Csodálatos mélysége spiritualitás a fiatal testvér: Monika Rike tagja a Kingwood Kongregáció Jehova Tanúi. Ő írta ezt az esszét egy angol osztályban Kingwood Park High School. Volt úgy tenni, mintha ő egy élettelen tárgy, és leírják a teljes napot, mintha ő lenne az objektum. Ő választotta a Bibliát, különösen az illegális kiadás lefordították angolra a késő 1500-as években. Az ő inspiráció volt a mártíromság William Tyndale, aki hírhedt fordításához a Bibliát angolra, és égett a eretneknek következtében. Ő jelent, mint az egyik Tyndale a kiadás, amit vásárolt egy közember. Reggeltől estig Napfény áramlott a nyitott ablakon át, melegíti a kötelező érvényű, és eloszlassa az éjszakai hideg. A fényerő kiderült az öregedés jellemzőit, az egykor fekete burkolat már elhalványult szürke és az én élek lehajolt, és szakadt a használatból. De nem bánom, én még sok évig kell megtennie, mielőtt a ragasztó jön visszavonni. Mosolygok jól emlékszem, amikor én voltam friss le a nyomdát. Annyira ideges a célom az életben. Én találtam öröm, amikor William Több vett nekem, mert annyira szívesen olvassa a Bibliát a saját nyelv, az angol, hanem a hivatalos latin az egyház. Úgy találta, vigaszt tanulságos maga az én írások. Milyen boldog voltam, amikor végre felfedezték a megfoghatatlan használatát az oldalt. Megnyugtató emberek a jövőbe vetett remény és a nevelés őket Isten akarata az, amit én jött létre. Ezért továbbra is hűséges támogatást a Mester William. Most pihenjen a nap, ahogy várni mester William ébren. Délelőtt a kedvenc. Ez a mi időnk, amikor a mester William letelepszik az asztalához, és felszívja a sugalmazott szavakat az én részeket. Nézem, ahogy ébred a hang a énekesmadarak és várjunk türelmesen, ahogy megkeveri felém, még mindig kába egy nyugtalan alvás. Ő ül az nyikorgó széken, és kinyitja nekem széles, hogy nekem egy kis friss levegőt, ujjai a lágy szellő fordult az oldalakat. Hmmm ... Érzem, hogy kell bátorság, hogy szembenézzen a nap, így remélem, hogy fordul a Zsidókhoz írt levél, 13. fejezet, 6. vers. És ő csinál. Hallgatom elégedetten, ahogy mormolja: "Az Úr az én segítségem, nem fogok félni. Mit tehet az ember velem? " Remélem, hogy elveszi a szív, mert ő volt szokatlanul komor mostanában. Gondolom azért, mert Richard, testvére-in-law, aki már túlságosan túlbuzgó mostanában, és még azzal vádolta Mestere William eretnekség. Azonban a problémák egy pillanatra visszafogott, mint töltjük a reggeli olvasás Isten szavát. Hú, már repült idő! Tudom, hogy a mért érték, amikor Mester William látja az idő 12:30. Hirtelen egy kemény rap az ajtón startles minket. Mester William zárja el, óvatosan helyezi el az alsó fiókban, és magában foglalja engem a notebook. Utálom ezt a fülledt helyen. Ez bemuses miért minden alkalommal, amikor valaki felkeresi kapok elrejtve ebben a klausztrofóbiás sötétben, bár Mester William kell egy ok. Hallgatom figyelmesen, amikor kinyitja az ajtót. Az én horror, több férfi erőszakkal nyomja mellette a házunkba. Elkezdek rázta egyikük kezdődik tépte könyveket ki Mester William polcain, mondják el nekik esik a földre, hangos puffanás, és a másik két férfi megragad Mester William és megkötni a kezét a háta mögött. Mi folyik itt? Az első ember feje felé az asztalon. Ő veszi el az első néhány fiókok és kiüríti őket, annak ellenére, hogy mester tiltakozások. Úgy üt, mint egy ezer szekér: ezek az emberek engem keres. Miután hajította fejjel lefelé, véraláfutásos a Jelenések, durván vizsgálni és meglökte körül egy büdös kocsi, mester és én húzni, mielőtt egyes bírók. Mester William áll egyenesen előttük, szeretett és őszinte mester, feltöltött az eretnekség. Vádló Slam nekem a közeli asztalon bizonyíték küldött borzongás a fájdalom végig a hátamon. Ez nem igazságos, azt kell, bizonyíték arra, hogy ő nem egy eretnek, de azt mondják, hogy a Biblia olvasása tilos a laikusok és a rendelkező népi fordítás rendkívül lázító. Várjon egy percet, a közös az emberek olvasni "Robin Hood", de nem hall engem? Sajnálom az egyházi vezetőket, hogy kitalált, de leginkább azt sajnálom a szegény emberek, akik számára tilos olvassák a személyes Bibliát. Én megállok a gondolataimat, és hallgatni őket kijelentik mester William mondatát. A főbíró szavai vágott olyan élesen, mint ollóval szeletelés az én lelkem. Én hitetlenkedve, legnagyobb megrökönyödésére. Úgy van, hogy élve elégették a máglyán. Én már érzem a lángok eszik el az én élek, szavaim megfulladt a füsttől. De vigyázz a szavaimat gyűrűt tiszta szívében az én uramnak. Látom álló cég az arca a halál biztos, hogy ő ártatlan az Isten szemében. Reflektálva értékes emlékek vele megnyugtat ebben az időben a zűrzavar. Az öröm adtam Mester William, mikor olvasott nekem. A békés, tökéletes reggel, mielőtt a félelem és előítélet söpörte az egészet el. Most már értem, miért rejtette el minden évben. A vezetők ezen sötét középkor fenyegetve érzik magukat a valóságnak összefonódott írásaimban. Azért imádkozom, hogy annak ellenére, azonban szoros a papság kilincs öklüket, patakok a tudás végül folyni népek minden nemzet, és frissítésre kerül annak igazságot. Sajnos, ez a nap nem ma. Így a mester Williams lélegzik az utolsó és összezsugorodnak a hamut a lába.
Posted on: Mon, 26 Aug 2013 10:35:37 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015