéri hangárba), azután Heilbronnba jutottak egy Neckar mellett sportpályára. Másnap Heidelbergen keresztül haladva Obststadt an der Weinstrasse mellett volt a sáros szántóföldön a fogolytábor. Akiknek volt sátorlapjuk, négyen összeállva sátrat verhettek. Élelem kevés: 16 ember 45 dkg kenyeret és körülbelül 10 dkg sajtot kapott ebédre. Június 9-én Heidelbergen át a heilbronni tiszti lágerbe kerültek, ahol olasz és szlovák tisztek is voltak. Júliusban javult az élelmezés, az eddigi adag dupláját kapták. Egy „Cage”-ben körülbelül 4 ezer ember volt összezsúfolva a szabad ég alatt. November végén amerikai katonák fapadlójú sátrakat állítottak fel kályhával és hálózsákokat osztottak ki. 1946. január közepén amerikai kísérettel elindult a hazatelepítő vonat, Bécs után Komáromba értek, ahol igazolás után mindenki hazautazott a családjához. (Készült: Szabó József főhadnagy közlése, Horváth János, valamint Pálosi József naplója alapján.) A jénai csoport (Páncélgránátos tiszthelyettesképző iskola) A csoport a III. A, B és C osztály növendékeiből állt, akik az esztergomi páncélos karpaszományos-iskola hallgatói tisztjeinek vezetésével február 13-án indultak el Bergenből, és Magdeburg-Lipcse-Halle érintésével 14-én érkeztek Jénába. A század létszáma 23 hadapródiskolai növendék és körülbelül 20 karpaszományos honvéd. Századparancsnok: Horváth József százados. Beosztott tisztek: Bábolnay László főhadnagy, v. Barcsay László hadnagy, Molnár László hadnagy. A nyilas nemzetvédelmi megbízott: Szabó László kopjafő. A német iskolaparancsnok: Fahnelsa ezredes. A német századparancsnok: Nuhn főhadnagy. A német páncélgránátosoktól a kiképző csoporthoz vezényelve 3 tanácsadó altiszt és 3 szakaszvezető. A csoportba beosztottak: III. A gépkocsizó-lövész: Baráth György, Bartha Lóránt, Borsiczky Gyula, Csórja Béla, Hajdú Ferenc, Hornyák Tibor, Jeles Endre, Kelemen Attila, Légrády Ákos, Medvey János, Osváth László, Óvári István, Rigler József, Szabó András, Turay Pál. B és C páncélos: Kapussy György, Kucsera Béla, Várkonyi József, Virányi Károly, Varga Iván, Besenyői József, Bérces István, Gyárfás László. A szálláskörlet kétemeletes, modern laktanyaépület négyszer kétágyas hálótermekkel. A folyosón szőnyeg, a kultúr szobában rádió, újságok, könyvek és társasjátékok. Tökéletes a környezet. Az ellátás napi háromszori étkezésből állt, de a 18 év alattiak „ifjúsági pótlékot” (5 dkg lekvár, 5 dkg műméz és 10 dkg felvágott) is kaptak. Kimenő minden vasárnap 15-től 20 óráig, amit élvezetesebbé tett a havi 28 márka zsold. Naponta kivonulás terepre, gyakorlótérre 8-tól 13 óráig. Nulla Celsius-fok alatt köpenyt kellett venni, pulóver és sál hordása lehetséges, de kesztyű használata tilos volt. A harckiképzés német előírások szerint (páncélgránátos) folyt. A kiképzés tárgya a csatár, a raj és a felderítő feladata; védelemben rejtőzés és páncélelhárítás. A helységharcot „Kisandrowka” épített orosz műfaluban gyakorolták. Természetesen éjjeli gyakorlatok is szerepeltek a kiképzési tervben, valamint légvédelmi, vegyvédelmi és utász-(aknamentesítés) gyakorlatok. A kiképzés német fegyverekkel (puska, géppuska, géppisztoly, Sturmgewehr) folyt, és a szerkezeti ismertetés után éleslövészet következett. A kézifegyvereken kívül a 81 milliméteres aknavető, a páncélököl (három típus), a páncélrém és a kézigránátok kezelésére is megkaptuk a kiképzést. Aki a mesterlövész szintet teljesítette, a parancsnoktól azonnal kezdődő éjfélig tartó kimenőt kapott. A páncélelhárítást Rauthalban levő zsákmányolt és már szitává lőtt KW 2 harckocsin gyakoroltuk. A tantermi kiképzés: szolgálati szabályzat, tereptan, harcászat és gépjármű ismeretből állt. Kiképző járművünk féllánctalpas lövészpáncélos, amelynek fegyverzete 2 darab géppuska. Gyakoroltuk a járműből való kiszállást és a beszállást, valamint a fegyverzet kezelését. A jármű vezetésére üzemanyaghiány miatt nem volt lehetőség. Gyakorlóterünk nagy vonalakban az 1809-es napóleoni csatatér területe volt (Napoleonstein Windknolle, Klosewitz, Cospeda és a Csillagvizsgáló környéke). Alkalmanként lehetőségünk volt Schlossbergbe, Kunitzburgba egy-egy kirándulást tenni. Jéna a Zeiss művek miatt az erős (repülők és légvédelmi ágyúk) légvédelmén kívül léggömbzárral és ködfejlesztővel is el volt látva. Ennek ellenére március 19-én nagy légitámadás érte a belvárost. A légiriadó megszűnte után a szakaszt mentésre és romeltakarításra vezényelték. A kiképzés március 31-ig tartott, utána az amerikai csapatok közelsége miatt harckészültséget rendeltek el. Április 4-én lövészpáncélosokkal Schöngleinába mentek, ahol egyéni csomagjaikat lerakták. 7-én gyalog visszamentek Jénába, ahol Jéna-Keleten a Sale-parton védelemre rendezkedtek be, elkészítették állásaikat. 9-én délelőtt az állásokat angol vadászbombázók bombázták, szerencsére személyi veszteség nem volt, de a becsapódások közelsége miatt földdel beszóródtak. 12-én Jéna-Észak felől amerikai páncélosok lánccsörgése volt hallható egész nap, és az állásokat felettük köröző felderítő repülőgép figyelte. Másnap hajnalban, 5 órakor az állásaikat tüzérségi tűz alá vették. Bábolnay főhadnagy rövidesen kiadta a visszavonulási parancsot Nürnberg irányába. A visszavonulás útvonalát az amerikai tüzérség tűz alatt tartotta. A földúton körülbelül 4 kilométerre jutottak el Jena-Prissnitzbe, ahol délután a szakasz hadifogságba esett. Április 15.: Eisenbergben esőtől felázott, sáros szántóföldön tartózkodtunk, nagyon hideg volt, élelmezés nem volt. Április 17.: Lauchában ugyanolyan körülmények között voltunk, de végre kaptunk konzerveket. Április 25.: Hildesheimben a tábor egy gyümölcsösben van, végre az idő meleg. Május 8-án fegyverszünet, igen sok szövetséges repülőgép repült be Németország légterébe. Május 14.: Büdesheim. Élelem alig van, és szabad ég alatt töltjük napjainkat. Japán elleni harcra és a francia idegenlégióba is lehet jelentkezni. Kisbarnaki Farkas Ferenc altábornagy a táborba látogat vöröskeresztes nővérekkel, és végre lehetőségünk van az első hazai levélírásra. Farkas altábornagy szervezte az amerikai hadseregen belüli „Hungarian Guard” alakulatot, amelyből végül is nem lett semmi. Jelentkezni lehetett amerikai magyarok alapítványi helyére a West Point-i katonai akadémiára, amit 2 akadémikus jelölt igénybe is vett. Június 16-án vonaton Franciaországba szállítják a tábort. Bar le Duc vasútállomáson hajnalban a francia tisztek és vöröskeresztes nővérek azzal szórakoztak, hogy a nyitott fogolyszerelvényt lassú menetben elhúzatták a működő mozdonyitató alatt, így a platós kocsikban mindenki elázott. A végcél a Romilly sur Seine hadifogolytábor volt. Itt lajstromba vétel után eddig még megmaradt értékeinket elvették. Légfúvó berendezéssel DDT-porral az egész társaságot lefújták fertőtlenítés céljából. Az elhelyezés amerikai katonai sátrakban volt. Június 17-től 26-ig az élelmezés nagyon szűkös, meleg ételt nem kaptak. Június 27-én Compiegne mellé Attitch-be szállították a 18 éven aluliakat, ezért a növendékcsoport szétvált. Ennek a tábornak a neve: „Baby Cage” volt felirat szerint. Ebbe a táborba kerültek: Baráth György, Borsitzky Gyula, Jeles Endre, Hornyák Tibor, Medvey János, Osváth László, Varga Iván, Várkonyi József, Virányi Károly, Besenyői József, Gyárfás László, Horváth János és Főzy István. Itt 20 személyes sátrak és rendezett körülmények vannak. Az étkezés végre nagyon jó. Reggeli: édes leves, az ebéd: leves, krumplis étel, főzelék, vacsora: kenyér, zsír, sajt. Használt amerikai egyenruhát és bakancsokat osztanak ki. A szomszédos tiszti táborból tanárokat vezényeltek át oktatási céllal. Itt volt Bábolnay és Vámos főhadnagy. Szeptemberben az összeírás után Medvey János Bajorországba ment. 20-án újra összecsomagoltak, és másnap nyitott vasúti vagonokban a belgiumi Namurbe érkeztek. Valóban jó körülmények közé kerültek, mert épületekben szállásolták el őket, és az étkezés étteremben volt. Délelőtt előadások, délután koncertek voltak. A német megszállási zónákba igyekvők a táborban maradtak, a többieket pedig továbbszállították Mailly de Camp elosztótáborba, ahol október 2-től 16-ig tartózkodtak, és előkészültek a hazautazásra. Az utazás 17-től 26-ig tartott Nandy-Friedrichshafen-Innsbruckon keresztül Kaposvárra. A július 15-én kor szerint kettéosztott csoport 18 év feletti tagjait munkára vezényelték. Őket áttették a chalon-sur-marnei táborba, ahol az akadémikus jelöltekkel együtt kétszemélyes sátrakban helyezték el őket a várostól északra elterülő mezőn. Az ellátás rossz, a koszt kevés. Új amerikai ruhákat, fehérneműt és pokrócokat kaptak. Kezdetben mindenki a városban levő katonai csomagelosztóban és könyvraktárban dolgozott, később azonban az itteni létszám nagyon lecsökkent. A tábor őrsége PG betűs, amerikai hadseregben szolgáló lengyelekből állt. (PG: egykori német hadifoglyok). E csoport tagjai: Bartha Lóránt, Csórja Béla, Óvári István, Rigler József, Turay Pál, Kapusy György, Kucsera Béla, Hajdú Ferenc és Kelemen Attila. Október 10-én kortól függetlenül mindkét csoportot Mailly Campba szállítják. Sátrakban laknak, az ellátás nagyon rossz. Az amerikai demokráciáról napi rendszeres oktatást tart magyarul Kovács amerikai ezredes. Végre eljött a hazautazás ideje, és november 5-ére Strasbourg-Fridrichshafen-Salzburg-Sopron útvonalon amerikai őrséggel hazakerültek Kaposvárra, ahol igazolás után mindenkit elengedtek. (Osváth László, Horváth János, Rigler József naplói és Hajdú Ferenc közlése alapján.) A kiképzőcsoportok útvonalvázlata A meiningeni csoport Február 7-én a III. A gépkocsizó lövészosztályból 6 főt, 26 karpaszományossal együtt Meiningenbe vezényeltek az ottani tiszti iskolába. Az együttes csoportparancsnoka Kovács László főhadnagy volt, aki korábban a karpaszományos csoportnak volt parancsnoka. Elméleti oktatás mellett gyalogsági harckiképzést és gépkocsizó kiképzést kaptak. A gépkocsivezetést 3 tonnás, fagáz-generátoros Büssing-Nag tehergépkocsin gyakorolták, ami a gépkocsi üzemét meglehetősen nehézkessé tette. A bombázások miatt a szakaszt márciusban a városon kívül erdei táborban helyezték el, és 1945. április 3-án itt estek fogságba. Ettől az időponttól kezdve jóformán naponta táborról táborra szállították a szakaszt. A táborhelyeket földrajzi név hiányában „vártábor”, „sátortábor” és „tömegtábornak” nevezték el. Így jutottak el a trieri fogolytáborba. Itt volt a pécsi és soproni hadapródok kis csoportja is (április 12.), akikkel együtt járták végig a fogság állomásait. Később a Sedan melletti (Franciaország) „Éhségtábor”, Sténay következett, ahol már tömegesen hullottak a foglyok. Végül a vasúti szállítás célállomása Marseille mellett 10 kilométerre volt: a „Portábor”. Ez a hely eredetileg a francia idegenlégió kiképzőtábora volt, 20-22 kisebb táborra felosztva, ahol a szöges drótok között 8-10 ezer fogoly szorongott. Az összes fogolylétszám 120 ezer volt, alvás 20 fős sátrakban. A tábor egy növényzet nélküli, kopár, sziklás katlanban feküdt, ahol a hőmérséklet elérte a 40-50 Celsius-fokot is. A napi foglalkozás az 50 Celsius-fokos tűző napon „Vigyázz”-ban ülés. A pécsi és soproni társaikkal sikerült végig együtt maradniuk. Növendékek névsora: Áldási Pál, Bihari Ferenc, Deák Tamás, Kisdéri Ervin, Kovács Sándor, Várhegyi Tibor. Augusztus végén vonattal szállítás a Mailly le Camp-i elosztótáborba, ahonnan körülbelül 1 hónap múlva, 3 hét vonatozás után 1945. október 15-én Kaposvárra hazaérkeztek. (Deák Tamás feljegyzése alapján.) A bergeni csoport A megmaradt osztályokat két részre osztják: lövészekre és felderítőkre. A lövészek parancsnoka Bábolnay főhadnagy, a felderítőké Szalay százados. Rövidesen átköltöztünk Winsenből a bergeni páncélos kiképzőtáborba. Laktanyaszerű épületekben, jó szálláskörülmények közé kerültünk. A IV B-ből és C-ből 15 főt áthelyeztek az A-ba. Itt megkezdődött a rendszeres elméleti és gyakorlati oktatás, amely körülbelül 3 hétig tartott. Avar József századossal rendszeresen jártunk éleslövészetre és megtanultuk a páncélököl és páncélrém kezelését. Ekkor történt, hogy az egyik páncélököl eltért a lőiránytól, egy közeli fenyőfát talált el a kitűzött célpont helyett, a páncélököl acél irányítószárnya leszakadt, és egy szilánk súlyosan megsebesítette Avar századost. Bergen táborban új eseményt jelentett életünkben, hogy február 27-én megalakult a zászlósi tanfolyam, amelynek résztvevői az ott levő ludovikások, a IV éves hadapródiskolások és karpaszományos őrmesterek. A tanfolyam parancsnoka Szabadhegy István alezredes, a századparancsnokok pedig Szalay István százados, Liptay-Wágner Tibor őrnagy és Hervay Béla őrnagy. A tanfolyam keretében a kiképzés nagy intenzitással megindult elméleti és gyakorlati vonalon is, és egész márciusban folytatódott. Mindennap volt gyakorlati oktatás, néha még éjjel is riadó keretében. A hajnali és éjjeli gyakorlatokat a német tartalékos tiszti tanfolyammal együtt tartottuk. Sokszor volt légiriadó, ami természetesen zavarta a kiképzést. Bergeni tartózkodásunkkor besötétedés után távolról látszottak a Fallingbostelben indított V-2 szárnyasbombák kilövésekor keletkező függőleges „füstcsíkok”. A II. évfolyamból alakult fél század gyakorlati kiképzésen volt Simon Ervin főhadnagy parancsnoksága alatt, mikor Altorjay ezredes lóháton megjelent, és végignézte az alaki kiképzést. Néhány perc múlva díszoszlop-vonalba felfejlődtünk díszmenethez, majd kemény léptekkel elvonultunk az iskolaparancsnokunk előtt. A napirend szerinti elméleti oktatási napokon a polgári tárgyak tanítása is tovább folyt. A tantárgyak és oktatóik az alábbiak voltak: magyar nyelv- és irodalom: Galántai István százados, történelem: Saád Ferenc alezredes, francia és német nyelv- és irodalom: Galántai István százados, földrajz: Birta Ferenc főhadnagy, mennyiségtan: Kiss Ernő főhadnagy, fizika: Kiss Ernő főhadnagy, ábrázolástan: Deme Nándor százados, fegyvertan: Avar József százados, testnevelés: Dánosi István zászlós. Április elejére az angol előretörés nagyon megközelítette a tábort, és a növendékek is részt vettek a tábor környezetét körülölelő védelmi rendszer elkészítésében: lövészkutakat ástak, ám 9-én parancsot kaptunk az összecsomagolásra és a felkészülésre az elvonuláshoz. Kocsikat szereztünk, hogy azon tudjuk a holminkat vinni. Az 1945. április 11-én Bergenből Dániába elvonuló ludovikás és hadapródiskolás egység parancsnoksága: Parancsnok: Szabadhegy István alezredes (Ludovika) Orvos: dr. Györke Géza orvos zászlós A) Ludovikás Gyorsosztály és Karpaszományos Iskola Erdélyi József őrnagy, 1. segédtiszt Tamási György hadnagy, 2. segédtiszt Törzs: Zombori Gyula főhadnagy; Zólyomi László főhadnagy; v. Horváth Albert hadnagy 1. század: IV. éves hadapródok Szalay István százados, parancsnok; v. Bajnóczy Zdenkó százados 2. század: akadémikusok Liptay-Wágner Tibor őrnagy, parancsnok; Kápolnás Ödön százados 3. század: karpaszományosok v. Hervay Béla őrnagy, parancsnok; Arató Géza hadnagy, Zanoletti Tibor hadnagy Gazdasági Hivatal: Peischel Artúr gazdasági őrnagy B) Csaba Királyfi Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola Bethlenfalvy Gyula őrnagy, parancsnok Galántai István százados, segédtiszt Növendékszázad: Avar József százados, parancsnok; Simon Ervin főhadnagy, II. A és D osztálytiszt; Soltész László százados, II. B és C osztálytiszt Legénységi különítmény: Veress Sándor százados, parancsnok Beosztott tisztek: Deme Nándor százados, Birta Imre főhadnagy, Kiss Ernő főhadnagy, Kovács Géza főhadnagy, v. Fekete Gábor főtisztviselő, Dinnyési János hadnagy, Dánosi István zászlós, Heinrich László hadapród őrmester Gazdasági Hivatal: Fekete István gazdászati hadnagy Kláray Vilmos IV.C páncélosnövendék rajzai A felkészülés két napig tartott. 11-én a parancs szerint elindultunk északi irányban, gyalogmenetben, több lovas kocsit (szekeret) húzva magunk után. Napokon át erőltetett menetben (3 óra menet, 1 óra pihenés folyamatosan éjjel-nappal), mert ha túljutunk az Elbán, akkor nem orosz fogságba esünk. Az útvonal: Bergen-Hermansdorf-Müden. A megtett menettávolság 32 kilométer. Sátrakban éjszakáztunk. Másnap hajnalban légicsatára ébredtünk, és korán továbbindultunk Dotlingénen keresztül Ebdorf végcéllal. Este 6 órakor álltunk meg a község után és aznap 36 kilométert gyalogoltunk. 13-án ismét hajnalban indultunk, az útvonal: Hegel-Lüneburg-Artenburg. Az Elba hídján légitámadás alatt mentünk át, de szerencsére a hidat nem bombázták. E nap Lauenburgba jutottunk el, ott éjszakáztunk. Az alakulat már nagyon kimerült, mert e napon is 40 kilométert mentünk. Másnap 15 kilométer menet után Schwarzenbeckig jutottunk el. Itt végre fedett szálláshoz jutottunk. Április 15-én bevagoníroztunk, s vonaton mentünk tovább dániai céllal. Menetvonal: Frittau-Bad Oldeslohe. A vonaton őrséget adtunk. Másnap 11 óra körül négy vadászgép támadta meg a szerelvényt, mely éppen töltések között haladt. Gyorsan kiugráltunk a vonatból, hogy fedezéket keressünk. A gépek a vonat elejét támadták, kilőtték a mozdonyt, és az egészségügyi kocsit vették célba. Talán khakiszínű egyenruhánk mentett meg bennünket attól, hogy a vadászgépek hosszában nem lőtték végig az egész szerelvényt. A támadás következtében dr. Györké Géza orvos zászlós halálos lövést kapott és Magyari egészségügyi szakaszvezető a lábán megsebesült. Új mozdonyt kapott a szerelvény, és továbbment Arensberg-Bergstadt-Hamburg-Altona-Pinneberg-Lückstadt felé. Utunk során láttuk az elképzelhetetlen mértékben szétrombolt nagyvárosokat, a még mindig füstölgő épületeket, és igazán most tapasztaltuk azt a szörnyű rombolást, amit ez a világégés okozott. Útközben sokszor volt légiriadó, többször hosszú órákra, félnapokra félreállították a szerelvényt. Április 17-én több légiriadóval tarkítva már láttuk az Északi-tengert is, és késő délután megérkeztünk a német-dán határállomásra. Itt végre meleg ételhez juthattunk. Német márkáinkat leadtuk, hogy helyette dán koronát kapjunk. A szerelvény továbbindult Hadersleven felé, és még éjjel megérkeztünk a dán Tondernbe, ahol a rendező-pályaudvaron álltunk. Ébresztő és eligazítás után rövid időre kimentünk a városba. Itt a bombázásnak nyoma sem volt, békebeli állapotok uralkodtak, élelmiszert vásároltunk, és végre jóllaktunk. Később szerelvényünket német katonaság vette körül, senkit sem engedtek leszállni, és este legnagyobb megdöbbenésünkre a szerelvényt visszairányították Németországba. Ennek az volt az oka – mint később hallottuk –, hogy egy magyar egység Koppenhágában fellázadt a németek ellen, és ezek után magyar alakulatokat nem engedtek be Dániába. 19-én vagy 20-án Flensburgba érkeztünk. A IV. évfolyam növendékeinek (a zászlóstanfolyam hallgatói) és az iskola II. éves növendékeinek útja egyelőre szétvált. II. évfolyam Parancsnok: Avar József százados Április 20-i flenschburgi kirakodás után gyalogmenetben Steinbergbe értünk. Itt a vasútállomást jelölték ki részünkre körletnek. 21-én megkezdődött a gyakorlati foglalkozás, majd május 3-ig a Bergenben kialakított hetirend szerint folyt az elméleti és gyakorlati kiképzés. Délután rendszerint szabadidőnk volt. A tengeren rengeteg hadihajó tűnt fel az öbölben. Sok partra szálló német tengerésszel ismerkedtünk meg, vidámak voltak és ennivalóval kínáltak minket. A tengeralattjárókat kiürítették, majd elsüllyesztették. A 10 romboló kíséretében levő nagy cirkálón levonták a hadilobogójukat, és a himnuszuk eléneklése után átadták a hajót az angoloknak, akik felhúzták az angol hadilobogót. Kivonat Szabó Sándor naplójából: „Itt, Steinbergben, már a háború után, kerestünk egy, a tengerparthoz közeli helyet, ahol a IV. éves növendékek Veress Sándor százados felügyelete mellett fadobozba helyezve, textilanyagba göngyölve, elásták a hadapródiskola farkasfogazattal ellátott, selyemből készített csapatzászlóját...” Május 8-án a német fegyverletétellel egy időben tisztjeink a fegyvereket összeszedték, később átadták az angoloknak. Egyebekben további fegyver nélküli rendszeres foglalkozást tartottunk délelőtt 9-től 13 óráig, délutánonként pedig kimenő volt. Sok volt a sportfoglalkozás is, míg május 31-én megérkezett az indulási parancs. Az élelmiszerkészletét kiosztották, egész éjjel csomagoltunk, és készültünk az elvonulásra. Június 1-én útnak indultunk a 16 kilométerre levő Boelbe, ahol 7-ig tartózkodtunk. Szállás a réten, saját sátrainkban. 7-én 9 órakor indultunk tovább Husbyba, ez 32 kilométer gyaloglást jelentett. Érkezés után sátorverés. Másnap pihentünk, hogy 9-én újabb parancsra továbbmenjünk a 6 kilométer távol levő Kleine-Rheidebe. Az egész századot egyetlen óriási szénapajta padlásán helyezték el. Közel egy hónapig voltunk ebben a faluban, és az élelmezésünkre sem panaszkodhattunk, mert a helybéliek elláttak minket mindennel. Július 4-én Altorjay ezredes meglátogatta a növendékszázadot. Később angol parancs jött, hogy 22 órán túl nincs kimaradás, és zárt rendben menetelve tilos énekelni. 6-án áttelepültünk Dörpstedtbe, ahol 22-ig tartózkodtunk. Gyönyörű volt az idő, és majdnem minden délután kimentünk a közeli patakhoz fürdeni. Az ellátásunk nagyon jó volt. Az utolsó napokban megalakult a külön növendékszázad, külön konyhával, és megkezdődtek a tanítási órák... három nap múlva ismét megjött a menetparancs, és 23-án gépkocsi szállítással megérkeztünk Growenba. Ez volt az első igazi fogolytábor. Élelmezésünk jó volt, és gyakran volt alkalmunk a tengerben fürödni. A vöröskereszt is megjelent, kisebb csomagokat osztogattak. Itt találkozott az évfolyam a IV. évesekkel. Augusztus 20-án tábortűz és műsor emlékeztetett mindannyiunkat az ünnepre, amelyről így emlékezik meg Szamosi József Pasziánsz című könyvében: „Van itt egy tábori színtársulat is..., amelynek előadása ízléstelen és otromba. Szalay Pistáéknak a lechbeki társasággal rendezett tábortüze persze lényegesen más. A „Főseriff-avatás” ötletes, színpompás. Tökéletes jelmezek, maszkok. Honnan szerezhették őket? A zebraszám, a hawaii tánc, a sportszobrok megelevenítése, valamennyi átgondolt, ötletes, dekoratív. Kacagtató bohócszámok. Utolsó számként az én szavalókórusom lép fel. Egy 120 tagú, három szólamra betanított szavalókórust dirigálok: Ady: Emlékezés egy nyáréjszakára című költeményét adjuk elő.” Szeptember 8-án vasúti szállítással Hannoveren keresztül megérkeztünk Hammba, ahol ismét találkoztunk a IV. évesekkel. A fogolytáborban osztrák és magyar hadifoglyok voltak. Ettől az időponttól kezdve a két évfolyam sorsa végleg összeforrt. IV évfolyam, zászlóstanfolyam A század parancsnoka Szalay István százados. 20-án kirakodás, majd gyalogmenetben Husbyn át Dollerupba. Itt egy csűrben éjszakáztunk. Másnap Steinberg-Koppelhezk-Ohrfeld-Gelting útvonalon értünk el a szálláshelyünkre, egy vendéglőbe. Három napig maradtunk, és a közeli tengerpartra tettünk néhány kirándulást. Még csónakot is tudtunk szerezni, és megközelítettük a Las Palmas nevű hajót. 25-én továbbmentünk Lechbeckbe és báró Hőbe birtokán egy csűrbe szállásoltunk be. Házigazdánk nagyon meg volt ijedve. Május 3-ig naponta rendszeres foglalkozás volt délelőttönként, egyébként eseménytelen volt az itt tartózkodásunk. Május 8-án a németek leteszik a fegyvert, a következő napokban céltalan lógás, ődöngés. A következő napokban a báró tejüzemében és német parasztoknál többen munkát vállalnak. A megjelenő angoloknak az összeszedett fegyvereket leadják. Megalakul a „Szabadhegy cirkusz”, amelyet a zászlóstanfolyam parancsnoka szervezett, ezért ő volt a névadója. A „társulat” több előadást tartott a lakosságnak nagy sikerrel. A „Szabadhegy-cirkusz” még februárban Bergenben alakult meg a ludovikásokból, a IV. éves gépkocsizó lövész- és páncélos hadapródokból, valamint a karpaszományosokból, tulajdonképpen a zászlóstanfolyam tagjaiból. A főszervező Felkay Tibor akadémikus, akit Csimbinek becéztek. Műsoron szerepeltek bohóc- és pantomim jelenetek, gúlacsoport. (Kollár „Kuka” tornász olimpikon és „untermann”-ja Balázs Ferenc.) A cirkusz zenekarát Zöld Márton vezényelte. Az előadások Schleswigben folytatódtak. Június l-jén továbbmentünk Struxdorfba, ahol beszállásoltunk és 7-ig ott tartózkodtunk. Az út folytatódott Holmühle-Böcklund-Gammelundon át Ellingstettbe, ahol egy szénapadláson éjszakáztunk. A polgármester akarata ellenére június 9-ig ott maradtunk, minden reggel 8-kor sorakozó, létszám-ellenőrzési céllal, de utána szabadfoglalkozás van. A közelben levő repülőtér üzemképtelen gépeinek, benzintartályairól leszedtük a krómbőr borítást, „jó lesz ez még valamire” jeligével. 21-én visszatérünk Husbyba, egy vendéglőbe szállásolunk be, de többen házaknál, manzárd szobákban laknak. Angol felügyelet alatt vagyunk, és azt akarják, hogy mindenki dolgozzon valahol, ez előbb vagy utóbb sikerül is. Július 1-jén a „Szabadhegy cirkusz” előadása ismét nagy sikert arat, utána tánc a csűrben. 6-ig kártyázással, esti tánccal telnek napjaink, de kora reggeli indulással Kleine Rheide-Dammewerk-Grosse-Theide-Dörpstedten keresztül Büngébe érünk, ahol az angolok ismertetik a genfi egyezményben rögzített fogolytábori szabályokat. Kicsit meg vagyunk ijedve, mi is vár ránk. Nagy a tétlenség, nappal fürdünk, délután kártyázunk, este táncolunk a falusi lányokkal. 12-én a zászlósi tanfolyam megszűnik, a Szabadhegy zászlóalj feloszlik. Mi visszakerülünk Bethlenfalvy Gyula őrnagy parancsnoksága alá. 22-én elindulunk Dragéba, ahová este 6-kor érkezünk meg, és ott éjszakázunk. Merényi és Barátossy előző nap, Radványi és Sályi pedig a megérkezés után leléptek. Másnap reggel gépkocsikon folytatjuk utunkat Fridrichstadt-Lunden-Hemme útvonalon Growenbe, ahol kijelölt szállásunkat nem tudjuk elfoglalni az ott levő német tengerészek miatt. Ideiglenes szállásunk ismét egy csűr, nagy a zűrzavar. Itt van a II. évfolyam is, ezáltal gyakorlatilag visszaállt a Bergenből elvonult II. és IV. évfolyam egysége. Élelmezésünk gyenge, de „változatos” volt: gersli, lóbab, krumpli, káposzta, burizs, hering és melasz, de jobb napokon előfordult általunk lőtt őz, főtt tészta és sertéspörkölt is, amelyhez csere útján („ein Fahrrad für Schwein”) jutottunk. Mi tagadás: volt néha tojás is a tyúkok alatt, és finom volt az éjjel a mezőkön pihenő tehenek meleg, habos teje. Emiatt aztán bajok keletkeztek. Ettől kedve mindenki az angol fogolytáborok G gyűjtőterületére kerül, melynek központja Ditmarschen, az Északi-tenger, az Eider folyó és az Elba határolja. Próbáljuk az elhelyezési körletünket elfogadhatóvá tenni, sátrakat verünk fel és időnként fürdeni megyünk az Eider folyóhoz. Túl sok esemény nem történik, augusztus l-jétől tisztjeink megkísérlik megszervezni a rendszeres tanítást, hogy némi elfoglaltságunk is legyen. 12-én a IV. évesek mégis továbbköltöztek Flehdébe. „... az új körzetben tudjuk meg, hogy a II. évfolyamnál Growenben az elinduláskor kisebb botrány történt. Az épp ott időző Ordnungstruppének a háziasszony szólt, hogy ezek a disznó magyarok az éjjel újból kifejték teheneit. Erre fel heves szóváltás támadt, a német járőr és egy magyar hadapród őrmester le akart tartóztatni két tettét beismerő növendéket. (Valahogy üzenni kellett volna nekik, hogy vigyázzanak, mert a mi kezeink is pirosak lettek a piros vazelinnel bekent tőgyek miatt!) Ez kellett csak a több hasonló esettől egyszer már felbőszült népnek. Avar százados megparancsolta, hogy szabadítsák ki a már fogvatartott két fiút... „Ich schiesse! Ich schiesse!” üvöltötte az egyik sváb, de lőni persze nem mert. Avar még felhánytorgatta neki, hogy hogyan garázdálkodtak ők Magyarországon, de az ordibálás folytatódott. Az egyik német tovább hadonászott a pisztollyal és tovább kiabált: „ich schiesse, ich schiesse!” – erre Avar eléjük ugrott, szétrántotta a mellén a zubbonyt és az inget, és a szemükbe ordította: „daher schiessen, Sie,!”... Erre a svábok lassan elvonultak. A háziasszony is megkapta a magáét... Mindenki érezte, hogy ennek az ügynek még lesz folytatása.” Augusztus 19. Hemme. ...”Avar sorakozóra hívja össze a századot. Bejelenti, hogy a múltkori tehéneset miatt beidézték Wesselburenbe az angol-német törvényszékre mint vádlottat. Augusztus 20. „Szent István napja. Avar mindenkit a templomba visz.” Augusztus 21. „Nagy napra ébredtünk. Ma van Avar tárgyalása. Megbeszélés szerint már 6 óra óta titokban figyeljük: mikor indul el Avar a lovas kocsival. Mi úgy sejtjük, hogy semmit nem sejt hallgatólagos tüntetésünkről, de Gyula bácsi nevetve elköpi magát: „Na, aztán fog valaki itthon is maradni?” A kocsi fél nyolckor elindul. Indulunk mi is. Az egész század tisztán, szépen, kiglancolva egyöntetűen felöltözve, még fehér bokavédőinket is felcsatolva, szóval olyan vásárhelyiesen sorakozunk. Ki kell lépnünk, mert 10-re ott kellene lennünk. Piszok erős ütemet megyünk, mert a város körülbelül 13 kilométerre van. A kicsik alig bírják, de jönnek, mert érzik; valami különös eseménynek a résztvevői. Zokszavuk sincs. A cél előtt, mintha csak megszerveztük volna, a kocsi jön elénk és a tett színhelyére vezet bennünket. A bíróság egy saroképület, mely előtt egy kis háromszögletű, bekerített parkocska van. Ezt vesszük körül négysoros kordonban. A tárgyalóterem ablakai felénk, az utcára nyílnak... A tárgyalás néhány perce már elkezdődött. Tudjuk: Kláray Vili a német tolmács. Fáradtak vagyunk, de azért úgy hajtjuk végre a kemény vezényszavakat, mint már régen nem. Feszes vigyázzban állva „szúrjuk” az ablakokat. Később Vilitől tudjuk, hogy odabenn kis nyugtalanság támadt. Néhányan az ablakokhoz mennek és suttogva jelentik a látottakat... Van néhány növendék is a tanúk között. Tőlük kapunk néha tájékoztatást a tárgyalás menetéről. Avar védője egy tüzér főhadnagy, míg egy magyar hadapród őrmester igen súlyos vádakkal állt elő Avar ellen és erre meg is esküdött. Nagyon zabosak vagyunk rá. A döntőbíró másfél év büntetőtábort javasolt, de végül mégis, óriási örömünkre kétheti magánfogság a büntetés... Mikor Avar megjelenik a kapuban: Vigyázz, jobbra nézz!, majd Baráth Zoli ügyes szavakkal biztosítja a századost, hogy egysége örömmel jött utána, örömmel állt és ezután is állni fog mögötte. Avar látható megindultsággal, de a tőle megszokott nagyvonalúsággal, feltolt sapkával a fején köszöni meg, amit érte tettünk. Elmondta, hogy ő csakis ennek a néma tüntetésnek köszönheti ezt az eredményt. ... Aztán a szokott rendben a csapat élére állt, mi pedig az ámuló-bámuló svábok előtt rázendítettünk: „Százados úr sej, haj, százados úr, ha felül a lovára!” Hullafáradtan értünk haza, de kis pihenő és vacsora után igyekeznünk kellett az esti koncertünkre. Hegedű és orgona szólt, s az énekkarunk, az „Ecce sacerdos”-t, a „Minden földeket” és a „Glóriát” énekelte a kis templomban. (Elekfy Tibor és Herepey Árpád naplója alapján írta Herepey Árpád) A tárgyalást követően egyhangú az élet, bár hírek érkeznek elmenetelünkről. Elkezdődik a kartotékolás, mindenkinek felveszik az adatait. Szeptember 7-én hajnalban elindulunk Wesselbuhrenba, az állomáson berakodunk, és délben kétnapi hideg élelemmel továbbutazunk. Éjjel az egyik állomáson az UNRA-elosztóhelyen kekszet és feketekávét kapunk. Szeptember 8-án reggel megérkezünk Hammba és délutánra az „Argonner-Kaserné”-ba vonulunk be, ahol fegyveres angol őrség fogad bennünket, százas csoportokban mentünk be a fogolytáborba. Ott egy épületszárnyat kaptunk szálláskörletnek. Előttünk orosz hadifoglyok lakták, rettenetes a kosz és a bűz. Kitakarítunk, felsúroljuk a padlót, s így már valamivel elviselhetőbb a helyzet. Este a padlón alszunk, nincs még szalma se. Örültünk annak, hogy ismét együtt lehetünk a II. évesekkel és újra összetartozik a bergeni csoport. Az ellátásunk nagyon gyenge. Aludni a rengeteg poloska miatt alig tudunk. Az angol őrség naponta létszámellenőrzést tart, és tábor körüli munkát kell végeznünk (például szöges drótot kihúzni a tábor körül). A „Szabadhegy cirkusz” eredményes működése következtében a tábor vezetése megenyhült, és többször kimenőt is kaptunk. Híre jött, hogy új táborba kell mennünk. Szeptember 26-án az itt levő II. és IV. évfolyamból alakult század egy része szálláscsinálónak a holland határ közelében levő Borghorstba utazott. A Hammban maradt részleg 26-án 28 tehergépkocsin áttelepült Borghorstba. Elhelyezési körlet a „Wattendorf Fabrik” épülete. A szállás zsúfolt és nagyon hideg, de szabad mozgásunk van. Október 16-án a posta épületébe kell átköltözni, ahol 680 akadémikus, levente és karpaszományos lakik. A szállás végül is jó, a koszt kétszer annyi, mint az előző táborban. A hónap végén elkezdődött a rendszeresebb foglalkozás: egyrészt tanítás, másrészt ismeretterjesztő előadások formájában. Néhány példa az előadások témáiból: „A fizika fejlődése” (Lengyel százados), „A magyar irodalomról” (Szamosi hadapród őrmester), „Az emberiség bábeli álma”, „Grafológia” (Sztahó hadapród őrmester), „A gótika a művészetben” (Deme százados és Szervátius Jenő hadapród őrmester, szobrászművész). A „Szabadhegy cirkusz” folytatta előadásait. Egyszer az angol őrségnek egy külön előadást is szerveztek. Dugó (Dávid Guszti) műsor közben letette óriási bohóccipőjét az angolok elé és jelzésként beledobott egy csikket. A produkció végére az 56-os méretű cipő tele lett angol-amerikai cigarettával. Dugó másik mutatványa volt, hogy egy gyárkémény tetejére felmászott, és ott erőkézenállást bemutatva felhívta a figyelmet a „Szabadhegy cirkusz” előadásaira, amelynek plakátjait a kémény tövében osztogatták. Vasárnaponként mise, kimenő, mozi volt a program. Néhányszor kiszállítottak angol katonai teherautókon munkára az Ems-csatorna építéséhez, de az angolok belátták, hogy az erőnlétünk erre már nem elég. December elejéig folyt a rendszeres tanítás. 6-án Mikulás-estet rendeztünk, és néhány érdekes előadást is hallhattunk az ezt követő napokban: „Út az olimpiai bajnokságig” (Kárpáti K. berlini olimpiai bajnok), „Szuggesztiós jelenségek” (dr. prof. Ádám), „A magyar vasutak villamosításának problémái”, „A növények csodálatos élete”. Karácsonykor feldíszítünk egy fát, Avar századostól kapunk egy rádiót, majd elmegyünk éjféli misére. 30-án focimeccs az Arminia-Ochttrupp ellen, kikaptunk 3:2-re. 31-én megvárjuk az éjfélt és lefekszünk. Eljött 1946 Ismét beindul a rendszeres tanítás. A hónap közepén Avar százados elbúcsúzott és elment. Február 4-ig a kialakult napirend szerint folyt az életünk, de újra tábort kellett váltanunk. Szakadó esőben gyalog mentünk a 8 kilométerre levő Eselheidébe; barakktábor szögesdróttal körülvéve, a koszt kevés. „Skótok őriztek bennünket, állig felfegyverkezve álldogáltak a kapuk előtt, rágógumit majszolva, élesre töltött fegyverekkel az őrtoronyban. Ők telepítették az aknamezőt a tábor köré, ők élelmeztek s tartottak létszámellenőrzéseket. A barakkok között sokszor megjelent Glen skót őrnagy is, feltűnést keltve apró szoknyácskájával. A skótokat nem hazudtolta meg hírük, fukarok voltak a végtelenségig. A két sor szögesdróton át kötelekre toldott vaskampókat dobtunk át éjjelente az aknákra. Az eredmény fülsiketítő dörej, tűzijáték, amit szirénahang követett, s dzsipjeiken rohangáló angolokat láttunk. Mi pedig ott álltunk a dróton belül százával és röhögtünk.” (Székely János: Nyugati hadtest) Az élet eléggé egyhangú és unalmas volt, amit próbáltunk önképzéssel, előadásokkal színesebbé tenni. A táborban képzőművészeti műhely is alakult a kolozsvári Szervátius Jenő hadapród őrmester, szobrászművész vezetésével. Csaba királyfi egyméteres faszobrát megfaragta, és a tábor foglyainak nevében elküldte a svájci vöröskereszt elnökének, aki ezért őt repülővel soron kívül hazajuttatta volna, ám ő ezt nem fogadta el. Ezt követően – viszonzásként – a genfi vöröskereszt rendszeresen küldött csomagokat a táborba. Ugyancsak megfaragott egy levente fiú alakját ábrázoló domborművet, és a leventeifjúság ajándékaként elküldték XII. Pius pápának. A szentatya az ajándékot megköszönte, és élelmiszer-szállítmányt küldött a foglyoknak. Ezenkívül egy skót katonát ábrázoló dombormű készült az YMCA elnökének, aki viszonzásként segítette a táborban folyó tanítást. A tanítás célja az volt, hogy a növendékek és leventék a háborús idők miatt ne maradjanak le tanulmányaikkal, ne veszítsenek tanévet. Így májusban szabályos osztályvizsga folyt a nemzetközi vöröskereszt és az YMCA képviselőinek jelenlétében. A tábor művészeti tevékenységét a skót parancsnok is szívesen támogatta. Az irodalmi kört Szamosi József hadapród őrmester vezette, az anyagi természetű ügyeket pedig Szalay István százados nagy pontossággal látta el. Április végén megkezdődtek az elbocsátásra való előkészületek, május végére mindenkit hazaszállítottak az angolok Magyarországra, és a szűrőtáborok után végre hazatérhettünk családunkhoz. (Dobák Andor, Elekfy Tibor, Lénárt Gergely, Nyilassy Miklós, Szabó Sándor és Wennesz Gyula naplója alapján.)
Posted on: Thu, 25 Jul 2013 16:28:23 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015