Amikor a szultán belépett hárembe, az érdekelteket elõre értesítették. A hárembe lépve a szultán állítólag csizmát váltott. A háremi csizmára laza ezüstpatkókat vertek, így azok messzirõl csengtek a maguk jellegzetes módján. Ez azért volt fontos, hogy mindenki hallja közeledtét, és eltûnjön az útjából. Ugyanis senki sem nézhetett rá. Aki ilyenkor hívatlanul a szultán elé került, netán ügyetlenségével akadályozta az áthaladását, az halállal lakolt, vagy legalábbis komoly büntetést kapott. A lányoknak és a szolgaszemélyzetnek ugyan meg volt tiltva, hogy egyáltalán felemelje tekintetét a szultánra - viszont ez természetesen nem volt igaz fordítva! A szultánnak sok alkalma nyílott rá, hogy alaposan megszemlélje hölgyeit és kiválasszon közülük valakit egy-egy éjszakára. A PLETYKA ERÕS FEGYVER Amikor a szultánnak kedve támadt a szerelemre, akkor jelt adott a háremnek. Többféle változat létezett. Ha valamelyik feleségét kívánta meg, akkor csak annak üzent. A szultán azonban olykor tartott a feleségek haragjától, neheztelésétõl. Nem mintha félt volna, de bizony nemegyszer jobb volt kerülni a konfliktust. Némelyik feleség nehezen emésztette meg azt a mai (egyetlen) feleség számára elképzelhetetlen állapotot, hogy férje bármikor több szép nõ közül válogathat. Méghozzá úgy, hogy õ arról nem is szerez tudomást! Persze a pletyka a háremben erõs fegyver volt, és használták is. A szultán minden - akár titkos - látogatásáról szárnyra keltek bizonyos híresztelések. A feleségek és ágyasok azon vetélkedtek, kihez jött többször a szultán, kit kedvel inkább. Ki az, aki közülük a jobb szeretõnek bizonyult? Nem csupán a szexuális szolgáltatás minõsége lehetett döntõ. Abban a társadalomban komoly érv volt a gyermekszülés is. Ha a szultán tartott az asszonyaitól, vagy nem akart fölösleges féltékenységet ébreszteni, még az is megesett, hogy nem õ ment a hárembe, hanem az egyik szép új rabszolgalányt hozták ki neki. A Topkapi- Saray falán az est beálltával nyílott egy ajtó és fegyveresek vették körül a lefüggönyözött gyaloghintót. A fõaga, vagyis a szultán egyik jobbkeze, a kizlaraga az éjszaka leple alatt vitte az új lányt a szultán lakosztályába, tehát a háremen kívüli területre. S mert spontán semmi nem történhetett, sajátos könyvelést vezettek az udvarban a szultán szerelmi aktusairól. Ez csak részben volt szexuális jellegû. Sokkal fontosabb volt annak úgymond anyakönyvi jellege. A szultán ugyanis másnap reggel nyilatkozott a lány szexuális teljesítményérõl és hozzáértésérõl. Ez bekerült a könyvbe, és ha elnyerte a szultán tetszését, a lányból ikbal lett, ami a rabszolgaságnál egy fokkal többet jelentett. Feljebb került a ranglétrán, igazi ágyasként bántak vele késõbb. De volt a könyvelésben másik jelzés is. A szultán bizonyos jelet tett minden ilyen éjszaka dátuma és a lány neve mellé. Ez vagy függõleges, vagy vízszintes vonal volt, és a saját teljesítményét jelölte. A vízszintes vonal nem csupán az éjszakai kaland kudarcának plasztikus ábrázolása volt - hanem azt is jelentette, hagy a lány nem tudta felkelteni az érdeklõdését, vagy nem jó az ágyban, nem ért ahhoz, hogyan hozza izgalomba a szultánt. A függõleges vesszõ is többet jelentett az ágybéli sikernél. A dátummal együtt ez a megtermékenyítés jele is lehetett. Vagyis ha a jelzett sikeres együttlétet követõ kilencedik hónapban az ágyas gyermeket szült, a felelõsök visszalapoztak a könyvben, és ha a dátum egyezett, a gyermeket a szultán a magáénak ismerte el. HA FIÚ SZÜLETETT... E sajátos könyvelés nélkül semmiképpen sem lehetett volna számon tartani az együtt töltött éjszakák és az utódok születése közti kapcsolatot. Aki gyermeket szült a szultánnak, azonnal kiemelkedett a többiek sorából. Hát még ha fiút szült! Már nem kellett valamelyik nagy hálóteremben, sok társával együtt aludnia, külön szobát kapott és még néhány szolgálólányt is rendeltek a segítségére. Az ágyasok között hatalmas versengés folyt, melyikük szül fiút elsõként az uralkodónak. Ha sikerült valamelyik feleséget megelõzni, leírhatatlan öröm uralkodott a sokat látott falai között... A háremben élõ hölgyeket csak a szultán látogathatta, más férfi oda a lábát se tehette be. Vagy ha igen, akkor már nem számított férfinak. Az eunuchokat többnyire azért kasztrálták, hogy a háremben teljesíthessenek szolgálatot. Külön csapatban szolgáltak a fehérek és külön a feketék. Érdekes, hogy a háremben a fekete eunuchoknak volt nagyobb hatalmuk. Vezetõjük a szultánanya bizalmasa volt, és egyike azon keveseknek, akik bármikor bemehettek a szultánhoz, elõzetes kérelem vagy bejelentés nélkül. Nyilván azért, hogy mindig beszámolhassanak, mi történik a falak mögött. EUNUCH IS LEHET SZERELMES Az eunuch együtt élt a háremhölgyekkel, hiszen õ volt az õrük, bizalmasuk, olykor szolgálójuk. Az eunuch nem számított férfinak, tehát elõtte a nõk nem szégyellték meztelenségüket. De mert az eunuchból sem halt ki a vágy, a legkülönfélébb szerelmi kapcsolatokra került sor a híres falak között. A kasztráltak általában gyûlölték a külsõ világot, és akár bosszúra is képesek voltak azokkal szemben, akik nyomorék állapotukat okozták. Ugyanakkor védelmezték gazdáikat, hûségesen szolgáltak, szerették a gyerekeket és az állatokat, az édességet és a zenét. Õk kísérték ritka látogatásaikon a külvilágban a szultán családjának hölgy tagjait. Mivel az eunuchok szabadon kijárhattak a hárembõl, ha nem voltak szolgálatban, híreket és üzeneteket hoztak és vittek. Sok esetben pedig arra használták fel ezt a szabadságot, hogy afrodiziákumot (nemi serkentõ szert) hoztak, mivel õk voltak a hölgyek bizalmasai szerelmi ügyekben. S az eddigi ismeretek után talán az sem meglepõ, hogy a háremben nagymértékben dívott a homoszexualitás. Elsõsorban az évekre - olykor egész életükre - összezárt fiatal nõk körében, bár az idõsebb asszonyok, akikre már csak mint felügyelõre számítottak, igyekeztek ezt megakadályozni. Persze õk sem sokat tudtak tenni ellene, s hiába léteztek a tiltó törvények és belsõ szabályok, a legritkább esetben fenyítettek meg valakit ilyesmiért. Nem is lett volna illõ, hiszen gyakorta a szultánok sem vetették meg saját nemüket. II. Szelimrõl a külföldi követek is feljegyezték, hogy ágyasai nemcsak nõk voltak, hanem fiatal fiúk is, akiket vagy saját beleegyezésükkel, vagy akaratuk ellenére vittek a szobájába. A hárem létezésének utolsó századaiban már kizárólag fekete eunuchok szolgáltak. Õket a megszállt Egyiptom török helytartói küldték a szultáni udvarba. A fiatal fiúk hátán a kiképzés során gyakorta csattogott a vesszõ vagy a szíj. Érettebb korban kísérhették a hölgyeket odakint is. Kevesen tudják ugyanis, hogy azért ez a bezártság nem volt totális. A háremhölgyek istentiszteletre vagy kirándulásra kimehettek a hárembõl. Legalább évente egyszer csónakázhattak - szigorú õrizet mellett, és természetesen egész alakjukat eltakaró fátylak mögött - az Aranyszarv- öbölben. Olykor pedig a Nagy Mecsetbe is elmehettek. Ilyenkor azonban erõs õrség állt sorfalat, és a mecsetet is kiürítették. Hogy az élet nem volt fenékig tejfel azt az is jelzi, hogy olykor a hóhérnak is akadt dolga a háremben. Ha valamelyik nõ fõbenjáró bûnt követett el, bizony letejezték vagy megfojtották, és az ítélet végrehajtását a fekete eunuchok fõnöke személyesen felügyelte. A fõeunuch mellesleg le is mondhatott rangjáról, és hazatérhetett Afrikába, ha már több évtizedet letöltött az udvarban. Ilyenkor a szultán gazdagon megjutalmazta. A tizenkilencedik században persze ezek a régi szokások alaposan fellazultak. A háremhölgyek az 1800-as évek vége felé kikocsizhattak a városba, persze továbbra is eunuchok társaságában - ez volt a legbiztosabb jele annak, honnan is jönnek. Mindig nagy érdeklõdés kísérte õket. Ekkor már - megvesztegetéses alapon - európai nõket is beengedtek látogatóba. A huszadik század elején pedig nyugati, fõleg francia újságírónõk és európai orvosok is bejuthattak néha a nevezetes falak mögé. ÉJSZAKÁK ÉS ORGIÁK Ha a szultán megkedvelte valamelyik ágyasát, akkor többször is kihozatta a hárembõl. Ha az ágyas fiút is szült neki cobolybundát kapott ajándékba és néha kettesben ebédelhetett a szultánnal. Az ilyen nõ élelmiszeradagját is feljavították, olajon és húson kívül több tyúkot, tejszint és jobbfajta kenyeret kapott, és bizonyos pénzösszeg is ütötte a markát. Mohamed ugyan azt írta, a férj bánjon egyformán jól a feleségeivel és mindegyiknek legyen meg az õ napja. Ez azonban kemény szexuális teljesítményt kívánt a férfitól aki - különösen idõsebb korban - erre már aligha volt képes. És hát ki tudna egyformán ellátni száz vagy kétszáz nõt? A kedvenc háremhölgyet az uralkodó személyesen hívta meg éjszakára. Ha vacsora elõtti idõpontra szólt a meghívás, azt jelentette: együtt falatoznak és beszélgetnek majd, a többi csak utána következik. Ha a hölgynek a gondolkodás és beszélgetés nem volt erõssége, akkor a meghívás csak vacsora utánra szólt... Az európai közvélekedés századokon át valamilyen buja szerelmi fészket, féktelen orgiák színhelyét sejtette a háremben.
Posted on: Wed, 27 Nov 2013 15:12:47 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015