Bolgár György: Hogy mi van? Azt állítja Orbán Viktor miniszterelnök (Rimaszombatban, a felújított református templom hálaadó istentiszteletén), hogy a magyarországi politikai küzdelmek tétjét és mélyebb értelmét jól mutatja a kormány és a másik tábor jelmondata. Mint mondta, a kormány „nyilvánosan meghirdetett jelmondata úgy hangzik: soli Deo gloria, ezzel szemben a másik tábor azt válaszolta így, magyarul: egyedül emberé a dicsőség. Azt hiszem, többet az otthoni állapotokról nem is kell mondanom” – jelentette ki Orbán. Ezzel szemben a tény az, hogy nem a másik tábor, hanem annak csupán egyik, ráadásul a szövetségbe be sem vett vezetője, Gyurcsány Ferenc válaszolta Orbán lépten-nyomon elhangzó soli Deo gloriájára, hogy egyedül az emberé a dicsőség. És nemcsak magyarul, hanem latinul is, imígyen: soli homini gloria. Azt hiszem, többet az itthoni állapotokról nem is kell mondanom. Azt állítja a miniszterelnök (a Magyar Tudományos Akadémia Természettudományi Kutatóközpontjának átadásakor), hogy „az épület egy korábbi totális kudarcra felhúzott sikertörténet.” Mint mondta, az akadémia egy csődbe ment, félkész romot vásárolt ki, mert… „eluntuk, hogy a kommunista világ szellemházai, épülettorzói között kelljen téblábolnunk.” Ezzel szemben a tény az, hogy a félbemaradt műszaki egyetemi beruházás nem kommunista szellemház volt az Infoparkban, hanem egy PPP-konstrukcióban elkezdett irodaépület, amelynek megvásárlását és átépítését nem a kommunista ördögöt napi rendszerességgel űző kereszténydemokrata népvezér találta ki (aki ebből az alkalomból is elmondta, hogy soli Deo gloria), hanem az MTA, még 2009 elején, és ehhez akkor kormányzati támogatást is szerzett. Az Akadémia vezetése ugyanis már egy ideje gondolkodott régebbi létesítményei korszerűsítésén, és kapóra jött neki a finanszírozási nehézségek miatt eladósorba került épület, amelynek megvételére állami hitelt is kapott. Így köthettek aztán szerződést 2010 végén (igaz, akkor már nem hitelből), hogy a szegény kormányfőnek ne kelljen a kommunista szellemek házában téblábolnia. Azt állítja Orbán Viktor (a szolnoki Vízilabda Aréna avatásakor), hogy „mi, magyarok vagyunk az Európai Unió 28 országából a negyedik legkevesebbet sportoló ország.” Ehhez az MTK megalakulásának 125-ik évfordulója alkalmából mondott beszédében hozzátette, hogy a magyarok „más nemzetekhez képest vészesen keveset mozognak és sportolnak. A mi eltökélt szándékunk, hogy ezen változtassunk.” Ezzel szemben a tény az, hogy a magyarok az Eurobarometer friss felmérése szerint nem mozognak vészesen keveset, sőt. Igaz, a szervezett sportolásban hátulról az ötödikek vagyunk (nem a negyedikek, de ez csak apró tévedés), ám ennél sokkal fontosabb, hogy rendszeres testmozgásban, fizikai aktivitásban, amibe beleszámít a kerékpározás, gyaloglás, séta vagy a kertészkedés is, nem hátulról, hanem elölről vagyunk a negyedikek Európában. És akkor a vészharangkongatást, mint fizikai tevékenységet be sem számítottuk. Azt állítja Soltész Miklós, szociális ügyekkel foglalkozó államtitkár (a Vasárnap Reggel című lapnak adott interjújában), hogy akik tiltakoznak a fővárosi hajléktalan rendelet ellen, csak azt mondják, mit ne tegyen az állam, de megoldási lehetőségeket nem sorolnak és felelősséget sem vállalnak a nehéz sorsú emberekért. Ezzel szemben a tény az, hogy a tiltakozó civil szervezetek egy sor megoldási lehetőséget is ajánlanak, konkrétan megmondják, mit tegyen az állam, sőt még a maguk eszközeivel felelősséget is vállalnak a hajléktalanokért, sokféle segítséget nyújtva nekik. De hajlékot tényleg nem tudnak adni, még ha Soltész államtitkár ezt várná is tőlük. Azt állítja a Magyar Nemzetben Czakó Gábor író (Horthy Miklósról értekezve), hogy 1944. március 19-ig Magyarország „az egyetlen menedék volt a hitleri szövetségi övezetben. Sehol ennyi túlélője nem volt az üldözéseknek. Magyarország az említett időpontig az ide menekülteket nem adta ki a náci Németországnak.” Ezzel szemben a tény az, hogy a Horthy-féle államgépezet mindenféle német kérés nélkül már 1941 augusztusában 18 ezer, hontalannak minősített zsidót telepített ki elsősorban Kárpátaljáról, és átadta őket az Ukrajnát elfoglaló német csapatoknak. Kamenyec Podolszkijban aztán a németek három nap alatt kivégezték őket. Ez volt a holokauszt addigi legnagyobb méretű tömegmészárlása. Ha már menedékről beszélünk…
Posted on: Mon, 18 Nov 2013 17:00:48 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015