Horthy szobor Budapesten 2013. november 3., 14:11 Amikor először hallottam meg annak a hírét, hogy a tömegek haláláért felelős Horthynak Budapesten szobrot állítanak, nem akartam elhinni, hogy ez igaz lehet. Gyorsan megnéztem a hír forrását, nehogy átverjen a Hírcsárda. De sajnos hamar kiderült, a hír nem kacsa, tényleg a nácik szobrot állítanak a belvárosban a fehér lovas pojácának. Több százezer magyar gyilkosának. Hogy a Jobbik söpredéke szobrot állít háborús bűnösöknek, abban semmi meglepőt nem találok. Ezektől egyéb gazság is kitelik. Az háborított fel ismét leginkább, hogy eltűnt az állam. Eltűnt a Magyar Köztársaság, aki megvédené a kormányzó áldozatainak emlékét illetve az emberi méltóság elvét, hogy megakadályozza, hogy ez megtörténhessen. Orbán Viktor miniszterelnök mélyen hallgat a történetről, mit ad Isten, nincs véleménye róla. Cinkosan hallgatásával is támogatja ismételten a Horthy kultusz felélesztését. Rogán Antal nem rég a Parlament előtt azt mondta, ha lépni kell a nácik ellen, akkor rá számíthatnak a demokraták. Érdekes, nem láttam a tömegben sehol Rogán Antal polgármester urat, hogy ha már jogi eszközeivel nem tudta/akarta megakadályozni ezt a gyalázatot ott legyen és jelenlétével fejezze ki tiltakozását. És hol van a református egyház vezetése, amelyik szó nélkül eltűri, hogy egy magát még mindig lelkésznek hazudó szélsőjobbos gazember, egy református templom területén olyan gazembernek emel szobrot, aki több százezer hívő ember haláláért felelős. Hol van a református egyház, hogy kitaszítsa ezt a velejéig romlott sátánimádó gazembert az egyházból és azonnal eltávolíttassa a vállalhatatlan szobrot? Miért kussol cinkosan Budapest úgynevezett főpolgármestere és tűri némán a gyalázat elkövetését? Sehonnai bitang ember, ki most ha szólni kell, nem mer. Nem akar. Amikor meg tudtam, hogy pár szélsőséges is csatlakozni akar a demonstrációhoz, hezitáltam, hogy menjek e vagy ne menjek, mert politikai szélsőségesekkel még a telefonkönyvbe se szívesen szerepelek együtt, nemhogy bármiben is közös dolgom legyen ezekkel. Az egyik szélsőség ellen nem a másik szélsőség elfogadása a helyes eszköz. De mivel meggyőződtem róla, hogy ezek szervezetileg nem csatlakozhattak szerencsére a demonstrációhoz, amit a Tolerancia Csoport szervezett és a Szolidaritás jellemzően, több számomra pozitív civilszervezettel együtt, és mivel mélyen felháborít, hogy a liberális fővárosban ilyen történhet, úgy döntöttem megyek. Bosszankodtam is eleget azon, hogy ennek érdekében vasárnap korán kell kelni, ami szerintem nem tisztességes dolog. De áldozatot hoztam és keltem korán. Úgy gondoltam, nem leszünk túl sokan. Kb 100 emberre számítottam. De le a kalappal Zoltai Andrea és a Tolerancia csoport szervezése előtt, mert mire odaértünk a rendezvényre, már becslésem szerint 2-3 ezer ember volt jelen. Velünk szemben pár száz láthatólag betojt náci téblábolt. Kussoltak is, nem mertek emberkedni itt most. Be kell valljam, amikor láttam milyen sokan vagyunk, nagyon bizakodtam abban, hogy betörünk majd közéjük és Prágát csinálunk nekik Budapestből. Sajnos ez elmaradt. Bár páran megpróbáltunk bejutni közéjük, de nem sikerült. Sokan voltunk, de még mindig keveslem ezt, mert a náci söpredékkel szemben százezreknek kéne itt felállnia és visszaparancsolni őket a politikai karanténjukba erővel ha kell, ahonnan a Fidesz szabadította őket ki hatalmi érdekéből a nyakunkra. Egyszer eljön remélem ennek is az ideje. Minél előbb, annál jobb. Magyar Fruzsina beszéde kezdte meg a mi rendezvényünket. Vicces volt. Nem Fruzsi beszéde, abból nem hallottam sokat, hanem amikor elkezdett beszélni, mindenki azt hitte, hogy a nácik oldaláról szónokol valahol valaki, ezért nagyon sokan elkezdtek fújolni. Aztán amikor tisztázódott a félreértés, ez abba maradt, viszont Fruzsi beszédét nem hallottuk jól. Ennek ellenére biztos voltam abban, hogy jól beszélt, hiszen jól szokott mindig. A nácik folyamatosan zengették a harangot, hogy ne halljuk a saját hangunkat se. De hallottuk, sőt túl is kiabáltuk a gépi harangjaik hangját, zengett a Nácik haza és egyéb a léleknek és fülnek kellemes rigmus. Rengeteg ideig kellett várni arra, hogy elkezdjék a szobor tényleges avatását. Mire idáig jutottunk, jócskán megcsappant a tömeg. Igaz tőlük is, végig mi voltunk többen. A náciik vicces maskarákba voltak bújtatva. Szánalmas, primitív társaság ez. És amíg tömeg állt fel velük szemben nem is mertek nagyon visszaugatni se. Amikor a szoborról lekerült a lepel, akkor végig azt kiabáltuk: Tömeggyilkos! Tömeggyilkos! Nagy sikert arattam köreinkben azzal, hogy bekiabáltam öblös szép hangomon a náciknak: Horogkeresztények. Ha leszámítom, hogy lehettünk volna ennél is sokkal többen, ha leszámítom, hogy lehettünk volna keményebbek is a nácikkal szemben, akkor azt kell mondjam, kifejezetten kellemes és hasznos rendezvény volt ez, ismételten megköszönöm Zoltai Andinak, a Tolerancia Csoportnak, a Szolidarítás mozgalomnak a szervezést. Le a kalappal előttük. A nácik meg dögöljenek meg.
Posted on: Sun, 03 Nov 2013 13:34:31 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015