Hát én elmentem lazulni, hamar haza is jöttem. Haza kellett jönnöm, mert - de ez már megint a majd megbeszéljük kategória. Tehát megint nem jött össze, hogy egy kicsit felhőtlenül tudjak kikapcsolódni. Ez van, ilyen az élet, csak azt nem tudom, ezt meddig lehet csinálni, úgy hogy talpon tudjak maradni. Pedig az "elemeim" vészesen gyengülnek. De nem panaszkodom, tudom mindenkinek megvan a saját baja. A megosztásaid: igen, tudom, hogy számodra a családod a legfontosabb. Többek között ezért sem foglak soha az érzéseimmel közvetlenül zavarni. A Te döntésed, hogy bele férek-e az életedbe, vagy nincs számomra egy pici hely sem a szívedben. Egyébként tapasztalatom, hogy akinek van is családja, az sem garancia arra, hogy nem lesz magányos. Ha valóban belegondolunk, amikor döntéseket kell hoznunk, vagy valamilyen sorfordító helyzetbe vagyunk, akkor is csak magunk lehetünk, aki kimondja az utolsó szót. Ha másért nem, akkor azért, mert nem tehetjük meg azokkal az emberekkel, akiket szeretünk, hogy rájuk ruházzuk a döntés felelősségét, nem lehet ilyen terhet senkire rárakni, akármilyen családtagod is. A végén arra lyukadunk ki, hogy mindig mindannyian magunk vagyunk. Meg egyébként, mai világunkban sokszor a családunk tagjait az élet sodorja a szélrózsa minden irányába, ott találják meg a boldogulásukat. Sok esetben nem a szándékon, hanem a körülményeken múlik az, hogy mennyire tudjuk tartani, és ápolni kapcsolatainkat. Egyébként tisztelem benned azt, hogy ennyire családcentrikus vagy, egyben szomorúvá is tesz. Ami tiszteletre méltó tulajdonságod, az egyben egyik gátja, a sok közül annak, hogy valaha is találkozzunk mint férfi és nő. Tudom, hogy erkölcsileg nehéz helyzet, de most jön egy facebook-os idézet "Mi is csak egyszer élünk ". Sokszor a társadalmi elvárásoknak vetjük alá magunkat, azzal, hogy nem a szívünk szerint élünk, hanem meg akarunk felelni, nem merünk olyat tenni, ami nem elfogadott. Hát én ezen túlléptem, úgy érzem még bennem ég annyi tűz, hogy most az egyszer, az irántad fellobbanó szerelmem okán, szabadjára engedjen érzéseimet. Amikor ez világossá vált előttem, megkönnyebbültem. Így jutottam el odáig, hogy ez az oldal megszülessen. A Müller Péter mondata nagyon igaz, a szeretet lényege együtt, veled - de, hogy lesz-e velünk, az nagy kérdés... Erre a kérdésre nálad a válasz, ha Te úgy érzed, lesz velünk ! ... most megint megrohant a hiányod, annyira jó lenne csak kicsit hozzád bújni, magamba szívni az illatod, érezni a bőröd a bőrömön...gátak és fenntartások nélkül, tisztán átadni magam sz érzésnek, hogy ott vagy velem... csak megfogni a kezed csendesen... Most inkább elbúcsúzom. Jó éjt ! ...lek
Posted on: Fri, 02 Aug 2013 22:22:03 +0000