A tollforgatók felelőssége Emlékszem, amikor a rendszerszervezői tanfolyamra jártam, a hetvenes évek közepén, az adat-hír-információ problematikájával órákig foglalkozott az egyik előadónk. Azóta fejlődtünk és teljesen más megvilágításba került a problematika, főleg akkor, ha megnézzük, hogy a különféle iskola típusok mennyi kommunikációhoz értő, titkon a Pulitzer díjról álmodozó újságíró tanonc kerül ki, akik azután elárasztják a médiát, mindegyiket, és már oly tökélyre fejlesztették tudásukat, hogy az internetes hírek is telis tele vannak helyesírási hibákkal. Jó néhány napilap címlapján is ordító baromságokkal akarják eladhatóvá tenni silány lapjukat, s ez engem rettenetesen bosszant. Mondok egy példát: Egy országosan ismert színész házaspár házassági gondjaival közel fél esztendeje tele a bulvár sajtó, az írott és a virtuális egyaránt, mintha az oly nagy világszenzáció lenne, ezzel pedig négy felnőtt és négy gyermek életét keserítik meg, hiszen rajtuk csámcsog a fél ország, hogy az egyik férj a másik feleséggel valóban egy párt alkot, avagy sem, szegény házastársaikat összehozza-e a közös megcsalatás ténye, avagy sem. Miért olyan fontos tényező ez ma Magyarországon, amikor (a szemléltető adatokat az interneten, a KSH adatainak feldolgozásából emeltem be ide): - A válások száma 1995-ben 24857 volt, 2008-ban már 25155. - 1980-as években 1000 házasságkötésre 346 válás jut, miközben a 2000-es években 1000 házasságkötésre 562 válás jut. - A házasságkötések száma napjainkra az 1950-es évek több mint évi 100 ezres átlagához képest kevesebb, mint a felére csökkent. 2008-ban mintegy 42 ezer házasságkötésre került sor a személyiadat- és lakcímnyilvántartás adatai szerint. - A házasságon kívül született gyerekek aránya napjainkban 42 %. Mindegyik szám önmagában csak egy adat (pl. az 1995. évi válások száma), ám ha azokat két időpontot figyelembe véve összehasonlítjuk (pl. 13 évvel későbbi ugyanezen adattal), az már hír értékkel bír, ám információ akkor lesz belőle, ha behelyezzük ezeket a hozzájuk szorosan kapcsolódó más környezetbe, mondjuk a házasságkötések számának és a gyermek születések alakulásába, vagy egybevetjük az egyedülálló szülők számának változásával, korrigálva a házasságon kívül született gyermekek szüleivel, stb. Ugye, ebben a környezetben már nem is olyan nagy szenzáció a színészpár válása? Ebből a megközelítésből pedig nincs másról szó, mint régen, az uborkaszezon idején tálalt híreknél, mindegy, hogy mit írunk, csak kapják fel rá fejüket az olvasók, mert szenzációnak el lehet adni mindent, hiszen tálalás kérdése az egész. S ha nem találnak semmi fogódzót a tollforgató, magukat újságírónak hívő emberek, és már nincs több ötletük, hát akkor bizony elkezdenek elméleteket gyártani, hogy mi lesz a párral, szétválnak vagy együtt maradnak, stb. és úgy cincálják őket, hogy a gyengébb gyomrú olvasó küzd azzal, nehogy viszontlássa az előző étkezése során elfogyasztottakat. Nos, az ilyetén viselkedő tollforgató esze és szíve meglehetősen mély álomba szenderülhetett, ha fel sem merül benne, hogy a szülők élveboncolása miatt, az abszolút vétlen gyerekeket inzultus érheti az iskolájukban, rajtuk köszörülhetik nyelvüket a társaik, azok szülei, stb. Ja, erről jut eszembe Apukám egyik barátjának mondása, mely szerint nem elég a fej, ész is kell hozzá. Eszembe jut egy más aspektus is, nevezetesen: Panem et circenses! Csakhogy tárgyi tollforgatók miközben a görögtüzet adják, kenyeret nem szolgálnak fel hozzá, azt maguk eszik meg, a jól megérdemelt tiszteletdíjukból még szalámi is kerül rá. A televízióban sem láthatunk mást, mint celebeket, X faktort, mint néphülyítő társasjátékot, pedig ki lehetne menni a tollforgatóknak kényes helyekre, ahol le sem kell hajolniuk, ott a téma, csak körül kell nézni és beszélgetni az emberekkel. Erről jut eszembe, hogy 1971-ben felvételiztem a Színművészeti Főiskolán, filmrendező szakra és a szóbelin összevitatkoztam Bíró Yvett nevezetű filmesztétával, aki – miután kis alföldi faluból érkeztem – azt kérte, hogy beszéljek a vidéki értelmiség vezető szerepéről, és én beszéltem, neki meg vörösödött az arca, aztán kiabált is velem, mire visszaszóltam neki, hogy kettőnk közül ki él vidéken, ő vagy én? Keleti László volt a másik felvételiztető, aki majd kiesett a székéből, úgy röhögött a visszaszólásomon. Azóta a világ nyugatibb részén tengeti életét az esztéta asszony, s számomra egyértelmű, hogy bizonyára ott is a szocialista erkölcsöt hirdeti. Honnan tudta volna szerencsétlen, mi van az országban, amikor ki sem mozdult a Rákóczi útról? Szóval, nyugodtan felemelhetnék okosabb felüket a székről, a magukat újságírónak tartó tollforgatók, s elindulhatnának bármerre az országban, csak hasznukra válna, ha körül is néznének, hátha felébredne álmából az eszük, s a tehetségük, s végre azzal foglalkoznának, ami a feladatuk lenne, munkálkodnának a közösség életének jobbra fordításán. Bár kopik már a memóriám, de ha jól tudom, celeb hírek miatt még senki sem kapott Pulitzer díjat. Aki találkozik a tollforgatókkal, nyugodtan mondja meg nekik, hogy én üzenem, az oknyomozó riportokkal többre mennének.
Posted on: Tue, 08 Oct 2013 14:09:19 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015