A tüchtig világ csodája Lehengerlően erős és stabil gazdaság, jól működő szociális rendszer, hiteles külpolitika, felfutó turizmus, alázat és elsőrangú foci - ezek mind Németország erényei az odaköltözők szerint. Maguk a németek azonban pesszimistábbak, a túlszabályozottság és a sokszor groteszknek tűnő pontosság megőrjíti őket, főleg a fiatalabbakat. "Amikor kinyitom az újságot, és mindenhonnan az jön, hogy mekkora válság van Spanyol-, Görög- vagy Olaszországban, azért nagyon örülök, hogy Németországban élek" - meséli Kerpel-Fronius Ádám, aki már több mint húsz éve Németországban él. A jelenleg Spanyolországban tanuló német Charlotte Wagnerben a német ipar világszerte ismert termékei keltenek büszkeséget. "Itt, Valenciában is bárhol látok egy liftet vagy egy mozgólépcsőt, a Schindler vagy a Thyssen-Krupp emblémája van rajtuk. Ez azért elég jó érzés." Karl Brünler akkor érzett hasonlót, amikor a BBC-n arról olvasott, hogy a világon szinte mindenhol Németországot tartják a legjobb országnak az emberek. Így írja le ezt a pillanatot: "A második világháború óta eléggé bennünk van, hogy furán nézünk arra, aki túlzottan büszke a németségére, de amikor ezt a BBC-s cikket olvastam, majdnem elkiáltottam magam örömömben. Ez az! Tök jó, hogy német vagyok!" A BBC cikkét én küldtem el Karlnak, mert kíváncsi voltam, mit gondol arról, hogy a brit hírportál 25 ország több mint 26 ezer lakosának véleményét összesítő felmérése szerint a németeké a legjobb állam a világon. A helyiek mellett Németországba költözött külföldieket és onnan elköltöző németeket is megkerestem. Arról nem volt vita, hogy Németország lehengerlő gazdasági ereje és az ezen alapuló, sűrűn szőtt szociális háló vonzóvá és irigyeltté teszi az országot a külföldiek szemében, de hogy belülről nézve is annyira remek hely-e a sör, a kolbász, a foci és a nagyipar országa, arról már megoszlanak a vélemények. Vircsaft Gerhard Schröder Agenda 2010 nevű, a német versenyképességet javító reformcsomagját a kétezres évek első felében még nemigen tudta hová tenni a világ, ma azonban a németek legtöbbje hálás, hogy a szociáldemokrata kancellár bevállalta az - akkor még nem túl népszerű - döntések meghozatalát. "Akkor én még Franciaországban tanultam, emlékszem is, hogy mindenki csodálkozott azon, amit a német kormány csinál. Egy francia csoporttársam még viccelt is velem, mondván, milyen hülyék vagyunk mi, németek, hogy olyankor akarunk versenyképességet javítani, amikor nincs is gond a versenyképességgel. Ma már biztosan nem viccelne ezzel" - emlékszik vissza az Agenda 2010 idejére a most Münchenben élő Julie Meir. Az Agenda 2010 a 2000-es évek elején regnáló szociáldemokrata és zöldpárti koalíciós kormány reformcsomagja volt, és elsősorban a szociális rendszer és a munkaerőpiac ésszerűsítésével kívánta javítani a német versenyképességet és csökkenteni a munkanélküliséget - azaz idejekorán megszorításokat tartalmazott. Az aprólékosan és fegyelmezetten, lépésenként megvalósított reformintézkedések meghozták hatásukat. A hiteles nemzetközi jófiú Az irigylésre méltó gazdasági és szociális mutatók azonban csak egy kis szeletét képezik Németország vonzerejének. A Németországban orvosként dolgozó Jókuti László szerint nem a gazdaság, hanem a hiteles külpolitika a nemzetközi szimpátia kulcsa. "A német külpolitika - jó demokráciához méltóan - a polgárok elvárásain alapul. Németország és az Egyesült Államok is folyamatosan megnyilvánulnak nemzetközi morális kérdésekben, de míg az amerikaiak úgy moralizálnak, hogy holnap saját maguk is megszegik azt a normát, amit ma még hirdetnek, a német külpolitika többnyire hiteles tud maradni." Ádám szerint azonban még ez sem elég, hiszen jól teljesítő gazdaság és hiteles külpolitika van Norvégiában vagy Svájcban is. Ő úgy gondolja, például a futball is sokat tett Németország hírnevének öregbítéséért. 2006-ban Németország rendezte a labdarúgó-világbajnokságot, és nem is szerepelt rosszul, idén pedig két német klubcsapat játszott döntőt a Bajnokok Ligájában. "Óriási érzés volt a Dortmundot és a Bayernt a döntőben látni. Ezeknél a csapatoknál a siker nem milliárdosok pénzén alapszik, hanem hosszú évek munkáján, ráadásul a játékuk is élvezetes. Ez sokat jelent Németország megítélése szempontjából." A turisták érdeklődését is fel tudta kelteni az ország: az utóbbi években egyre nő a német városokba, de főleg Berlinbe látogató külföldiek száma (a Berlinről szóló cikkünket itt olvashatja). "Az ember járkál a berlini utcákon, és úgy érzi, hogy ami fontos a világon történik, az ott van a szeme előtt" - mondja a francia Pierre Dartoux, aki egyébként arról is meg van győződve, hogy a német siker titka végső soron nem más, mint az alázat. "A németek épp elég pofont kaptak a történelemtől ahhoz, hogy megtanulják alázattal szemlélni a világot. Szerintem ez a legfontosabb, amiben tőlünk, franciáktól különböznek, és ezért megy nekik jobban most minden. Ha egy nagyhatalom gazdasági és politikai ereje alázattal párosul, akkor az az állam verhetetlen lesz. Ezt tanulhatja Franciaország a németektől." "Én már nem bírom ezt" Úgy tűnik azonban, hogy a szociális biztonság, a stabil gazdaság és a hiteles külpolitika csak a Németországban élő külföldieknek elegendő ahhoz, hogy elégedettek legyenek a helyzetükkel, a német fiatalok sokkal kritikusabban beszélnek például arról, mennyire túlszabályozott az életük. A Magyarországon élő Becca Zug például a YouTube korlátozását sérelmezi (a videók egy jó része nem érhető el szerzői jogi viták miatt), és azt, hogy a német hatóságok minden szórakozóhellyel megfizettetik a jogdíjakat a lejátszott zenék után, ezért sok diszkó kénytelen bezárni. "Elképesztően feszültek az emberek, minden apróságból képesek óriási problémát csinálni. Nem biztos, hogy huzamosabb időre haza tudnék költözni" - állítja. Az a rigorózus pontosság, ami a külföldieknek inkább csak vicces, a német fiataloknak néha már-már elviselhetetlen. "Nagyon furcsa volt, hogy a kis óvodások is megbeszélik a homokozóban, hogy délután két órakor találkoznak, és ahhoz később tartják is magukat" - meséli Emese, aki a több évet töltött Németországban. Matthiasnak egy ehhez hasonló élmény az utolsó csepp volt a pohárban, mielőtt eldöntötte, hogy végleg elköltözik Németországból. "Egyik reggel késett pár percet a vonatom, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, az egész napirendem felborult, mindenhonnan késtem aznap egy keveset. Természetesen mindenhol leszidtak ezért, az egyetemen, a különórákon, az edzőteremben, és ez még nem is lett volna akkora baj, de délután a barátnőm is összeveszett velem 10 perc késésért, este pedig az ötéves öcsém jegyezte meg, hogy hétkor, nem pedig hétóra tízkor szoktunk vacsorázni. Akkor tisztán éreztem, hogy ezt én nem bírom. Elkezdtem munkát keresni külföldön, egy hónap múlva találtam is egy tűrhető állást Szófiában. Megpályáztam, megkaptam, már másfél éve élek Bulgáriában. Imádom."
Posted on: Wed, 26 Jun 2013 08:57:40 +0000