APÁNAK LENNI Charles : Évek óta apa vagy, és úgy tűnik, egyre jobban élvezed ezt. Miért van ez? Tyson : Nem tudom. Egyszerűen csak az életem része. 20 évesen az ember csak szórakozik, hajtja a csajokat, iszogat. Utána eljön az idő, mikor gyerekeid lesznek, és visszariadsz, mikor azt mondják: "Szeretlek, apa!". Arra gondolsz-"Talán túl idős vagyok? Vagy csak azt jelenti, hogy boldog vagyok és fiatal?" -Régebben nem szerettem volna, hogy a gyerekeim a keresztnevemen szólítsanak. Most máshogy vagyok vele, jobban érezném magam. Az egész olyan bizonytalan, furcsa dolog. Charles : De gondolom, jó érzés egy olyan embernek, aki apai példa nélkül nőtt fel. Mit adsz vissza a gyerekeidnek? Tyson : Megpróbálom a lehető legjobbá tenni a jövőjüket. Minden reményem bennük van. Egy nap saját útjukat fogják járni, és ez valóban rémisztő most. Hiszem,hogy az emberek soha nem tanulnak. Tanulni nagyon nehéz, csak a saját hibádból tudsz. Néha érezni kell a tüzet, milyen forró is tud lenni. Kegyetlen és gonosz világban élünk, és mi tesszük azzá. Mindannyian részesei vagyunk. Mutogatjuk, mennyire szeretjük a gyerekeket, közben működtetjük a gyárainkat Kínában, Hondurasban, ahol gyermekek halnak meg. És azt hirdetjük, hogy mennyire pártfogoljuk a rossz sorban élő gyermekeket. Képmutató társadalomban élünk, és azzá a szörnyeteggé válunk, akit annyira utálunk. Szörnyű az egész, és semmit sem tehetünk ellene. Semmi nem változik.
Posted on: Tue, 02 Jul 2013 12:01:17 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015