Hasenclever Walter: 1917 Tartsd ébren a kínt. A gyűlöletet. Lobogj a magány acélja felett. Ne hidd, ha „embert öltek" — olvasod, hogy nem reád hasonlít a halott. Ne hidd, látva egy anya iszonyú arcát, ki a vonító háború füstkatlanából gyermekét ragadja ki, hogy e kínt nem te okoztad neki. Állj a nyomorult koporsó felett, hol rongyok közt a holt lába mered, az idegenre, kit már férge rág, borulj le, s érjen utól a vád. A kitagadottaknak éppen így öleld magadhoz szenvedéseit. Szemet, a fényből végsőt kortyolót, kárhozatba csukló sikolyt, a lángsivatagot a síró légben, durva lökést a kriptafenéken. Ha lelkedben rezdül valami, ami a kint tulélheti, neveld viharrá, mely vadul kitör, ha e kor lealkonyul. Lépj ki, ember, dühödt nihil falán át, s zengesd a végítélet harsonáját. Ha már a poroszló vérpadra visz, hatalmadat ne add! Istenbe bízz, hogy még e gyilkos, áruló emberben egy nap felgyúl a jó, s a nemes ész, erős kebel a csillagos égig szökell, hogy a nap, mely fényt jóra, rosszra hint, s a föld folyóit telesírta mind, egykor igaz reggelre támad, s minden erünkön át elárad. Tartsd ébren a kint. A gyűlöletet. Lobogj csak, láng! Az idő közeleg. Tótfalusi István
Posted on: Sat, 06 Jul 2013 06:22:18 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015