Fejes Endre (Józsefváros, 1923. szeptember 15. –) Kossuth-és József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja 1955-ben kezdett publikálni. Elsősorban a budapesti munkáséletet ábrázolta nagy emberismerettel. Első kötete, A hazudós 1958-ban jelent meg. A hazudós (1958) és a Vidám cimborák (1966) című elbeszélésköteteiben a külvárosokban élő, nagyüzemekben dolgozó fiatalok sorsáról írt. A tudatos élet és az ösztönös vegetálás különös ellentétére hívja fel a figyelmet. Humorral vagy nosztalgiával idézte fel az ifjúság emlékét, az "ezerszer áldott nyolcadik kerület" lakóinak életét (Vidám cimborák, 1966; Kéktiszta szerelem, 1971). Iróniáival mutatta be azokat, akik kívül maradtak a társadalom küzdelmein (Vonó Ignác, 1978). Színdarabjaiban (Mocorgó, 1966; Cserepes Margit házassága, 1972) ugyancsak az ösztönösséget bírálta. Szerelemről bolond éjszakán (1975) című művében vallomásos személyességgel idézte fel ifjúságának kalandos élményeit. 1962-ben jelent meg a Rozsdatemető című regénye, ami óriási sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Rövid idő alatt több mint 30 nyelvre fordították le. Mindenekelőtt külvárosi és kispolgári hőseinek sorsát akarta vizsgálni és értelmezni, műve így "oknyomozó krónika" lett. Hősei, a Hábetler család tagjai minden tudatos cselekvéstől írtózva - a "történelem peremén" - élnek. A regény története 50 évet ölel fel, a hagyományos nagyregény lassú cselekményét intenzív előadásmód váltotta fel, gyorsan pergő párbeszédek, filmszerű vágások jelzik az események menetét. Nagy sikerű televíziós filmek és színpadi előadások születtek műveiből.
Posted on: Sun, 15 Sep 2013 17:27:59 +0000