A tényői Várhegyre a térképen bukkantam. A neve beszédes, ezért automatikusan célponttá vált. A térkép szerint a Várhegy Tényőtől északra, a Sokorói-dombság középső (csanaki) vonulatának nyugati oldalán áll, a fő vonulattól elkülönülve, nagyon hasonló fekvéssel, mint a csókakői váré a Vérteshez viszonyítva. A II. Katonai felmérés térképe itt nem jelez semmilyen mesterséges objektumot. Dénes József várlistáján szerepel, ismeretlen építési időszakkal. A régészeti vizsgálatok ismeretlen idejű őskori szórványleleteket jeleznek ide, feltehetően őskori földvárnak minősítik. A helyi szóbeszéd alapján Pálos kolostor állt itt. (Érdekes, hogy ugyan ez a szóbeszéd Sokorópátka esetében is felmerül!) A falu rendezési tervében régészeti lelőhelyként van nyilvántartva. Augusztus 20.-án 10:15-kor indultunk Győrújbarátról Tényőre az erdőn és a hegyeken át. Nem sokkal az indulás után eleredt az eső, ami az agyagos talajon haladva érdekes kihívás volt. A vörös „+” jelzés egyszer csal eltűnt, és mi a GPS térképén meglévő földutat követtük tovább. Nemsokára ennek is vége lett, úgyhogy nem volt más megoldás, mint az iránytűt követve Tényő falu erdei szélét megcélozva elindulni az erdőben „toronyiránt”, az aljnövényzeten keresztül, esőben. Jól vizsgáztak az esőkabátok, és kb. félórai küzdelem után belefutottunk a zöld „+” jelzésű útba, ami aztán szépen levezetett Tényőig. Út közben elhaladtunk az Árpád forrás mellet. A Várhegyet a nyugati oldaláról közelítettük meg. A csúccsal egy magasságba érve egyszerűen elindultunk felfele, követve a vadcsapásokat, küzdve az aljnövényzettel. Kisvártatva egy füves platóra értünk, aminek oldalában rókalyukak sorakoztak. A sokorópátkai Dobogó faluhely példáján okulva – ahol az ürgelyukak szélén találtunk az állatok által kihordott középkori cserepeket – itt is megnéztük a rókalyuk szélét. Bingó! Az egyik lyuk szélén barnásvörös féltenyérnyi cserépdarab hevert. Kettétörve világosan látszódik a kiégett agyag. (Ezt elvisszük majd a régészeknek, kíváncsiak vagyunk, mit mondanak majd róla). Tovább másztunk felfele, kisvártatva ismét egy újabb platóra érve, ahonnan gyönyörű kilátás volt nyugatra, a Sokoró szemerei vonulatára és Tényőre. Ennek a platónak az oldala gyanúsan meredek és szabályos volt, szerintünk ez mesterséges alkotás. Ez az a földsánc lehet, emely nyugatról védi a hegytetőt. A hegy tetejét benőtte a bozót, a rendelkezésre álló szűk időben az esetleges telepnyomok felderítésére nem volt időnk. A Várhegy északi lejtőjén indultuk vissza. Út közben további, mesterségesnek látszó sáncokat láttunk, amelyek keletről övezték a hegycsúcsot. A lefelé vezető út is egészen „útnak” tűnt. Visszafele Tényő falu szélén megleltük a vörös ”+” jelzésű út másik végét, amin ezúttal hazáig haladhattunk. Út közben 5..6 méter mély mélyutakon haladtunk át, amelyek oldalában hatalmas lukak, minden bizonnyal rókalyukak voltak. Most már tudjuk, melyik bokornál kell jobbra fordulni, ha legközelebb nem akarunk letérni a jelzésről. A Várhegyre visszatérünk, mert több időt kell szánnunk a feltérképezésére. A legjobban megmaradt sáncrendszert a hegyet a Sokorótól elválasztó nyergen kell majd keresnünk, mert ez lehetett az erődítés legjobban támadható pontja.
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 06:50:46 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015