Gyurcsány Ferenc beszéde (némileg szerkesztett, rövidített változat). A politikus, ha demokrata, egyben szabadságharcos is „Nem azért mentünk el politikusnak, mert autófényezőnek nem szeretnénk visszamenni. Hasonlót mondtam 2006-ban. Sokan imádják azt a beszédet, mások a hátuk közepére sem .Sokan álmodnak egy jobb Magyarországról. Egy élhetőbbről. Olyan országról,amelyben ott van mindenki számára a lehetőség, hogy az legyen, amennyi tehetség, szorgalom, tudás, tenniakarás benne van. Olyan országban, amelyben nem tartja fogságban egyetlen gyermekét sem a származása, olyan országról, amely kinyitja a lehetőségek világát mindenki előtt. Sokan álmodnak egy ilyen országról. De azoknak, akik politikusnak szegődnek és nem autófényezőnek, nem az a dolguk, hogy csak álmodjanak: a politikus cselekszik, tesz. A politikus nem álmodik, megpróbál programot adni nemzetének, vagy ha a helyi politikáról van szó, falvának, városának. A politikus küzd igazáért, küzd a viszonyokkal, amelyekről úgy gondolja, hogy béklyóban tartja nemzetét. A politikus, ha demokrata,egyben szabadságharcos is. Ha nem fülkeforradalmár, hanem demokrataként érvekkel, mondatokkal, szavakkal, programmal a nemzete javát próbálja szolgálni. Akik a teremben ülnek, jelentős része már ma is politikus. Nemcsak aktivista, hanem helyi képviselőtestületben, vagy éppen a törvényhozásban teszi a dolgát. Sokan képviselők szeretnének lenni, a törvényhozásban szeretnék meggyőződésüket közjoggá, törvénnyé alakítani. Akik felhatalmazást kapnak kormányzásra, hogy ez egy jobb ország legyen. Nem azért küzdenek, hogy több legyen a fizetésük, mint ha ápolónők, orvosok, tanárok, mérnökök vagy gazdálkodók lennének. Nem fizetésért mennek harcba, hanem a meggyőződésükért. Azért, hogy ebből egy jobb Magyarország legyen, úgy is mondhatnám, hogy polgári Magyarország. A polgári Magyarország azt jelenti, hogy szabad, független, cselekvőképes polgárok legyenek, olyanok, akik saját belső meggyőződésükből nemcsak önmagukra vigyázva, nemcsak önmagukért felelősséget viselve dolgoznak családjukért, dolgoznak városukért, dolgoznak hazájukért.” Orbán önkényével szemben a sokszínű demokratikus sokaság összefogására van szükség „Azért hoztuk létre ezt a pártot két évvel ezelőtt, mert azt gondoltuk, Orbán önkényével szemben a sokszínű demokratikus sokaság összefogására van szükség a különböző baloldali színezetűeknek, szabadelvűeknek, mérsékelt demokratikus konzervatívoknak. Együtt alkotják a Demokratikus Koalíciót. Ők azok, akik kimondják, amit más csak körülír. Megtesszük, amit a többiek csak megúsznának. Ki akarjuk mondani és meg akarjuk tenni. Nem akarunk kompromisszumot kötni az önkénnyel,nem akarunk alkut kötni velük, hanem le akarjuk győzni tisztességes és jogszerű eszközökkel. Ezt fogjuk képviselni a kampányban, azt amit eddig is képviseltünk.” Egy szabad, demokratikus, nyugatos Magyarország eszményét képviseltem mindig „Persze sok év eltelt azóta, amióta én is politikus lettem. Visszatekintve saját politikai pályafutásomra azt gondolom, a legfontosabb ügyekben mindvégig ugyanazt képviseltem. Egy szabad, demokratikus, nyugatos Magyarország eszményét. Olyan országot, amelynek polgárai nem az államtól vártak feltétlenül gyámolítást. Időnként kell a védelme, a segítsége, de inkább saját teljesítményükre, tudásukra, erkölcsükre, munkájukra építkezve akarnak ennek a csodálatos országnak, hazánknak, Magyarországnak a polgárai lenni.” Nem forradalmat akarunk, hanem tisztességes demokratikus küzdelmet Hisszük Batsányival együtt, vigyázó szemünket Párizsra kell vetni. Hisszük, a mai miniszterelnökkel szemben, aki Batsányit félreértve azt gondolja, hogy vigyázó szemünket inkább Bakura vessük. De nem értünk vele egyet. Olyan dolgokat fogok ma elmondani, amely készülő választási programunkba enged betekintést. 16 pontban. 16 pontban, ahogyan 1956-ban is a pesti egyetemi ifjúság 16 pontban szedte össze követelését.Nem forradalmat akarunk, hanem tisztességes demokratikus küzdelmet, amelynek a végén a demokraták széles összefogással, egymásba kapaszkodva megdöntik Orbán önkényuralmát. Ez a legfontosabb. Nem állítom, hogy a 16 pont készülő választási programunk legfontosabb 16 pontja. Már csak azért sem, mert ki tudja, hogy kinek mi a legfontosabb. Olyan javaslatokat fogunk megfogalmazni, amelyekről azt gondoljuk, hogy jól példázzák, hogyan is gondolkodnak a Demokratikus Koalícióban Magyarországról. Hogyan gondolkodunk a 2014 utáni évekről. Lesznek a pontok között általánosabbak és lesznek nagyon konkrétak. S mire a végére jutunk majd a választási program elkészítését övező vitáknak, beszélgetéseknek, és valamikor a februári kongresszusunkon véglegesítjük ezt a programot, addigra ez a 16 pont talán egyik-másik helyen módosul, de mindenképpen ki fog bővülni még további, ki tudja, 70-80 konkrét javaslattal arról, hogyan tegyük jobbá, élhetőbbé, szerethetőbbé ezt az országot.” Európai jövőt kívánunk Magyarországnak „Nagyon egyszerű a mondatom. Európai jövőt kívánunk Magyarországnak. Európait, ahol gyermekeink, unokáink életében elképzelhetőnek gondoljuk, hogy létrehozhatjuk az európai egyesült államokat. Lehet félnünk Európától, azt gondoljuk, hogy Magyarország a hazánk, Európa pedig az otthonunk.” Eurót forint helyett „Bár beleirthatják az Alaptörvénybe, hogy a forint a hivatalos fizetőeszközünk, 2018-ra közös szándékkal, közös akarattal, küzdelemmel megteremthetjük az euró bevezetésének feltételeit, 2020-tól azt szeretnénk, ha Magyarországon, hasonlóan sok más országhoz, mi is euróval fizetnénk. Eurót forint helyett.” Hazafiak, nem nacionalisták „Hazafiak vagyunk, de nem nacionalisták, nem ülünk fel a Közép-Európát oly sokszor béklyóba kötő nacionalizmusnak, akkor sem, ha úgy látom, hogy a demokratikus jobboldal a küzdelemben elesett, amikor képtelen megérteni, hogy a magyar nemzet mint politikai közösség az itt élő, hétköznapjaiban osztozó, időnként persze külföldön is munkát vállaló emberek közös hazája.” Azoknak legyen választójoga Magyarországon, akik osztoznak közös sorsunkban „Dacára annak, hogy azzal kell sokszor szembenéznünk, hogy lehazaárulóznak bennünket. Ez a vád lepereg, mert hisszük, tisztes hazafiként jövőbe nézve azt kell képviselnünk, azoknak legyen választójoga Magyarországon, akik osztoznak közös sorsunkban, akik állandó lakhellyel itt élnek, akik itt fizetnek adót, akik vállalják döntésük következményét. Ez a tisztességeshazafiság.” Valamennyi polgár szabad politikai, vallási meggyőződésében: elválasztani államot-egyházat, felmondani a Vatikáni Szerződést „Jó kétszáz éve Európa egyes nemzetei – mi későn csatlakoztunk e nemzetek sorába – megértették, hogy polgárnak lenni, demokratikus országot teremteni azt jelenti, hogy valamennyi polgár szabad politikai, vallási meggyőződésében, választott ízlésében, kultúrájában, és ennek érdekében, hogy szabad lehessen, az istenhit gyakorlását magánüggyé tették és az államot elválasztották az egyháztól. Ilyen Magyarországot akarok. Azt akarjuk, hogy Magyarországon a vallásos meggyőződés a legszentebb magánügy legyen. Hogy ezt elérhessük, ezért a Demokratikus Koalíció azt fogja kezdeményezni, hogy mondjuk fel a Vatikáni szerződést, azt fogjuk kezdeményezni, hogy szüntessük meg az összes egyházi privilégiumot és szüntessük meg az egyházaknak nyújtott hitéleti támogatást, mert az az egyházaknak a hívőknek közös magánügye.” Megdöbbentő szegénység – szolidaritási bankot! „Járva az országot megdöbbentő szegénységet látok. Ebben a budapesti szállodában jól öltözött hölgyek és férfiak társaságában nehéz elhinni, hogyan tart csapdában a filléres szegénység, hogyan használják ki nagyon sokan a szegénység vámszedői ezt a fajta reménytelen helyzetet. Még mindig dúl az uzsora, és népszerűek a gyors hitelt nyújtó intézmények. Előbb a hitel csalóka öröme, utána pedig jön a még nagyobb szegénység. Bár sokan mondják, hogy ne kössük össze a hitéleti támogatás dolgát szociális kérdésekkel, mégis: ha dönteni kell, hogy mire költünk, márpedig előbb-utóbb dönteni kell, akkor azt mondom, Ferenc pápával egyetértve letérdelni a szegényekhez, ájtatosság helyett pedig alapítsuk meg a legszerényebbek bankját, a szolidaritási bankot. Abból a pénzből, amelyet ma alapvetően hitéleti támogatásra fordítanak.” A gazdaságban elsősorban a magántulajdonnak, a piacnak és a versenynek kell szabályoznia Gazdasági ügyekben hiszek a versenyben, a magántulajdonban, hiszem, hogy a piac hosszabb távon okosan és helyesen dönti el, hogy ki és mi a sikeres, és nem hiszem, hogy az államapparátus helyettesíteni tudná a piacot. Ha úgy tetszik – mondom ezt jobboldali kritikusaimnak –, e tekintetben én és a Demokratikus Koalíció is szabadelvű, de csak annyira, mint minden nyugat-európai demokratikus párt. Azt gondoljuk, hogy a gazdaságban elsősorban a magántulajdonnak, a piacnak és a versenynek kell szabályoznia a dolgokat” Lehessen élni azokon a területeken, ahol a reménytelenség az úr „Igen ám, járva az országot, a régiók sokaságát látjuk, ahol már alig van élet. Ormánság, Dél-Békés,Abaúj, nem folytatom. Eltelt a rendszerváltás óta 20 év, és ezek a területek nem gazdagabbak, hanem szegényebbek lettek. Szürke a világ, mozdulatlan, szinte reménytelen. Lehetünk-e mi annyira piacpártiak, hihetünk-e annyira a versenyben, hogy ne látnánk, hogy ide magántulajdonra alapozva gazdasági élet és ebből fakadó normális hétköznapok világa nem fog érkezni. Ne legyünk dogmatikusok. Több mint húsz év tapasztalata után azt mondom önöknek, ezekben a térségekben csak akkor lesz újra viruló élet, ha a jövendő kormány kijelöli a különleges gazdasági övezeteket, átfogó járulék és adóengedményekkel, oktatással, a helyi közlekedés megszervezésével, ha kell közvetlen kockázatvállalással, szerepvállalással kisebb-nagyobb vállalkozások elindításával közreműködik. Ha nem lesz ott a kormány,nem lesz ott az állam, ha nem adott lehetőséget az önkormányzatoknak, akkor marad a leépülés és a reménytelenség, mert ezekben a térségekben a magántőke önmagában nem fog prosperitást hozni. Akkor változtassunk. Teremtsük meg ezeket a speciális gazdasági, szociális övezeteket és tegyünk egy közös erőfeszítést, hogy jól lehessen élni azokon a területeken is, ahol ma a reménytelenség az úr.” Őrült dogma tartja a mai napig fogságban a magyar földpolitikát „Egykoron Magyarország mezőgazdasága a világ legjobbjai közé tartozott. Falun azért lehetett élni, ez a mezőgazdaság eltartotta a falvak népét, ennek jövedelméből házak százezrei épültek, hogy a fiatalok vissza tudtak menni a saját falvaikba, még ha el is indultak korábban egyetemekre vagy bementek a városba középiskolába. Ma a magyar falu egyhelyben topog és lehet, hogy már ez is túlzás. A kilencvenes évek elejétől a magyar jobboldal felszámolta azokat a mezőgazdasági vállalkozásokat, amelyek tevékenysége munkát tudott adni a falusi emberek millióinak. Egy őrült dogma tartja a mai napig fogságban a magyar földpolitikát, hogy társas vállalkozásnak nem lehet földtulajdona. A magyar baloldal meg fél és retirál, és amiatt aggódik, hogy mit mondanak rá, ha azt mondja, föld nemcsak a családi gazdának kell, hanem mindazoknak, akik e földtulajdon bázisán fejlett technológiával, magas hozzáadott értéket teremtve állattenyésztést, kertészetet, szőlészetet tudnak meghonosítani, ezreknek, tízezreknek tudnak munkát adni . Ehhez az kell, hogy felszámoljuk azokat az átok-család földbérleti szerződéseket, amelyeket ez a kormány az elmúlt hetekben, hónapokban megkötött. Ilyen birtokpolitikát akarok.” Kétfajta Magyarországot tartunk fent, a hivatalosság Magyarországát és a valóság Magyarországát „Minden vidéki út első állomása: helyi kis és középvállalkozókkal találkozunk. A kép nagyon egyforma. Alig találok olyan kis- és középvállalkozót, aki miután rájött, hogy nem a NAV-tól, vagy az APEH-től jöttem, ne vallaná be, bizony itt van egy hivatalos üzleti terv, van elszámolása a gazdasági tevékenységnek, és van egy valóságos. A valóságosban minimálbéren van bejelentve mindenki, de nem annyit kapnak az emberek: kiszednek készpénzt a vállalkozásokból, a vállalkozások hónap végén borítékot adnak az alkalmazottaknak. Miért hazudunk, miért nem vesszük észre, hogy ezzel hazugságba kényszerítünk mindenkit? Hogy kétfajta Magyarországot tartunk fent, a hivatalosság Magyarországát és a valóság Magyarországát. Nem bírják a hazai kis- és középvállalkozások ezeket a munkabér-terheket. De lemondani sem tudunk róla, mert ha lemondanánk mindegyikről, holnaptól becsukhatnánk a boltot.” A munkáltatók társadalombiztosítási terheit tegyük sávossá „Hogyan lehet szembenézni ezzel a helyzettel, rendet tenni, de úgy, hogy közben fenn tudjuk tartani az egészségügyünket, az oktatásunkat, azt, hogy takarékoskodjunk előre a nyugdíjra. Itt minden korábbitól eltérő új megoldást javasol a Demokratikus Koalíció. Azt mondjuk, hogy a munkáltatók társadalombiztosítási terheit tegyük sávossá, attól függővé, hogy ki hány embert alkalmaz. Hogy értsék. Más közterhet kell fizetni az első alkalmazott után, mást a következő 5 után, mást az első 20 után a legnagyobbnak is, szembenézve azzal, hogy a kicsik úgysem fizetik be az egészet, és a magyarországi nagyvállalatok, amelyek egyébként magas hozzáadott értéket teremtve már elbírják a közterheket, azok lényegében alig fognak ennek a csökkentés hatásából bármit megérezni. Ugyanakkor a picik, a közepesek végre nem hazudnak, nem kell félni, nem fognak izzadni, ha bekopog hozzájuk a hatóság, mert őszintén tehetik a dolgukat, kevesebb teherrel talán sikeresebbek lehetnek ők is és velük együtt sikeresebb lehet Magyarország.” Nem gondolom, hogy bármit, amit a Fidesz csinált, vissza kell csinálnunk, de a családtámogatást igen Nem gondolom azt, hogy a mai ellenzéknek, amely 2010 előtt 8 évig kormányzott, az kellene hogy legyen a programja, hogy menjünk vissza 2010-be minden ügyben. Nem gondolom, hogy az lenne a program, hogy bármit, amit a Fidesz csinált, vissza kell csinálnunk. De valamit igen. Tisztességes baloldali emberek nem érthetnek egyet azzal a családtámogatási rendszerrel, hogy a családtámogatás többet ad oda, ahol egyébként is magasabb a jövedelem. Nem érthetnek egyet a családi adókedvezmények mai rendszerével, mert ezernyi kutatásból, hétköznapi tapasztalatainkból pontosan tudjuk, hogy bizony ez bünteti a szegény családok gyerekét, és jutalmazza azokat, akiknek egyébként is jobb a sora. Ezért aztán nem tudok mást mondani ebben az ügyben, azt kell tenni, amit mi magunk tettünk 2010 előtt, a családi adókedvezményre fordított valamennyi pénzt a családi pótlék radikális emelésére kell fordítani, hogy megszüntessük az iszonyatossá váló gyermekszegénységet, ahol sokszor már az is kérdés, hogy egy héten egy nap jut-e hús az asztalra. Családi pótlékot családi adókedvezmény helyett – ez a Demokratikus Koalíció családpolitikájának egyik legfontosabb eszköze.” Új bölcsőde- és óvodaépítési program kell „Elmenni gyerek mellett dolgozni nem egyszerű, nincs kire bízni a gyereket. Nincs elég bölcsőde és óvoda, ahol meg van, ott helyenként iszonyatosak a térítési díjak. Új bölcsőde- és óvodaépítési programot kell indítani, a térítési díjakat a nettó jövedelem százalékában kell maximálni, hogy a gyermekről való gondoskodás ne jelentsen megoldhatatlan terhet a családok számára.” Hittan helyett kéttannyelvű iskolát „Érdemes megemlékezni róla, helyenként búsongani Trianon miatt. Rendben van. De mi lenne, ha előrenéznénk? Mi lenne, ha a magyar iskolákban nem ez lenne a legfontosabb, nem beszélve a hittan- és erkölcstan-oktatásról? Azt mondanánk, hogy olyan Magyarországot szeretnénk, ahol minden gyerek, mire eljut az érettségiig, beszél legalább egy idegen nyelvet, minden bizonnyal angolul. Ezért azt javasoljuk, hogy készüljünk fel arra, hogy valamikor 2018–2020 környékén az általános- és középiskoláink kéttannyelvűek lesznek, gyaníthatóan leginkább az angolt választják, hogy hasonlóképpen a svédekhez, mire leérettségizik egy gyerek – legyen szegény vagy gazdag –, három-négy-öt tantárgyat már angolul tanult, tehát épp olyan könnyedén szólal meg egy idegen nyelven, mint magyarul. Azt gondolom, hogy ez a jövő Magyarországa, mert nem a múltba kell nézni, hanem a jövőbe.” Az iskolák adjanak számítógépes tudást „Ezért, ha már a jövőnél tartunk, mi akadályoz meg bennünket abban, hogy az iskolapadok mindegyikébe a következő években számítógépet rakjunk. Persze meg kell tanulnunk kézzel írni, meg kell tanulni összeadni-kivonni kockás papíron. De lassan nincs olyan munkahely, amely ne követelne meg valamilyen számítógépes tudást. Mi akadályoz meg bennünket abban, hogy az Európai Uniós fejlesztési pénzek egy nem is túl nagy részét arra költsük, hogy valamennyi iskolapadban számítógép legyen, és a tantárgyak túlnyomó többségét – a testnevelést talán nem, hogy kedvezzünk a focirajongó miniszterelnöknek – digitális bázison, a számítógép segítségével tanuljuk.” Méltányos tandíj a felsőoktatásban, nagyvonalú ösztöndíj a jó tanulóknak, szociális ösztöndíj a rászorulóknak „Nyissuk ki a felsőoktatást. Az érettségiző diákok sokaságát engedjük be a felsőoktatás első évfolyamába, mondjuk meg nekik, mutassátok meg mit tudtok, majd a vizsgák eldöntik, hogy mire vagytok képesek, mondjuk az első év végén. De legyünk őszinték: azt gondoljuk, hogy méltányos tandíjat kell fizetni, de nagyvonalú ösztöndíjat fogtok kapni, ha jól tanultok. Ha szociálisan rászorulók vagytok, nem lesz a tandíj akadálya a tanulásotoknak, mert azt, amit fizettek, mind ott fogjuk hagyni az egyetemeknek, és esélyetek van rá, hogy olyan diplomát kaptok, amit bárhol szívesen fogadnak el Európában.” Töröljük el a kötelező nyugdíjkorhatárt, államilag vezetett egyéni nyugdíjszámlák legyenek „Sokan toporognak 50 év környékén abban a dilemmában és félelemben, te jó ég lesz-e munkám a hivatalos kötelező nyugdíjkorhatárig. Mi lesz velem, ha nem? Azt mondom önöknek, a Demokratikus Koalíció nevében, hogy töröljük el a kötelező nyugdíjkorhatárt. De azért ne döbbenjenek meg, természetesen a józanság és a mértéktartás továbbra is az erényünk marad. Hogyan lehet ezt megtenni? Úgy, hogy ha államilag vezetett egyéni nyugdíjszámlákat hozunk létre, ahol nyilvántartunk minden befizetést, és folyamatosan tájékoztatunk évente, hogy ha nyugdíjba mennél, akkor mennyi pénzt kapnál. És valamikor 50–55 éves korod után, tudva persze, hogy ha keveset fizettél be, akkor kisebb, ha többet, akkor sokkal nagyobb nyugdíjjal mehetsz nyugdíjba, nem kell szociális parkolópályán lenned akkor, ha a korábbi befizetéseid már megalapoztak egy tisztességes vagy legalább szerény nyugdíjat.” Vissza az elrabolt magánnyugdíj-megtakarításokat, a rokkantnyugdíjakat „Ha megcsináljuk az egyéni számlavezetést, azon jóvá fogjuk írni az elrabolt magánnyugdíjpénztári befizetéseket, hogy világos legyen, nehogy bármelyik közgazda hirtelen a szívéhez kapjon:ugye világos, hogy ez nem több pénz, csak a nyilvántartása annak a befizetésnek, amelyet a magunk jövője érdekében tettünk meg, amellyel egyébként is adós az állam, merthogy elrabolta tőlünk. Hasonlóképpen fogjuk megengedni, hogy a megváltozott munkaképességűek sokaságától elfogadhatatlan módon elvett rokkantnyugdíjuk után, méltányos felülvizsgálattal, akinek jár, az visszakapja a korábbi rokkantnyugdíját.” Szembe kell menni a rezsi-hazugsággal „Szembe kell menni a rezsi-hazugsággal. Nem lehet számháborút folytatni, nem lehet még 10, meg még 10 százalékokkal csökkenteni azt, ami egyébként a forrása annak, hogy Magyarországon mindig legyen majd világítás, mindig legyen majd gáz, hogy működjenek víz- és szennyvíz-tisztító rendszereink. Nem ez a megoldás. Az a megoldás, hogy nagyvonalú támogatással lehetővé tesszük, hogy nap- vagy szélenergiával fűtse legalább félmillió család a saját lakását, hogy hőszigeteljék a lakásaikat, hogy kicseréljék a nyílászárókat. Igen, mert felelős politika csak fenntartható megoldásokat javasol, és nincs annál fenntarthatóbb, mint kevesebb energiát és ez alapján lényegesen kevesebbet fizetni. Beruházni kell a jövőbe, nem pedig elkölteni a beruházások forrását ezzel a rezsihazugsággal, amit ez a kormány csinált.” A nők éppoly szabadon választhassák meg az életüket, sorsukat, mint a férfiak „A Demokratikus Koalíció hisz abban, hogy a nők, akik bátrak, ezért időnként bátran nőnek hívják magukat, éppoly szabadon választhassák meg az életüket, sorsukat, mint a férfiak. Hol van az előírva, hogy a férfi maga dönt az életéről, a nőnek pedig előírják. Muszáj lépéseket tennünk annak érdekében, épp olyan könnyen, egyszerűen válhassanak vezetőkké, mint ahogyan ma lényegében a politikában, a gazdaságban legtöbb helyen férfiakat látunk. Tegyük hozzá önkritikusan, a magunk házatáján is. Erőfeszítés nélkül nem fog megváltozni. Azt javasoljuk, hogy a tőzsdén jegyzett társaságok vezető testületeiben, az állami önkormányzati tulajdonú társaságok vezető testületeiben 2016-tól, a különböző önkormányzati-parlamenti választásokon használt listák esetében pedig 2018-tól legalább egyharmadban nők legyenek.” Megszüntetni a köztelevíziót, pártatlan hír- és közéleti műsorokat támogatni „Akkor jöjjön a 16. A demokratikus politikai létezés feltétele a demokratikus nyilvánosság. Nem akarjuk, hogy közpénzből, a mi adónkból köztelevíziónak hazudott Fidesz TV-t tartsanak fenn, meg kívánjuk szüntetni a köztelevíziót és a neki juttatott tízmilliárdokból, ezek töredékéből valóban kiegyensúlyozott, pártatlan hír- és közéleti műsorokat fogunk majd finanszírozni és támogatni. Újra lesznek tévéfilmek Magyarországon, üzenem a gyerekeknek, a meséket azért megtartjuk. Nem a mesével van a bajunk, hanem a hazugsággal.” Szabaddá tesszük Magyarországot „Hölgyeim és uraim így kezdődik a DK választási programjának vitája, ma december 1-jén, advent első napján, amely a várakozás jegyében telik, de nem csak azért, mert, a keresztény hívőkkel együtt a megváltó eljövetelére várunk, hanem várunk arra is, hogy jön egy nap, amikor szabaddá tesszük Magyarországot. Ennek pedig van egy előfeltétele: hatalmas vereséget kell közösen mérnünk Orbán Viktor rendszerére. Köszönöm, hogy meghallgattak.” Gondolom, nem én voltam az egyedüli, aki meghallgatta Gyurcsány Ferenc december elsejei prrogrambeszédét: sok millió Ember reménykedve várta ezt a beszédet. Azt várta, hogy a Hit, ami bennünk él megerősítést kap a Reménytől, hogy lesz még élhető Magyarország! Én, sok millió magyar emberrel együtt hiszek egy új Magyarországban. Ehhez csak a megkezdett úton kell továbbmennünk a célig: A IV Köztársaság megteremtéséig! Húzzunk bele!
Posted on: Mon, 02 Dec 2013 16:50:55 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015