A művet a végén visszatérő, grandiózus kórus nyitja és zárja (keretezi). Ebben a kantáta esendő hőse pogány módon nem Istenhez, hanem a forgandó Szerencséhez fohászkodik: O Fortuna, / velut Luna / statu variabilis (Ó, Szerencse, változékony vagy, miként a Hold)! E kereten belül a szerző a 28 számot 4 nagyobb blokkba rendezte: I. Tavasszal (I primo vere), II. A zöldben (Uf dem anger), III. A borospincében (In taberna), IV. Szerelmi udvarlás (Cour d’amours) A zene két kulcsfogalma a primitív motívumkészlet és a mágikus ismétlés. A zenei építőkövek rendkívül egyszerűek (kidolgozás, fejlesztés és polifónia nélkül), de a mágikus ismétlés, sulykolás motorizmusa hatásos. Ez a kopár, sokszor durva, primitív, de ugyanakkor nagyon érzéki, találékony és változatos zene a maga módján nagyon is eredeti.[4] Nagy szerepet kap a kórus; a szólókat egy szoprán, egy tenor és egy bariton énekli.A középkor iránti érdeklődés a zeneszerző egész életművére jellemző. A kantáta alapjául szolgáló 13. századi latin–német–francia nyelvű gyűjteményt a bajorországi Benediktbeuren kolostorában találták meg 1803-ban. A világi élvezeteket dicsőítő vágáns költők verseire komponált, a tavasz, a bor és a szerelem himnuszaként is ismert művet Frankfurtban mutatták be 1937. június 8-án. Carmina Burana (zenemű)
Posted on: Sat, 29 Jun 2013 10:14:57 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015