Emlékeztetőül. DR CSÓKAY ANDRÁS Egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani az olvasóval: a súlyos gerinc- vagy koponyasérülé- sek utáni rehabilitációban először feláll a beteg, el- indul, aztán tesz egy pár lépést, agysérülteknél el- kezd újra szavakat mondani, aztán sokszor keser- ves hónapok, akár évek jönnek lassú előrehaladás- sal. Biztatni kell akkor is, ha időnként elhagyja ma- gát a beteg. Az állandó kritika viszont gátló ténye- zővé válhat. Amikor egy tehetséges fiatal munka- társ bekerül egy közösségbe, akkor is adódik ilyen helyzet. Vannak, akik irigyek, feltékenyek rá, akik mindig rosszat mondanak róla. Akik szeretik, elis- merik, fejlődését akarják, azoknak természetesen kell kritizálni, hogy épüljön, de ha ez egészségtele- nül túlsúlyba kerül, akkor nemcsak a munkatársat hátráltatják, hanem a csak kritikát megfogalmazók is elhiszik végül, nem is tehetséges, nem is szorgal- mas, és adott esetben irigyei-rosszakarói egy óvat- lan pillanatban csúnyán kihasználhatják ezt a hely- zetet. Mindennek az alapja a türelmetlenség, hogy mi biztos jobban csinálnánk hasonló helyzetben. Az utóbbi időkben ezt sokszor érzem, amikor alapvetően kormánypárti emberekkel beszélgetek vagy társaságokban vagyok. Beszélgetünk az or- szág helyzetéról, mit értünk el 2010 óta, és különö- sen az értelmiségiek körében tapasztalom az állan- dó, magát jóindulatúnak mondó kritizálást. Annyi az építő, okos kritika, hogy már belefárad az em- ber. Az egyszerű ember tudja, hogy van, amihez ért, van, amihez nem, és a politika sokkal bonyo- lultabb dolog, mint aminek látszik, általában érzel- mileg felülmotiváltak, ugyanakkor a tényeket te- kintve alulinformáltak vagyunk. A magát képzett okosnak gondoló értelmiségi, különösen, ha szak- májában jól teljesít, úgy érzi, ő ehhez is ért. Ugyan: akkor akár egyéni sérelmektől vezetve képtelen összefüggéseiben látni a dolgokat. Kritizál, kiemel hibákat, és mondja, csak mondja, néha közben odavetve, hogy ő csak jót akar, és a Fidesz- KDNP- re szavazott, és bizony akármennyi a baj, azért leg- közelebb is, ha elmegy, azért sem fog semmilyen balliberális erőre szavazni, mert ez még mindig jobb. Ebből a mentalitásból, különösen, ha médiá- ban, nagy fórumokon történik, rengeteg kár fakad. A 2010-es öröm után talán félévnyi türelmi idő volt, aztán elindult az építőnek szánt kritikák özö- ne, és a mai napig is tart. Csakhogy ha ez így megy tovább, akkor a hezitálókat elfordítjuk, az ellensé- geseket felerősítjük. Itt van például a plakátháború. Sokan, a kor- mánypárti oldalon állók, fanyalogva mondják, hogy jaj, milyen durva dolog ez, miért kell ebbe belemenni nem méltó egy intelligens politikai erőhöz ez az iszapbirkózás. Valóban jó lenne, ha nem lenne, csak azt azért látni kell, hogy míg az MSZP plakátja keményen valótlant állít, a Gyur- csány-Bajnai párost ábrázoló plakát sajnos igazat mond. És ez óriási különbség, nincs egy kalap alatt. Valóban, a Gyurcsány-Bajnai-vonal tönkre- tette az amúgy is vérző országot. Elég csak az ál- lamadóssag ugrásszerű megnövekedéséré utalni mindössze nyolc év alatt. Lelkileg pedig a "Mer- jünk kicsik lenni!" mondatra, ami ugyan hangoz- hat alázatosnak, de ezt sosem az elnyomottaknak kell mondani, hanem a hatalmasoknak. Mi pedig az EU -ban nem azok vagyunk. Így csak agyonrúg - tak volna bennünket. Önmagában az a tény, hogy, az államadósság növekedése megállt, éves szinten pedig csökken, továbbá az EU-ban való bátor kiál- lás mutatja, a hajó jó irányba megy. Persze hogy a fedélzeten néha őrületes problémák vannak. De állandóan ezt emlegetni ostoba, dolog. Nem is olyan rég a tévében beszéltek a játékgépék haszná- latának szabályozásáról. Meginterjúvoltak vastag aranyláncos játékterem - üzemeltetőt, hogy milyen nagy baj ez, el kell bocsátani a szintén vastag aranyláncban feszítő beosztottakat. Ám egy szó sem esik róla, hogy családok ezrei mentek tönkre a jatékgép-szenvedélybetegség miatt, és hogy mi- csoda moralis károkat okzott ez. A pszichiátriá- kon együtt kezelik már az alkoholistákkal, a drog- függőkkel ezt a súlyos szenvedélybetegséget. A demokráciánál valóban nincs jobb társa- dalmi rendszer. De vigyázzunk, amikor össze- mosódnak a dolgok. Itt az ellenzék tagjai jobbol- dali diktatúráról beszél - azok, aki abból élnek, ha Magyarországnak nem megy jól. Pedig elég, ha a 2006-os rendőrterrorra gondolunk, ahogy az ország "ünnepelte" az 1956-os forradalom 50. évfordulóját. XVI. Benedek pápa mondta: "Jó, hogy bűnös az egyház, mert így én is tagja lehe- tek." Elismerve azt, hogy emberek vagyunk, bi- zony hibázhatunk. Az evangélium mint az éle-. tünket szabályozó alap arra int minket, hogy az a nemzet, amely rneghasonlik önmagával, elpusz- tul. Ébredjünk fel, és vízre szomjasan ne csak az- zal foglalkozzunk, hogy miért van még mindig félig üresen a pohár, hanem vegyük észre, hogy végre félig már tele van, és beszéljünk egyre töb- bet erről is. Rettenetes tragédia lenne Magyaror- szágnak, ha visszajönne ugyanaz a balliberális erő, amely hatalmas mélységbe rántotta az or- szágot. Végre megindult a kilábalás. Tartsunk ki türelemmel! (A szerző orvos, idegsebész)
Posted on: Mon, 12 Aug 2013 17:40:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015