Egy kedves olvasónk az oktatással kapcsolatban arra hozott példát, hogy az iskola vezetése sokszor a saját szabályait sem tartja be. Kérdés, hogy akkor mi is az értelme a rendszernek? A válaszunk erre: Attól, hogy néhány szabályt időnként nem tartanak be, a rendszer alapvetően működik az iskola, és pl. a világgazdaság szintjén is - legfeljebb működése embertelen. Meg kell különböztetnünk azokat a szabályokat, amelyek alapvetőek a rendszer működésének szempontjából, és azokat, amelyek nem. Alapvető szabály pl. az iskolában, hogy a diákok a tanárt nem zavarhatják ki óráról, és nem verhetik össze. Ugyanígy a munkások sem zavarhatják el a tőkést a gyárból, vagy nem kergethetik szét az országgyűlést (verésről nem is beszélve). Ezeket a szabályokat elég keményen betartják és betartatják, hiszen nélkülük összeomlana a rendszer, és ezzel ez elit elvesztené pozícióját. A nem alapvető szabályok között vannak azok is, amelyek az alávetettek érdekeinek védelmét célozzák meg. Például a diákok jogai, a sztrájkjog, a politikusok leváltásának joga, vagy épp a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogok. Mi anarchisták látjuk, hogy a társadalmi rendszer fő célja az elit hatalmának fenntartása, jelenleg ez jórészt a profittermelésen és az állam működésén keresztül valósul meg. Számunkra ezért nyilvánvaló, hogy ezek a jogok és szabályok nem tekinthetők alapvetőeknek, nélkülük is működik a kizsákmányolás rendszere. A fő funkciójuk inkább az, hogy legitimálják a rendszert, hogy az alávetettek szabadnak érezzék magukat. Például, ha egy elnök megszeg egy olyan szabályt, amely egy átlagpolgár érdekeit védi, akkor a sértett többnyire az elnök felelősségre vonását, leváltását fogja követelni, tehát a rendszer keretei között marad az elégedetlensége. Hiszen úgy érzékeli, hogy a rendszer valójában jó, mivel a szabályok megvédenék az ő érdekeit, csak nem a megfelelő személyek vannak vezető pozícióban. Tehát nem veszi észre azt, hogy alávetett és kiszolgáltatott pozícióban van: az elit hozza a szabályokat, neki pedig nincs valóságos lehetősége a betartatásukra, vagy jobb szabályok alkotására. Nem véletlenül alakult ki az a tendencia, hogy olyan szabályokat is alkotnak, amelyek az alávetettek érdekeit is figyelembe veszik és valamelyest ténylegesen védik is. Hosszú küzdelmet folytatott a munkásság a sztrájkjogért, az általános választójogért, a munkaidő korlátozásáért stb. Ez a tendencia leginkább az erőviszonyoktól függ, mivel ha nincs ellenállás, bármikor eltörölhetik őket. Például vannak választások, ahol leválthatjuk a politikusokat, de ennek a lehetőségét és a kereteit is maguk a politikusok biztosítják, a választási törvényt és az alkotmányt is ők alkotják és módosítják. Akár el is törölhetik az ún. "demokráciát", akár fasiszta rendszert is bevezethetnek, amelynek fő jellemzője, hogy az elnyomó hatalom nem köti meg a saját kezét az átlagembert védő szabályok betartásával, hanem gátlástalanul alkalmaz mindenféle terrorisztikus eszközöket. Tehát nem lehet az a célunk, hogy az elit kegyeskedjen nekünk kedvező szabályokat hozni, mintegy alamizsnaként odalökve elénk. Azt pedig, hogy ne egy elit hozza a szabályokat, nem lehet elérni az egész kapitalista rendszer eltörlése nélkül. Maga a kapitalizmus arról szól, hogy a munkásnak nincs hatalma a saját terméke felett, hanem a befektető hozza a szabályokat a legnagyobb profit elérése érdekében. Maga az állam arról szól, hogy egy elidegenedett hatalmi struktúra szabályozza életünket. Ezt akkor is lényegében az elit érdekében teszi, ha mi azt gondoljuk, hogy éppen minket véd. Hiszen ha például megvéd minket a túlzott kizsákmányolástól a munkaidő korlátozásával, ezáltal is a rendszer stabilitását, a kizsákmányolás gépezetének normális működését védi. Nem lehet az sem a célunk, hogy a szabályokat és döntéseket a kapitalizmuson belül az emberek demokratikusan hozzák. A kapitalizmusban az emberek a napi szintű érdekeik védelmére kényszerülnek minden más embertársukkal szemben, tudatuk tele van a kapitalizmus által előállított gondolatokkal (például a média közvetítésének köszönhetően). Tehát az így meghozott szabályok és döntések is az önző, korlátolt és rövidlátó kapitalista tudatot tükröznék. Ezzel idealizált kapitalista demokráciával nem az a fő probléma, hogy nem lehet létrehozni (mivel az elit úgysem járulna hozzá), hanem az, hogy egyáltalán nem is érdemes küzdeni érte, mivel nem oldaná meg a kapitalizmus által generált problémákat. De nem azt állítjuk, hogy nem lehet kisebb vagy (egyre ritkábban) nagyobb sikereket elérni "demokratikus" eszközökkel, pl. szavazgatással. Azt mondjuk, hogy ez inkább olyan, mintha a börtönünket, a kapitalizmust próbálnánk csinosítgatni és kényelmesebbé tenni. Maga a kapitalizmus ugyanaz marad, sőt, alapvető fejlődési tendenciáin (pl. gazdasági válságok) egyáltalán nem tudunk változtatni. Egy megoldás van, le kell rombolni a kapitalizmust, és helyette egy emberhez méltó társadalmat építeni.
Posted on: Mon, 23 Sep 2013 18:14:38 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015