EGY KOLLÉGÁMTÓL VETT ISPIRÁCIÓ ALAPJÁN(Kizárólag irodalmi célból osztom meg és elhatárolom magam minden negatív eszmei hozzáfűzéstől.) : MÁRAI SÁNDOR (1900-1990): HALOTTI BESZÉD (1950/51) Látjátok, feleim, szem’tekkel mik vagyunk. Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margit-szigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat. A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat. Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt . A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ” – már nem az, ami volt , Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg. Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké, A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é. A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „A halál gyötrelmei körülvettek engemet…” Az ohioi bányában megbicsaklik kezed, A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet. A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát, Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát. Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon, A tested is emlékezik, mint távoli rokon. Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...” De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét, Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét. – Havi ezret kap és kocsit. A mistress s a baby Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? „ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál, Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál. Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek. Még azt hiszed, élsz? ... Valahol?... És ha máshol nem is, Testvéreid szívében élsz?...Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad…” Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad ...” S egy másik nyög: „Nehogy, ki távol sír e nemzeten ...” Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: m i é r t? Vagy: „Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet, A rádioaktív hamu mindent betemet. Tűrd, hogy már nem vagy ember o t t, csak osztályidegen, Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten, Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség. Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet, Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet. Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat, Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad. Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt – Mert ez maradt. Zsugorian még számbaveheted A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet, És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet, És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk, Látjátok, feleim, szem’tekkel, mik vagyunk? Íme, por és hamu vagyunk. Posillipo (Nápoly mellett) Lektorált forrás: sfkornyek.szabadsagharcos.org/marai_halotti_beszed.html A képen a Posillipo-fok, ahol a vers született.
Posted on: Fri, 06 Sep 2013 10:34:43 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015