Az író kijavította a szövegemet. Jobb lett, de még szoknom kell. Néhol megmaradtak az én mondataim, néhol viszont furcsa érzés tört rám, mintha mélyinterjút készített volna velem, és ő írta volna meg az én történetemet. Anna rágyújtott. A tenger homokos partján sírni szeretett volna. Reggelre tizenöt éves teste minden porcikája tiltakozott az éjszaka történtek ellen. Nem érezte magát nőnek. Beleszívok a cigarettámba. Jövőre harminc leszek. Alakom egyre asszonyosabb, a szex egyre jobb. Meztelenségem már nem zavar, szégyenemet levetkőztem, álarcomat levetettem. Nem akarok megfelelni senkinek. Neked sem. Kívánsz, kívánlak, de néha nemet mondok. A lábamra hamuztam. Annának nem kellett volna annyit innia. A koktélok elbódították, a környezet valótlanszerű szépsége, egy hús-vér latin szerető közelsége magával sodorta, megtörtént, kicsit fájt, vérzett, fel sem fogta, és nem sejtette, sorsa megpecsételődött, valami eldőlt, és elkezdődött. Az utolsó slukkot az ablakban szívtam el. Az utcán autózó férfiak kíváncsi tekintete mellemre szegeződött, gyere beljebb - mondtad, s én engedelmesen elpöcköltem dohányomat.
Posted on: Fri, 19 Jul 2013 13:08:32 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015