Az egyedül maradt hajóorvost az eddig körülöttük tébláboló Malcolm Lodd szólította meg, aki rangban az elsőtiszt után következett: – Jó kedve van a parancsnoknak. Remélem, ma elmarad a szokásos letolósdi. Lodd derűje láttán dr. Martin jobbnak vélte, ha nem magyarázza el, miről folyt közöttük a szó. Nem érte volna meg tisztázni a Wellsh vidámsága körüli félreértést, ezért válaszképpen mindössze annyit mondott, hogy inkább ne kiabálja el, mert ha a sors elirigyli tőlük a jókedvet, képes lesz elrontani. Jóllehet nem viccnek szánta, Lodd annak vette: – Majd rajta tartom a szemem – súgta, sandán elvigyorodva. A doktor nem viszonozta semmi hasonlóval. Mint ebből is kitetszik talán, Lodd komolyan vette magát. Ha a sorsot kell szemmel tartania, őt ebben sem akadályozhatja meg senki. Mihelyt eloldalgott, másvalaki kötött bele a gondolataiba merülni készülő orvosba. – Hol is hagyta abba a sztorit, dokikám? – A fülig érő szájjal rámosolygó elsőtiszt ragadta karon, és a tőle telhető legszelídebb erőszakkal nyomta le a maga melletti ülésbe. – Megvan! Ott, hogy azt a csillagközi utazást – á la grandioso – sikeresen végrehajtották – paskolta térden a kisöreget. – Mitől vált annyira különlegessé ez az expedíció? Na, nyögje már, ne fészkelődjön annyit! Mi is az az Abroad-terv? Jaco jól megtermett, széles vállú, fekete fickó volt, duzzadó izmokkal a karján. Kezdett ugyan hurkásodni a hasa, ám ezt nem a sörivás váltotta ki nála. Szeme tiszta csillogása is ennek adta bizonyítékát. A kíváncsiság csak úgy áradt belőle a vézna hajóorvos felé, aki, miközben félrecsúszott szemüvegét próbálta helyére igazgatni, riadtan pislogott a föléje hajló „fekete medvére”. Kénytelenségből engedett az unszolásának. – Mint már említettem – nézett végig a köréje gyűlőkön, fájós térdét simogatva –, a felmerült probléma nem a feladatok végrehajtásával volt kapcsolatos, hanem azzal az orvosi vizsgálattal, amelynek minden űrhajó legénysége köteles alávetni magát visszatérés után, kivétel nélkül. A helyzet rendkívüliségéből következően ennek akkor a szokottnál is sokkalta szigorúbbnak kellett lennie. Ami az általános biológiai ellenőrzést illeti, elváltozásnak nem találták nyomát náluk. Valaki közbetüsszentett. A tekintetek néhány pillanatra az orrát törölgető Loddra villantak. – Elnézést – emelte fel mindkét karját megadólag a szögletes képű férfi –, folytassa nyugodtan, doki. Nincs semmi bajom. Azazhogy semmi komoly. Megfázhattam a raktérben aznap, amikor Jim helyett… De nem ér annyit, hogy elkezdjem részletezni. Öten voltak, ugye? – Igen, öten – hajolt előre a doktor ültében, így adva nagyobb jelentőséget a mondandójának. – Hármójuknál minden teszt negatív lett, két személynél azonban a pszichológiai tesztek felettébb érdekes eredménnyel zárultak. De hogy az elején kezdjem… Köztudottan minden egészséges ember gondolkodásmódját befolyásolni lehet hipnózis útján, viszont a legmélyebb transz állapotában levő médiumot sem lehetséges olyan dolgok elkövetésére rábírni, amelyek ellentétben állnak erkölcsi normáival. – Köztudottan?! – Miután leeső álla után nyúlt, Jaco a méretes fülcimpáját kezdte babrálni. – Igen, ez az általánosan elfogadott nézet. Mint mondjuk… – Hogy a fény sebessége mindig ugyanannyi? – Az einsteini állandó felemlegetése elég jónak tűnt az előbbi butáskodás feledtetésére. – Például. Az elsőtiszt közbevetését Kate nem állta meg szó nélkül. – Mit nem mondasz! Fénysebesség… Azt is tudod, hogy az mennyi? Jaco kihúzta magát ültében, válaszul a kihívásra. – Megpróbálok úgy fogalmazni, hogy te is értsd – rezegtette meg szempilláit, a navigátornő szokását utánozva. – Ha közben köpsz egyet magad elé, tutira utoléred. Folyt. köv.
Posted on: Fri, 22 Nov 2013 08:15:42 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015