Belső László kérésére: Valódi tokfélék A tokfélék vagy valódi tokfélék (Acipenseridae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába tartozó tokalakúak (Acipenseriformes) rendjének névadó családja. Ide sorolnak több mint húsz fajt, közöttük a kecsegét (Acipenser ruthenus), a szibériai vizát (Huso dauricus) és a vizát (Huso huso). Gyakran lehet találkozni a család említésekor a két legnagyobb nem az Acipenser és a Huso szerinti elnevezéssel is. Az egyik legrégebbi halfajok, hiszen a dinoszauruszokig, azaz, több mint 200 millió évvel ez előttre vezethető vissza kialakulásuk. Élőhelyük jellemzően a szubtrópusi tengerek Észak-Amerikában, Kelet-Európában és Ázsiában. Vándorformák, hiszen több tengeri faj a folyókba vándorol ívni. A húsuk és az ikrájából készített értékes kaviár, miatt gazdasági haszonnal kecsegtet, akár az orvhorgászatuk is. Ez azt eredményezi, hogy több faj állományszáma, olyan mértékben lecsökkent, hogy a kihalás fenyegeti őket. A legnagyobb tokpopuláció a Kaszpi-tenger lakója. A 2001-es fogási adatok és becslések szerint a világállomány a 20. században legalább 70%-kal fogyott és 13 tokfaj veszélyeztetett, kettő pedig a kihalás szélén áll. Rendszerezés: A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak: Acipenserinae Az Acipenserinae alcsaládba 2 nem tartozik: Acipenser (Linnaeus, 1758) – 21 faj Acipenser albertensis szibériai tok (Acipenser baerii) tompaorrú tok (Acipenser brevirostrum) jangcei tok (Acipenser dabryanus) tavi tok (Acipenser fulvescens)) vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) Acipenser kikuchii Acipenser medirostris Acipenser multiscutatus adriai tok (Acipenser naccarii) sima tok (Acipenser nudiventris) Acipenser ornatus atlanti tok (Acipenser oxyrinchus) Acipenser persicus kecsege (Acipenser ruthenus) Acipenser schrenckii Acipenser sinensis sőregtok (Acipenser stellatus) közönséges tok (Acipenser sturio) Acipenser toliapicus fehér tok (Acipenser transmontanus) Huso (Brandt & Ratzeburg, 1833) – 2 faj szibériai viza (Huso dauricus) viza (Huso huso) Scaphirhynchinae A Scaphirhynchinae alcsaládba 2 nem tartozik Pseudoscaphirhynchus (Nikolskii, 1900) – 3 faj Pseudoscaphirhynchus fedtschenkoi Pseudoscaphirhynchus hermanni Pseudoscaphirhynchus kaufmanni Scaphirhynchus (Heckel, 1836) 3 faj Scaphirhynchus albus Scaphirhynchus platorynchus Megjelenésük: Hátuk közepén és két oldalukon egy-egy, hasukon két sorban rombusz alakú csontlemezek követik egymást. A farkúszójuk felső részén kifejlődött vértpikkelyeket szalagok kapcsolják össze. Ormányuk alsó oldalán, a szájuk előtt haránt irányú bajuszsor fejlődött ki. Fiatal korukban még gyenge, kis fogaik vannak, de ezek néhány éves korukban kihullnak. Úszóhólyagjuk fejlett. Életmódjuk: Fenéklakó gerincesekkel és halakkal táplálkoznak. Általában nagytestűek és a többi halfajhoz viszonyítva lényegesen hosszabb az életkilátásuk. A tokfélék későn, 6 és 25 éves koruk között válnak ivaréretté és emiatt is veszélyeztetettek, hiszen kifogják mielőtt ívhatnának. A tokfélék javarészt egész életüket édesvízben töltik, habár egyes fajaik vándorformák, mint a lazacok, de ezek is a folyókba vándorolnak ívni. Felhasználásuk Húsuk ízletes, ikrájukból kaviárt készítenek, és mindezekért intenzíven halásszák őket. Az idesorolt fajokra többnyire halászati korlátozást vezettek be védelmük érdekében. A nagy haszonnal kecsegtető kaviárkészítés miatt, kialakult akvakultúrás tenyésztésük. A tokfélék és a kaviár nemzetközi legális kereskedelme 1998-ban elérte a 220 tonnát. A legnagyobb importőr országok Svájc (24%), Franciaország (19%) és Németország (17%). A feketekereskedelem is jelentős, hiszen évente több tonnányi illegális kaviárt foglalnak le Európában. Érdekességek A legnagyobbra a szibériai viza (Huso dauricus) nőhet meg és ezzel a legnagyobb édesvízi hal, 80 éves korára ugyanis elérheti az 5,6 m-t és 1-1,5 tonnát.
Posted on: Wed, 18 Sep 2013 10:58:01 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015