Ez nagyon vicces volt. Döglesztően nehéz délutáni koncert után még terveztem, hogy tanulok Bohémot, keddre pikk-pakk tudnom kell, és persze még nem tartok vele sehol sem. De annyira lefáradtam - délben még hozzám vágtak két baromi nehéz dalt a koncertre -, hogy úgy döntöttem, ma este nem megyek el a templomba gyakorolni, hanem megiszom egy sört a sarki pubban, és eszem valami normális kaját (egész nap egy falatot sem ettem), és majd utána itthon Youtube segítségével elmézem a Bohémot. Vasárnap este van, miért ne legyünk kicsit szoftosak, úgyse rúgok ki itt sosem a hámból! A háziak ugyan kínáltak vacsorával, de gondoltam, jó lesz most ez a kis kiruccanás, konkrétan ez a pub nagyon olcsó is, meg magány, magány, magány! Na, ahogy lépek ki az ajtón, házigazda is indul valahová, és felajánlja, hogy elvisz valameddig, megy benzint venni a kocsiba. Mondom neki, hogy én most sétálnék egyet, mert rohadt fáradt vagyok. A tervezett vacsorát nyilván nem fogom neki bevallani, miután előzőleg olyan kedvesen invitáltak az övékre. Erre közli, hogy akkor sétál egyet velem. Puff. A tizedik lépésnél bevallom, hogy igazából egy sört indultam meginni a sarki kocsmába. Remek, kiált fel, hadd hívjon meg ő a sörre. Puff másodszor. Ezek után nem kérdés, hogy simán éhen halok, mert ha ő meghív egy sörre, miután visszautasítottam a vacsorájukat, akkor hogy a bánatba rendelhetnék magamnak pluszban egy steaket! Na jó, bemegyünk, tényleg fizeti a sörömet (te meg adtál nekem cigarettát, ez nem lehet máshogy, Gregory), jót dumálunk, a gyomrom majdnem kilyukad, de ez most mindegy, majd indulunk az ajtó felé. Aztán jön a zseniális ötlet. Közlöm vele, hogy én még sétálnék egyet a közeli tóhoz. (Tényleg van egy tó itt, kábé három kilométer 15%-os hegymenet végén. Gondoltam, ő majd hazabaktat egyedül, én járok egyet, és visszatérek pubba, hogy végre rendelhessek valami szilárd főételt is. Na de! Rámnéz, és megkérdezi, milyen messze van a tó. Huhh. Mondom zavartan, hogy úgy tíz percre. (Fenét tíz percre, de ez most legyen mindegy.) Mire ünnepélyes képpel közli, hogy akkor nézzük hát meg a tavacskát. Többesszámban. Bakker. Hát micsoda ez az ember? Egy Himalája-expedició? Még kabát sincs rajta! Benzint venni indult a metró túlsó oldalára! Puff harmadszor. Mondanom sem kell, félúton visszafordultunk, hiába a hegymenet, rohadt hideg lett (főleg kabát nélkül), elhaladtunk a pub mellett, ahonnan áradt a sült krumpli és a steak illata (legyen romlott mindkettő!), és szépen kettesben hazasétáltunk. És most korgó gyomorral hallgassuk csak meg azt a Bohéméletet! Bakker!!!!!
Posted on: Sun, 10 Nov 2013 20:44:50 +0000